A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

Korsók és kancsók Ide soroltuk a fazekaknál már említett példányt, mely nem a legjellemzőbb formája e csoportnak, hiszen kialakítása és díszítése a fazekakkal mutat kapcsolatot, míg ebbe a kategóriába általában szép kidolgozású, inkább ún. díszedényeket sorolnak (62. kép 6). Megtalálható azonban e forma számos más késő vatyai leletanyagban, tehát a kultúra kerámiaművességében általánosnak mondható (KecskemétMéntelek-Bödi-tanya — PATAY 1938. Taf. XII, 4; Újhartyán-Vatya, Cegléd-Öreghegy — BÓNA 1975, Tat. 32. 11, Taf. 42. 8, Taf. 45. 8, 13; Alpár — BÓNA-NOVÁKI 1982, 68, X. t. 7, LI. t. 6, 8; Csongrád-Vidre-sziget — ü. SZÉNÁSZKY 1977, 19, 25. kép 1; Szelevény-Menyasszonypart — P. FISCHL 1997, 11. kép 5 — itt a vatyai-alpári kapcsolatok kihangsúlyozásával). Nem jellemző a Vatya-kultúra formavilágára (a bögrék kivételével) az ívelt nyak-has kiképzés, mely az 51. gödörből előkerült ép példányon figyelhető meg (61. kép 1). Feltehetően ez esetben is egy nagyobb méretű bögreformáról van szó. A kultúra fiatal szakaszába való datálásra utal az alacsony talpkarika, az ansa lunata fül és a hason látható kis bütyök. Az Alpáron talált, némileg hasonló kancsó is haskiképzésében tér el tőle (BÓNA-NOVÁKI 1982, 58, LI. t. 8). A leletanyag legáltalánosabb formája az Alpáron részletesen leírt cilindrikus vagy enyhén ívelt nyakú, éles vállú, gömbös vagy nyomott gömbös testű forma (BÓNA-NOVÁKI 1982. 77), melynek hasa hordozza a változatos díszítőmotívumokat (31. kép 4; 35. kép 8). Ez lehet a has függőleges osztása az osztások között eltérő motívumokkal (12. kép 3; 27. kép 3; 38. kép 2;

81 48. kép 6

82

) vagy turbántekercsminta (6. kép 9; 19. kép 5; 29. kép 7; 31. kép 6; 38. kép 4). A nyakon bekarcolt vonalkötegek futnak körbe, esetenként beböködéssel keretezett pontokkal megszakítva (6. kép 8; 11. kép 3, 6; 12. kép 1,4; 13. kép 2; 25. kép 6; 35. kép 2; 37. kép 8; 38. kép 3; 43. kép 6; 48. kép 1). A forma egyszerű szalagfüllel (6. kép 4-5; 11. kép 7; 20. kép 6) és ansa lunata fülkiképzéssel is elképzelhető (12. kép 5; 21. kép 5; 26. kép 5; 29. kép 2; 35. kép 4

83

). E forma hordozói a gömbös aljtöredékek is (21. kép 3; 43. kép 4). A korszak vége felé gyakori, hogy kis talpkarikára állítják a kancsót (11. kép 8; 19. kép 10; 37. kép 2; 38. kép 6). A Tisza menti késő vatyai kancsók forma- és motívumkincse aránylag jól elhatárolható a Duna menti, ún. rákospalotai típustól (ez utóbbihoz ld. SCHREIBER 1967; KOVÁCS 1969; KOVÁCS 1975; KOVÁCS 1977; KOVÁCS 1978; KOVÁCS 1984; ENDRÖDI-FELD 1980. 280-286; BÓNA-NOVÁKI 1982, 72-73, 77), mely a fent leírttal ellentétben, fordított csonka kúpos nyakkal és általában éles törésű hasvonallal rendelkezik. Ilyen díszítetlen nyaktöredék egy esetben Bakson is előfordul (26. kép 6). Érdekes jelenség, hogy az Alpárhoz és Bakshoz területileg közelfekvő Csongrád-Vidre-szigeten kizárólag az éles hasvonalú példányok találhatók meg (G. SZÉNÁSZKY 1977. 31, 26. kép 4, 27. kép 3, 5). Aránylag nagy számban fordul elő a vattinai vagy perjámosi hatásként, illetve áruként értékelt ún. szilvamag alakú szájkiképzés (10. kép 4; 28. kép 4; 29. kép 3; 43. kép 5; 60. kép 5-6), mely minden esetben két, peremből induló fület feltételez.

84 Fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a Maros-vidéki formák jelenléte miatt a bekarcolt vízszintes vonalkötegekkel díszített nyaktöredékek, az ansa lunata fülek, a díszített hastöredékek és az alacsony talpkarikák formához kötése kérdéses. Ezek éppúgy egy jellegzetes perjámosi forma töredékei is lehetnek, mint egy tipikus vatyai kancsóé. Emiatt használtuk a fejezet címeként a kettős megnevezést. Bögrék A kultúra életének teljes időtartamára jellemzők az S profilú, díszítetlen bögrék (43. kép 2; 59. kép 4; 61. kép 2). A fiatalabb szakasz általános jellemzője mindezek mellett a nyak és a test éles elválasztása, ami az urnáknál és a kancsóknál is tendenciaként figyelhető meg.

85 így e leletanyagban is a cilindrikus vagy kissé ívelt nyakú, éles vállvonalú, göm81 A bepecsételt félkör-, illetve háromszögminta igen ritka motívum a kultúra életében, használatát azonban már a korai fázistól nyomon tudjuk követni a koszideri korszak végéig. E leletanyagban is megtalálhatjuk még peremtöredékeken (49. kép 3; 50. kép 5). 82 A díszítéshez párhuzam: KOVÁCS 1975, Abb. 3. 2. 83 Itt azonban nem szabad elfelejteni, hogy e fülkialakítási mód nem kizárólag e formához társulhat. 84 A kétfülűpéldányok esetében tanulmányunkban a korsó megnevezést használjuk, mivel ez bevett tipológiai megnevezés a kantharoszos edények kultúráinál; a kancsó megnevezést az egyfülű, vatyai formák leírásánál használjuk. 85 Vicze M.: Bács-Kiskun megye... 19.