A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori leletek Bács-Kiskun megyéből
A LELETEKERTEKELESE A kora bronzkor I. fázisának leletei A kiskunhalasi múzeumban található tál (10. kép l) 23 az ún. belsődíszes talpas tálak csoportjába tartozik, amelyek igen gyakran kerülnek elő mind a Makő-Kosihy-Caka anyagban, mind a SomogyvárVinkovci-kultúra leletanyagában. Eredetüket a késő vucedoli tálakkal hozhatjuk kapcsolatba, de felületesebb kidolgozásuk, eltérő díszítési technikájuk alapján jól megkülönböztethetők azoktól (ECSEDY 1979, 106-107; ECSEDY 1980, 96). A Csólyospálos-Felsőpálos, volt Budai-tanya lelőhelyen előkerült belsődíszes táltöredék és a néhány fröcskölt díszítésű oldaltöredék arra utal, hogy a lelőhely feltárt részén vagy közvetlen közelében a kora bronzkor I. fázisába sorolható település van. A Kiskun Múzeum gyűjteményében található kis talpas csészének (7. kép 4) tökéletes párhuzamát ugyan nem találtam, hasonló jellegű edényekkel a Makó-Kosihy-Caka anyagban találkozhatunk. 24 A Kunfehérló-Kovács-tanyán feltárt kora bronzkori gödör leletanyagában több töredék képviseli a belsődíszes tálakat (2. kép 2-3). Az 1. számú peremtöredéken látható (1. kép 2) sakktáblaminta a láltípus egyik leggyakrabban előforduló díszítőmotívuma. 25 Elképzelhető, hogy ugyanennek a tálnak a darabja egy alacsony, megközelítőleg kör keresztmetszetű csőtalpas töredék (5. kép 1), melyen két szemben levő mezőt szintén sakktáblaminta díszít. A belsődíszes láltöredékek mellet még egy táltípus töredéke került elő a gödörből: egy csonka kúpos testű, hangsúlyozott vállú, rövid, behúzott nyakú, kihajló peremű tál töredéke (1. kép 6). A forma a kora bronzkorban általános, közelebbi kormeghatározó értéke nincs. A tálak mellett a finomkerámiát képviselik a különböző méretű korsókhoz, esetleg bögrékhez tartozó töredékek: kettős kúpos testű, lekerekített hasvonalú korsók oldaltöredékei (4. kép 1-3), 26 valamint két öblösödő testű, ívelt nyakú, enyhén kihajló peremtöredék, az egyik peremből induló, vállra támaszkodó szalagfüllel (2. kép 5), 27 a másik fül nélkül (2. kép 4). Szintén a finomkerámiához sorolható néhány jól eldolgozott felületű, díszítetlen oldaltöredék, aljtöredék (3. kép 2-4) és egy szalagfül töredéke (4. kép 4) is. A gödör leletanyagának túlnyomó része durva kerámia, fazekak és tárolóedények töredékei. A fazekak között előfordul egy alacsony, hengeres nyakú, enyhén kihajló peremű (1. kép 1, 3, 5) és egy valamivel magasabb, enyhén kúpos nyakú, kissé kihajló peremű (1. kép 4) változat. A durva kerámián a leggyakrabban előforduló „díszítési mód" a ráfröcskölt agyaggal durvította tett („fröcskölt") edényfelület (3. kép 1). Jellemző, hogy az edények pereme és nyakrésze simított, csak a válltól lefelé eső részt durvították (1. kép 1). A technikát mind a Somogyvár-Vinkovci-, 28 mind a Makó-kultúrában 29 alkalmazzák. Csányi Marietta véleménye szerint a fröcskölt edényfelület a tellkultúrák időszakában már nem jellemző (CSÁNYI 1996,53). A seprűzésnek egy egészen finom, fésűzésnek ható változata mindössze két töredéken fordul elő (4. kép 5). A kora bronzkorban viszonylag ritkán alkalmazott díszítési technika jelentkezik egy öblös testű tárolóedény töredékén. Az edény vállán vízszintesen körbefutó sorban elhelyezett ujjbenyomkodásokat lát23 A lekerekített sarkú, négyzet keresztmetszetű talpkiképzéshez hasonlót ismeiiink többek között a Makó-kulaíra BudapestAranyhegyi úti (KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 11.10 a-b) és táp-borbapusztai településéről (FIGLER1994, Abb. 4.1), valamint az egyik cakai hamvasztásos temetkezésből (NOVOTNY1955, Obr. 6. 7, Obr. 7.3). 24 A csésze formája a legtöbb hasonlóságot talán a Bylany-Okrouhlik lelőhelyről származó edényekkel mutatja (NOVOTNY 1955, Tab. 1.1-3). Ezek azonban díszítettek és talpkiképzésük kissé eltérő. Kürti Béla Mezőberény-Békési út lelőhelyről közöl egy cseréptöredéket, melyet hasonló, kétszeresen átfúrt bütyök díszít (KÜRTI 1973, 39, 64, IV. t. 3). Szintén hasonló bütyökdísz fordul elő a pitvarosi temető 23. sírjából előkerült egyik edényen (BÓNA 1965, Pl. III. 15). 25 A számtalan analógia közül megyénkből a Kecskemét-Szikráról származó töredéket (PATAY 1940, 2, 1.1.1 a-b) és a névadó lelőhelyen (Makó-Vöröskereszt) előkerült tálal említem (BANNER 1939, 78, 6.ké P 4a-c). 26 Hasonló korsókat ismeiiink pl. Budapest-Aranyhegyi út lelőhelyről (KALICZ-SCHREIBER 1994, 40, Abb. 3.4,8). 27 Párhuzamai előkeniltek többek között Tiszakürtön (CSÁNYI 1996, 50, vi t. i, xv. t. 23) és Budapest-Aranyhegyi úton (KALICZ-SCHREIBER 1994, 40, Abb. 3. 8). 28 Megjelenik például Somogyváron (BÓNA 1965, Pl. XI. 8). 29 Előfordul Csongrád-Saroktanyán (GAZDAPUSZTAI 1966,241, 5. kép 7), Tiszakürtön (CSÁNYI 1996, II. t. 8, V. t. 3-4, XI. t. 5, XII. t. 9).
