A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

jesztette el, amely az Al-Duna vidékéről, a Duna és a Tisza összefolyásától nyugat felé terjedt. A magyarországi preszkíta fázist két részre bontja, annak idősebb fázisát a 9. század második felére, a 8. századra — HaB2-3, Észak-Itália Este II. periódus — datálja, ebben az időszakban kereskedelmi kapcsolatok révén már megjelennek a „trák-kimmer" típusú fémleletek a Dunától nyugatra az urnamezős és Lausitzi-kultúra területén. A fiatalabb fázist a 7. század első felére, a HaC periódusra teszi. E korszakban egy új keleti eredetű népcsoport jelenik meg a Kárpát-medencében (Fokoru, Gyoma, Ugra, Fügöd), amely új típusú feszítőzabiát terjeszt el, kimmer típusú motívumokkal a lószerszámzaton. Ebben a korszakban kezdődik meg a kereskedelmi kapcsolat a Balkánfélsziget és a Duna keleti részén élő népek között. A balkáni eredetű díszdarabok a magyar Alföldön így jelennek meg. Az Észak-Balkánon lévő tekintélyes mennyiségű keleti eredetű tárgy a „trák-kimmer" típusú leletek fiatalabb csoportjába sorolható, a 7. századra datálható. Ebből a korszakból itáliai eredetű bronz feszítő zab Iák is ismertek. A 7. század kezdetén a magyar Alföldön megjelenő tárgyak valószínűleg egy új, keleti népcsoport bevándorlására utalnak (KEMENCZEI 1981, 88). A Dunántúlon megjelenő alföldi preszkíta anyaggal kapcsolatba hozható leleteket (Pécs-Jakabhegy, Pusztaegres-Pusztahatvan, Kakasd, Kömlőd) nem egy népesség bevándorlásaként, hanem csupán kereskedelmi kapcsolatként értékeli az Alföld és a Dunántúl népei között. Ezeket a leleteket is a HaC időszakra keltezi. A magyarországi preszkíta korszakot a 6. század első felével zárja, amelyet a szkíta korszak követ Kelet-Magyarországon (KEMENCZEI 1981, 89). Kelet-Magyarország vaskorának ismertetésekor Patek Erzsébet a leletanyag sokrétűségét emeli ki a Mezőcsát-típusú temetkezések és leletek vizsgálata kapcsán. A Heves megyei anyag értékeléskor is foglalkozik a sírokban megjelenő idegen anyag datálásával. A Sirok-Akasztómály 8. sírjából származó arany ékszer alapján, amelynek párhuzamát a gomolavai 2. számú csoportos temetkezések leletanyagában találja meg, a Heves megyei anyagot a Bosut Illa réteggel, HaB2-3 időszakkal párhuzamosítja, a Kr. e. 9-8. századra teszi: ez a korszakhatár a magyarországi késő bronzkor és kora vaskor között (PATEK 1989, 72). Patek Erzsébet a Dunántúl délkeleti részén megjelenő preszkíta jellegű anyagot (Pécs, Kakasd, Lengyel, Dalj) HaB és a HaC fordulójára helyezi. Ő is úgy gondolja, hogy e lelőhelyek lakóinak közvetítő szerepe volt a Balkán-félsziget nyugati része és a Dunántúl között (PATEK 1972.206). A Dél-Alföld területén jelentkező vaskori anyag etnikumhoz kötésével Trogmayer Ottó is foglalkozott, aki a Hérodotosz által Erdély és az Alföld területére lokalizált népeket kapcsolta munkájában az ismert régészeti kultúrákhoz. A szerző Párducz Mihály és Harmattá János kutatásaiból, illetve Hérodotosz agathürszokra és szigynnákra vonatkozó leírásából kiindulva, párhuzamba állítva azt a Bácska és a Bánát területén talált lószerszámzathoz tartozó leletekkel, ló és kocsis temetkezésekkel, — még publikálatlan leletekre hivatkozva — úgy gondolja, hogy a Hérodotosz által szigynnáknak nevezett nép a Bosut-Basarabi-komplexum lenne (I. fázis 850-600, II. fázis 600- 400), utánuk erre a területre a kelták érkeztek. Velük párhuzamosan az Alföldön az agathürszok éltek. A két népesség egymással kereskedelmi kapcsolatban állt. A földrajzi határt a Duna-Maros-Kárpátok vonala jelentette. A leletek földrajzi elhelyezkedése alapján Trogmayer Ottó egy Dráván átvezető, nyugat felé tartó kereskedelmi utat feltételez, amelyen a szigynnák lovakat szállítottak. Véleménye szerint tehát a Hérodotosz által említett szigynnák népe azonos a Basarabi-Bosutkomplexum népességével, amely népesség területének nyugati határa a Dráva volt (TROGMAYER 1982. 125-127). A kelet-magyarországi térség korai vaskorának problémáival foglalkozó cikkében Vékony Gábor is kitér a szigynna kérdésre. A források fényében ő is úgy gondolja, hogy a szigynnák hagyatékát a Vekerzug-korszakot megelőző régészeti leletek között kell keresni, azonban nem ért egyet Trogmayer Ottó fent említett véleményével. Úgy gondolja, csak részben lehet igaz a Bosut-Basarabi-kultúrával való azonosításuk (VÉKONY 1986, 72). A Basarabi-Bosut-komplexum leletanyagának dél-alföldi tömeges elterjedését vélik sejtetni a Gorzsa-Czukormajor lelőhelyről publikált leletek (SZABÓ 1988). A III. réteg kora vaskori kerámiája viszonylag nagy mennyiségben, markánsan reprezentálja a jellegzetes Basarabi-Bosut típusú anyagot. A leletek tér- és időbeli elhelyezése és jelentős mennyisége kapcsán Szabó Géza kizárja annak lehetőségét, hogy kereskedelem útján kerültek volna azok a Mezőcsát-csoport területére. Úgy véli, amennyiben a vizsgált területen a gorzsaihoz hasonló anyag kerülne elő, feltehető, hogy a Mezőcsát-csoport kései időszakában a basarabi-kultúra vagy a Bosut-csoport kiterjesztette szállásterületét a magyar Alföld déli részére is. A