A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

A sütés, főzés tárgyai Fazekak. Formailag két fő típusba sorolhatjuk őket. Az egyik a már említett nyújtott tojástestű, behúzott nyakkal és jobban vagy kevésbé kihajló peremmel (13. kép 1; 20. kép 1; 39. kép 1, 5,' 7; 42. kép 5; 51. kép 5, 9). Ez esetben a váll lehet tagolt (44. kép 7) vagy ívelt profilú. Legáltalánosabb dísze a perem tagolása (bevagdosással vagy ujjbenyomkodással; 5. kép 3), a nyakon elhelyezett bütyök (34. kép 3; 39. kép 2-3; 45. kép 2-3; 53. kép 4), ami lehet osztott is, illetve a perem alatt elhelyezett tagolt bordadísz (5. kép 4; 32. kép 4; 39. kép 8). Ritkán bevagdosássor helyettesítheti ezt (32. kép 5). A perem tagolása és a nyakra feltett bordák a kultúra egész életére jellemzőek.

76 A kultúra fiatalabb korszakának jelenségei közé tartoznak ezek ferde, illetve függőleges, rövid képviselői (21. kép 1; 36. kép 2), melyek néha a peremig érnek (41. kép 5; 46. kép 3). A kakucsi leletanyagban szintén megtalálhatók az őshumusz - 4. szint anyagától folyamatosan felfelé, a 3. szinttől (Vatya I—II) pedig fokozatosan nő a megvastagodó, illetve bütyökdíszes peremtöredékek száma.

77 Bóna István az alpári leletanyag elemzése során rámutatott, hogy a bütykös peremű fazekak, valamint a nyakon ülő borda peremig való felhúzása és ezáltal bütyök kialakítása a peremen a koszideri korszak sajátos jelenségei. Ezek meglétének vagy hiányának megfigyelése a Vatya III Vatya-Koszider-korszakok elválasztásának egyik lehetséges Útja (BÓNA-NOVÁKI 1982, 67, 69-70). A baksi leletanyagban egy olyan töredék ismert, melynek peremén bütyök ül (31. kép 3), ez tehát arra utal, hogy e leletegyüttes kora a fiatal, de nem a legfiatalabb vatyai időszak. Az egész testet vagy csak a váll alatti részt fedheti bekarcolt háló (21. kép 2), illetve vonalkötegminta (42. kép 2, 4), mely indulhat a nyakon elhelyezett kis bütyökből (37. kép 7).

78 A főzésre alkalmas méretek mellett gyakran találkozunk a leletanyagban aránylag kisméretű, de azonos formájú és díszű példányokkal, illetve töredékeikkel is (5. kép 10; 25. kép 7; 50. kép 2; 60. kép 3, 7; 61. kép 3; 62. kép 5). Azonos formai kialakítás feltűnően nagy mérettel is párosulhat, ami inkább tároló-, mint főzőfunkcióra utal (37. kép 1; 41. kép 2). E fazékforma gömbösebb haskiképzésű változata is általános a kultúra életében (G. SZÉNÁSZKY 1977, 19, 25. kép 2), melyhez peremből induló szalagfül társulhat. Ilyen fültöredékek besorolásakor a fazék és tálfazék kategória használata egyaránt helyes lehet (pl.: 19. kép 2; 25. kép 1). A másik alapforma gömbösebb hasú, szintén ívelt nyakú és kihajló peremű fazék, itt azonban a váll élesen jelzett, és a peremet a vállal szalagfül köti össze (60. kép 1). Felépítésében a tálak egy csoportjához áll közel, de mások a testarányok. E forma és az említett táltípus közötti átmenetet képviseli a tálfazekak csoportja, melyek a Vatya 11-időszaktól jellemzőek a kultúra tárgyi hagyatékára, és a kultúra életének vége felé méretük fokozatosan nő. Gyakran a két csoport nehezen elválasztható, főleg a töredékek esetében. Az ép példányoknál a gömbösebb haskiképzés, illetve az edény szélességénél nagyobb magasság a fazék besorolás mellett szól. A szélesebb szájnyílású és a peremátmérő méreténél kissé alacsonyabb példányokat a tálfazekak, a jóval alacsonyabb példányokat a tálak csoportjába soroltuk. Az első fazék formájával mutat rokonságot az általunk a kancsók közé sorolt forma (62. kép 6), melynek jellemzője, hogy perem fölé emelkedő, gyakran ansa lunata kiképzésű füle van. Tipológiai besorolása a fazék-kancsó-csupor körben változó. Ezt a bizonytalanságot jól alátámasztja a Csongrád-Vidre-szigeten előkerült két példány (G. SZÉNÁSZKY 1977, 25. kép 1, 27. kép 11). Az éles vállvonal nélküli forma besorolása inkább fazék lehet (TARI 1992, 20/7-8). Ez esetben a formát a kancsóformák között tárgyaljuk. Egyéb főzéshez és sütéshez kapcsolható tárgyak. Formai rekonstrukciója csak az ún. hordozható tűzhelyeknek ismert, melyeknek rostélyos típusából több töredék is előkerült az ásatás folyamán (14. kép 2; 39. kép 6; 44. kép 5; 47. kép 1-3).

79 Biztosan főzéshez kapcsolhatók az ún. tűzikutyák (15. kép 4-5) és a sütőharang (15. kép 3), melynek alkalmazására a bronzkorból kevés adat áll rendelkezésre, illetve két közelebbről nem meg76 Vicze M.: Bács-Kiskun megye... 9. 77 Kulcsár G.: Kakucs-Balla-domb... 32, 40-41, 46-47, 50-51. 78 E motívum leggyakrabban tálfazekakon jelenik meg, a tárgyalt töredék íve azonban olyan kicsi, hogy a fazék besorolás valószínűbbnek tűnik. 79 A Vatya-kidtúra hordozható tűzhelyeiről Id. P. Fischl, K. - Kiss, V. - Kidcsár, G.: Beiträge zur Benutzung der tragbaren Feuerherde (Pyraunoi) im Karpatenbecken I. Mittlere Bronzezeit. DME 1999, s. a.