A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

VÖRÖS Gabriella: Felicián atya (1913-1998)

MFMÉ - StudArch IV (1998) 303-304 FELICIÁN ATYA (1913-1998) Neubauer József, Felicián atya (1913-1998) (Enyedi Zoltán felvétele) Debrecenben látta meg a napvilágot 1913. november 8-án. A keresztségben a József nevet kapta; édesapja után, aki sodronygyáros volt, Neubauer lett. Édesanyja Pánczél Balogh Mária korai halála után, 9 évesen jutott teljes árvaságra. Édesapja a világháborúban vesztette életét. Középiskoláit szülővárosában végezte el, nagynénje felügyelete mellett. Sorsa a Szent Bonaventura Hittudományi Főiskolára irányította, melynek elvégzése után a budapesti Kapucinus-templomban, 1941. június 29én pappá szentelték. Rendtagként a Felicián nevet kapta. Először hittanári beosztásban Mórra került, később rövid időt töltött Budatétényben, Tatán, majd Bajon, de életének és szolgálatának évtizedei Nagymágocshoz kötötték. Nagymágocsra 1943. július 27-én került, ezen a napon temették gróf Károlyi Imrét, a környék birtokosát. Működési területe a község és szűkebb vidéke volt, de jól ismerte Árpádhalom, Derekegyház, Székkutas határát is. Visszaemlékezése szerint iskolás korában a vasárnapokat a debreceni múzeumban töltötte. Érdeklődése szerteágazó volt. Országosan elismert filatelistaként tartották számon, komoly kőzetgyűjteményt hagyott hátra, érdekelték az ifjúsági mozgalmak, a cserkészettől az úttörőn át a mai cserkészekig. A szentesi múzeumra hagyott könyvtára színes és gazdag, a szépirodalomtól a történeti munkákon át a hittudományi könyvekig, minden megtalálható benne. Az igazi szenvedélye azonban a régészet volt. Fogadalma szerint magának semmit nem gyűjtött, de tudása, tájékozottsága is arra ösztönözte, hogy minden adatot és előkerült leletet a helyileg illetékes múzeumba juttasson el. Egyik legfontosabb feladatának érezte, hogy nevelje, okítsa a hozzá betérőket. Ösztönözze a fiatalokat és idősebbeket a múlt megismerésére, a földben, a könyvekben és a tudós koponyában felhalmozott, felhalmozódott tudásanyag tiszteletére. Népművelő volt a szó legnemesebb értelmében. Minden érdekelte, de legjobban Nagymágocs múltja. A községbe kerülésétől kezdve tartotta a kapcsolatot a mindenkori szentesi régész múzeumigazgatókkal. Többek között Csallány Gáborral, Csalogh Józseffel, akiket a szakma jó része már régóta csak hírből ismer. Rendszeresen járta a környéket, figyelemmel kísérte a határban folyó földmunkákat, a homokbányák működését. O volt az, aki bejelentette a székkutasi avar temető első sírjainak előkerülését és felhívta a figyelmet a nagymágocs-paptanyai hun kori szarmata település