A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

gorzsai leletek ma még elszigetelt volta, illetve a bekarcolt háromszögek sraffozásának eltérő módja miatt elképzelhetőnek tartja másrészt azt, hogy a Kárpátok előterében bekövetkezett változás révén a Duna mentén kialakult népmozgás szakított le vagy terelt maga előtt kisebb népességet a Bosut-kultúra területéről, amely a Mezőcsát-csoport területén, Gorzsán telepedett le (SZABÓ 1988, 97). Az eddigi kutatások eredményeinek áttekintése és összevetése, valamint a párhuzamok alapján a Kr. e. 8. század második, 7. század első felére teszi a gorzsai bekarcolt, bepecsételt díszű kerámiát. Mindezek alapján úgy gondolja, hogy a további kutatások során számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a Hódmezővásárhely-Gorzsa-Czukormajor területén előkerült bekarcolt, bepecsételt díszítésű kerámialeletek összefüggést mutatnak azzal a népmozgással, amely a Basarabi-kultúra (Kr. e. 8. század második felére - 7. század első felére tehető) nyugati terjeszkedése következtében alakult ki a Duna mentén (SZABÓ 1988. 97-98). Az Ároktő-Pej pusztán és a Füzesabony-Kettőshalmon előkerült edények azok, amelyek bizonyíthatóan sírleletből származnak. Valószínűleg temetkezésből származik a csépai és a tarnaörsi darab is, mivel viszonylag ép leletek. Telepkerámia a Tószegen talált tál töredék, és a Gorzsa-Czukormajor területén feltárt gödör- és szelvényleletek. Szkíta telepen találták a figurális ábrázolással díszített agancstöredéket. Mindezekből levonható, hogy mind a korai vaskori temetőkben, mind az ilyen réteget magába foglaló telepfeltárásokon számolnunk kell a Basarabi-Bosut-kultúrkörből származtatható kerámialeletek jelenlétével. A későbbiekben az újabb feltárások remélhetőleg gazdagítják az ilyen típusú leletek számát, fontos adalékul szolgálva ezzel az Alföld korai vaskorának ma is vitatott kérdéseihez. A datálást nehezíti, hogy fémek nem kerültek elő a jórészt szórvány leletekkel. A Mezőcsátcsoport, illetve a korai vaskorszak fémleleteivel kapcsolatos, és azok időbeli elhelyezéséről kialakult véleményeket már fentebb ismertettem. Körvonalaiban egyelőre egy olyan kulturális szubsztrátum rajzolódik ki, amelyben egyaránt megtalálhatóak a keleti típusú fémleletek balkáni előképekre visszavezethető formái, egy nyújtott, csontvázas temetkezési rítusú, kerámiaművességébe helyi, keleti és balkáni elemeket is beolvasztó lakosság. Mégis valószínűleg az idők folyamán kultúrájában és életmódjában egy egységgé kovácsolódott népességről beszélhetünk, ami kimeríti a régészeti csoport fogalmát. Az Al-Duna-vidéke fontos geokulturális csomópontja volt a korszaknak, mint arra Fekete Mária is felhívta a figyelmet egy, a görög gyarmatosítással kapcsolatos konferencia során. O a Basarabi-kultúra hordozóit közvetítő kultúrának tartja, amely a görög területekkel biztosította a kapcsolatot (FEKETE 1986). Ennek a közvetítő kultúrának a jellegzetes leletanyaga importként, illetve bizonyos személyeken keresztül meg kell, hogy jelenjen a szomszédos területek leletanyagában is. A Gorzsán feltárt gödörrészlet illetve a III. réteg leleteinek eredetével és datálásával Szabó Géza részletesen és minden lehetőséget számba véve foglalkozott. A többi vizsgált lelőhelyen azonban egy idegen környezetben, szórványként, a régészeti szakirodalomban importként értékelt darabokról beszélhetünk. A sírokban talált edények tulajdonosai valószínűleg a Mezőcsát-csoport területére került olyan személyek lehettek, akiknek származását is bizonyítja a sírjába helyezett edény. A hazai leletek datálása szorosan összefügg a kultúra kialakulásának kérdésével. Ehhez sokban járultak hozzá az utóbbi évek kutatásai. A Vaskapu mellett feltárt temetőrészlet és annak körültekintő elemzése eddig megválaszolatlan kérdésekre adott feleletet. A Vajugán feltárt temetkezések anyaga alapján valószínűsíthető, hogy a romániai és a szerbiai Bánát területén lévő temetkezések korábbiak, mint az Olténiában található névadó lelőhely, Basarabi, és más jellegűek, mint az Insula Banului-kultúra leletei. Utóbb e temető publikálói állapították meg, amire már korábban is felhívták a figyelmet a kutatók (HOPJ2DT-SERAPHIN 1971-, VULPE 1965; VULPE 1986), hogy a basarabi típusú kerámia nemcsak hasonló technikával készült, mint a Zuto-Brodo-Girla Mare-horizont edényei, az Insula Banului-kultúra és más kultúrcsoportok kerámiája, hanem a díszítésük is sok hasonlóságot mutat (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998, 37). így ők is a helyi kerámiaművesség szerepét emelik ki, és lokális csoportokról beszélnek. A kronológiai kérdések terén is érdekes következtetéseket vonnak le. Elemezve más temetők leletanyagát is, több dologra hívják fel a figyelmet. Megfigyelték hogy a T-markolatú kések nem jellemzőek az al-dunai temetőkben, csak az olténiai vidéken, ugyanez a helyzet az ún. gyümölcsöstál formával is, ami a basarabi temető jellegzetessége. A III. tumulus első sírjában található az a tál, melyet a Iajosmizsei darabhoz hasonló háromszögekből alkotott „bokszoló" figurák díszítenek. Ezzel párhuzamosan arra is rámutattak, hogy vannak a késő bronzkortól kontinuus