A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren
1. kép: A lelőhely földrajzi elhelyezkedése Abb. 1: Die geographische Lage des Fundortes ve edényhez tartozó töredék került elő (2. kép 4), 7 Az objektumban az edényeken és a hozzájuk tartozó töredékeken kívül más leletanyagot nem találtunk. A 233. objektum formája eltér a kora bronzkori településrészleten feltárt gödrök formájától. Azok többsége ugyanis szabályos, kerek vagy enyhén ovális alakú folttal jelentkező, hengeres oldalú vagy méhkas alakú, egyenes aljú gabonatároló, illetve hulladékgödör volt. Feltártunk továbbá néhány nagyméretű, szabálytalan alakú gödröt, melyeket valószínűleg agyagnyerésre használtak. A 233. objektum formája egyikhez sem hasonlít. Nem tekinthetjük sem szabályos gabonatároló, sem agyagnyerő gödörnek. A háztartási hulladék teljes hiánya azt bizonyítja, hogy nem hulladékgödörként használták. Nem tarthatjuk azonban lakóháznak sem. E funkciónak elsősorban kis mérete és szabálytalan formája mond ellent. Hiányzik belőle továbbá a tüzelőberendezés, illetve mindenféle tűzgyújtásra utaló nyom. Nincsenek olyan információink, melyek egy esetleges építmény — akár lakóház, akár valamiféle gazdasági, tároló építmény — szerkezetére utalnának. 8 Nem vethető el teljességgel azonban az a lehetőség, hogy valamiféle gazdasági, tároló építményről van szó, melynek a szerkezetére utaló nyomok nem maradtak fenn, esetleg a gépmunka következtében semmisültek meg. Betöltése teljesen egységes volt, sem hamus, agyagos vagy faszenes réteget, sem paticsot nem tartalmazott. Az ismétlődő rétegek hiánya kizárja azt, hogy egy olyan típusú áldozati gödörről lenne szó, amelybe rendszeresen, vagy mindenesetre több alkalommal végzett szertartások maradványait helyezték el. Nem találtunk benne sem állati, sem emberi maradványokat, sem olyan, különleges becsben tartott, kultikus rendeltetésre utaló tárgyat, amilyenek az áldozati gödörként értelmezett objektumokban általában előfordulnak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy egy olyan objektumról van szó, melybe az edényeket egy bizonyos alkalommal, szándékosan és valószínűleg egészben helyezték bele. 9 Hogy milyen céllal, annak meghatározása még nehezebb és bizonytalanabb feladat. Az edények tartalma Az edények tartalmának vizsgálatát Torma Andrea végezte el. 10 A belsejükből kiszedett földet iszapolás nélkül vizsgálta át, nehogy az esetleges szerves maradványokat a víz megsemmisítse. Munkája során semmiféle nyers növényi maradványt — magvat, bogyót stb. — nem talált. Ugyanakkor az óvatos átvizsgálásnak köszönhetően szerves maradványoknak tűnő mintákat tudott elkülöníteni belőlük, melyek talán ételmaradványok lehetnek. Ezek mennyisége azonban olyan csekély, hogy kémiai vizsgálatokra nem alkalmasak. 7 14-22. számú edény. 8 Amint az edények párhuzamainak ismertetéséből látni fogjuk, az objektumot a kora bronzkor II. fázisára keltezhetjük. Ezen időszak magyarországi egyrétegű településeinek háztípusairól és egyéb építményeiről nagyon kevés információval rendelkezünk. A nagyrévi kultúra idősebb fázisának egyrétegű településeiről és az Óbéba-Pitvaros-csoport településeiről egyáltalán nem ismerünk házmaradványokat. A hasonló korú Harangedény-kultúra lelőhelyei közül mindössze Szigetszentmiklós-Üdülősoron tártak fel egy nagyméretű, cölöpszerkezetű közösségi épületet (ENDRŐDI 1992, 89, 97, 10-13. kép). A Somogyvár--Vinkovci-kultúra nagyárpádi településéről téglalap és trapéz alakú, földbe mélyített, sátortetős épületmaradványokat ismerünk (BANDI 1984, 127), továbbá Ecsedy István említ Zók- Várhegyről két objektumot, melyeket földbe mélyített kunyhóknak határoz meg (ECSEDY 1983, 71, VIII. t. 2). 9 Hogy az objektumot szántszándékkal ezen edények számára készítették-e, vagy egy már meglévő, kérdéses funkciójú objektumba helyezték az edényeket, ennek megítélése bizonytalan. 10 Közreműködését ezúton is megköszönöm.
