A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

VÖRÖS Gabriella: Felicián atya (1913-1998)

pusztulására. A nyilvántartások szerint több mint 50 lelőhely, illetve lelet bejelentése fűződik a nevéhez. Szabályos helyszíni szemléket végzett, de ha kellett sírt bontott, dokumentált, rögzítette, szemléletesen leírta a megfigyeléseit és hozzáfűzte véleményét is. Az 50-es, 60-as években, amikor a Szentesen mű­ködő régészhez óriási terület tartozott, hatalmas segítséget jelentett az Atya figyelme és munkája. Kézzel, de sokszor írógéppel dolgozott, az írásos jelentések mellé helyszínrajzokat, fényképeket is tett a borítékba. Ha a szolgálat megengedte mindig szívesen volt önkéntes, kíváncsi, szorgalmas munka­társunk. A Nagymágocs-Fertő úti homokbányában 1950-1959 között folyamatosan figyelte a homok­hordást és a megismétlődő leletmentéseknek is se­gítője volt. Bojtártelekről őskori települést jelzett, a homokbányában szarmata sírt figyelt meg és doku­mentált. Mágocsér parton avar sírokat fedezett fel. A mágocsi postán soha nem kellett fizetnie, ha telefonon leletek előkerülését jelentette a múzeum­nak. Ennek is köszönhető, hogy a semmilyen ok miatt el nem halasztható helyszíni szemlék jelen­tései gyakran kezdődnek az Atya nevével, mert ha szólt, hát azonnal menni kellett... Különc, furcsa, sőt bogaras embernek tartották, nem utolsó sorban „ré­gészkedése" miatt. Gyűjteményeit még életében a szentesi Koszta József Múzeumra hagyta. Pályájának legvégét a gö­döllő-máriabesnyői Kapucinus rendházban töltötte, itt hunyt el 1998. június 4-én. Utolsó útjára a rend tagjain és hívein kívül muzeológusok is elkísérték. A legtöbb amit tehetünk emlékezetéért, hogy mind­azt amiért lelkesedett, amit összegyűjtött és köz­gyűjteménybe juttatott híven megőrizzük! Vörös Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom