A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren

MFMÉ-StudArch V (1999) 27-49 KORA BRONZKORI EDÉNYLELET KECSKEMÉT-CSUKÁSÉREN TÓTH Katalin A Kecskemétet elkerülő 44-es út 44/11./2. számú földnyerőhelyén, Kecskemét-Csukáséren 1995 őszén és 1996 tavaszán Pintér László vezetésével végeztünk leletmentést. A lelőhely Kecskeméttől DK-re található 2,5 km-re (1. kép), egy környezetéből jelentősen kiemelkedő dombháton. Az ásatás során egy 11. századi temető részletét, valamint egy kora bronzkori település közel 70 objektumát — élelemtároló- és hulladékgödröket, nagyméretű, szabálytalan alakú, valószínűleg agyagnyerésre használt gödröket és 6 szabályos elrendezést mutató, két sorban elhelyezkedő cölöplyukat — tártuk fel.

1 A feltárás során megközelítőleg 3500 m

2-es felületet vizsgáltunk át. A kora bronzkori település sajnos nem tekinthető teljesen feltártnak, az objektumoknak körülbelül háromnegyed részét tudtuk megmenteni. Az ásatás egyik figyelemre méltó tárgyi eredménye egy edény depó volt, mely a 233. számú objektumban került elő, a településrészlet DK-i szélénél. Az alábbiakban ezt az objektumot és a leletegyüttest mutatom be.

2 A 233. OBJEKTUM LEÍRÁSA ES ÉRTELMEZÉSE A sárga, agyagos-homokos altalajban nagyobb méretű, megközelítőleg lekerekített sarkú négyzet alakú, határozott szélű folt jelentkezett, DNy-i sarkánál kissé kiugró objektumrésszel.

3 Északnyugati szélénél összetöredezett edények látszódtak. Az alja felé szabálytalanul — hol meredekebben, hol lejtősebben — szűkülő oldalú, megközelítőleg egyenes aljú objektumot bontottunk ki (2. kép 1). Betöltése egységesen agyagpöttyös szürke humusz volt. Sem az oldalán, sem az alján nem észleltünk tapasztásnyomokat. Tüzelőhely maradványa nem került elő benne. Sem az objektumon belül, sem rajta kívül nem tudtunk cölöplyukakat megfigyelni.

4 Átmérője 270x320 cm, mélysége a közepén 40 cm volt. Maga az edénylelet az objektum ENy-i szélénél került elő, egy sekélyebb részen (2. kép 2). Az edények erősen szétnyomott, összetöredezett állapotban voltak.

5 Két, egymástól 40 cm-re levő kupacban helyezték el őket. Az ÉK-i edénykupacot 13 kisméretű, egyfülű korsó, illetve korsóhoz tartozó töredék alkotta (2. kép 3).

6 Az ÉNy-i edényegyüttesben 9 különböző méretű edény, illet/ Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Pintér Lászlónak a kora bronzkori leletanyagfeldolgozásának átengedéséért. 2 Jelentőségére a közelmúltban már felhívtam a figyelmet. Tóth K: A kora bronzkor kutatásának helyzete és lehetőségei Bács-Kiskun megyében. Fiatal Oskoros Kutatók I. Összejövetele. Debrecen 1997. Kézirat. 3 Északkeleti oldalához is csatlakozott egy félkör alakban kiugró folt, mely a 243. számot kapta. A bontás során kiderült, hogy egy igen sekély és meglehetősen bizonytalan gödörről vagy gödörrészről van szó. Kérdéses, hogy a 233. objektumhoz tartozott-e, vagy önálló volt. 4 Nem zárható ki azonban az a lehetőség, hogy az objektumon kívül ástak le — nem túl mélyen — cölöpöket, s ezek nyomát csak azért nem sikerült megtalálnunk, mert a földmunkagépek helyenként bele-belekaptak az altalajba. Az ásatás azon időszakában, mely során a 233. objektumot feltártuk, már a földkitermelők által lehumuszolt felületen, a munkagépek után dolgoztunk. 5 A rajtuk áthaladó gépek olyannyira megrongálták őket, hogy nagy részük egészen apró darabokra tört és sajnos több kis edénynek megsemmisült egy-egy részlete. A friss törésnyomok azonban arra utaltak, hogy a sérülések újkeletűek. Az edények restaurálását Tóth Gyula (ELTE Régészettudományi Intézet) és Dobó Bernadett (MFM) végezte. A rajzokat Dobó Bernadett, a tárgyfotókat Dömötör Mihály (MFM) készítette. Mindannyiuk munkáját köszönöm. 6 1-13. számú edény.