A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye

keletkeztek. A csempe anyaga kissé csillámos, kavicsos soványítású. Hátoldalán korom nyomai nincsenek. Ma.: 20,7 cm, sz.: 19,7 cm, hátmélysége: 4 cm. (16-17. század.) BM ltsz.: E. 884. Az előző kályhacsempéhez és a már szintén említett kerek, sárkányos csempéhez hasonlóan ez is Suceava fejedelmi székhelyének környékén („Cetatea de scaun") került elő C. A. Romstorfer 1885-1904 között végzett kutatásai alkalmával, s szintén az ásató adományaként jutott a múzeumba.

41 7. Kályhacsempe (5. kép 3; 8. kép 9). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan kályhacsempe. Ép, két darabból ragasztott. Keskeny léckerettel díszített előlapját kopott, gyenge minőségű préselt minta tölti ki, domború részletekkel. A csempe szélén, közvetlenül a léckeret mellett, azzal párhuzamosan kopott, egyenes borda fut körbe. Az előlapon centrális elrendezésű, levéldíszekből kialakított motívumok láthatók, s ezek teljesen kitöltik a léckeret és a vele párhuzamosan futó borda által határolt felületet. Az előlap közepéből a csempe négy sarka felé haladó átlók jelentik az egyes önálló motívumok elválasztó vonalát s egyben a kompozíció szimmetriatengelyét is. Az előlap egy-egy negyedének díszítményei ugyanis az átlókra tükröződnek, mivel mindegyik negyedrész olyan háromszög alakot képez, amelynek alapja a kályhacsempe egyik oldala, csúcsa pedig a csempe középpontja. A háromszög két szára így a két átló felével azonos, s ez közös a két szomszédos háromszög oldalaival is. A négy negyedrész együttes motívuma a csempe közepén több szirmú virágot, a sarkokban pedig derékszögben elhelyezkedő indákat rajzol ki. A sarkokból a középpont felé egyenes szárak haladnak, s ezekből jobbra és balra két-két ívelt levélforma helyezkedik el, a száraknak a csempe közepe felőli végén pedig egy-egy fölül hegyesedő, kerek bimbó látható. Ilyen virág van tehát mind a négy sarokban, a derékszögű indák között. A kályhacsempe negatívját valószínűleg egy másik, hasonló tárgyról vették. Az előlap hátoldalához, a csempe szélein keskeny — mindössze 3-3,5 cm széles — agyagszalagot ragasztottak. Az agyagszalagok közül két egymással szemben lévő egyenes és egyforma vastagságú, míg a másik kettő — amely természetesen szintén egymással szemben helyezkedik el — kissé ívelt, s középen elkeskenyedő. Az agyagszalag tövét még az agyag nedves állapotában, vizes kézzel, ujjhúzásszerűen körbe simították. Az előlap hátoldalán az agyaglap negatívba nyomkodásából eredő ujjnyomok is megmaradtak. Hátoldalán korom nyomai nem látszanak. Ma.: 19,8-20 cm, sz.: 17,7-18,5 cm, hátmélységc: középen 3 cm, a sarkoknál 3,5 cm. (16-17. század.) BM ltsz.: E. 3016. A mázatlan, sárkányölő Szent Györgyöt bemutató kályhacsempével együtt ez is Suceava November 6. elnevezésű lakótelepén került elő M. Nicorescu 1960. évi leletmentcsen. 8. Kályhacsempe (5. kép 4; 8. kép 10). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan, több darabból ragasztott, bal felső sarkán kiegészített kályhacsempe. Széles és lapos léckeretének belső oldalán keskeny, kettős borda halad a kerettel párhuzamosan. Előlapját nagyon kopott felületű, kisebb-nagyobb táblákból álló, geometrikus, domború alakzatok díszítik. Közepén lapos keresztforma helyezkedik el, amelynek felületét függőlegesen álló rombusz és az annak csúcsaiból sugár irányban haladó vékony bordák osztják több részre. A rombusz közepén másik, kisebb, tömör rombuszlap látható. A kereszt hosszabbik szárának két oldalát apró háromszögek sora kíséri. A kereszt szárainak meghosszabbított vonalában, a kályhacsempét keretező borda mellett, egy-egy sima felületű, téglalap alakú dísz emelkedik ki. Egy-egy nagyobb, szintén téglalap alakú felület kapott helyet a csempe négy sarkában is. Az alsó kettőnek a közepét két-két vonallal jelölt X alakú dísz tölti ki, ez alatt és fölött pedig függőleges vonalkák láthatók. A fölső két téglalapnak a fölső felére stilizált emberalak fölső testéhez hasonló díszítő elem került, ezek alatt pedig vízszintes vonalak sorakoznak. A kereszt és a téglalap alakú felületek közeit egyenes vagy derékszögben megtörő, keskeny bordák, illetve rövidebb vonalakból álló szalagmotívumok díszítik. A kályhacsempe hátoldala nem kormos. Pereméhez keskeny agyagszalagot ragasztottak, s ennek szélét egyenesen levágták. Ma.: 20,5 cm, sz.: 17,5 cm, hátmélysége: 4 cm. (16-17. század.) BM ltsz.: E. 1673. Lelőhelye Suceava „zona I.R.C." elnevezésű területe. D. Matei 1978. évi kutatása során került elő, s jutott a múzeumba.

43 9. Kályhaoromdísz (5. kép 6; 8. kép 11). Nagyrészt kiegészített, fölső részén zöld mázas, alul pedig mázatlan, teljesen tömör kályhaoromdísz. Teteje elkeskenyedő csúcsban végződik, ez alatt kisebb kerek, illetve szélesebb, háromszög alakú gallérja van. Kissé kiszélesedő alja egyenesen levágott. Ma.: 11,5 cm, legnagyobb sz.: 8,4 cm, aljának eredeti átm.: 5,3 cm. (15-16. század.) BM itsz.: E. 847. A fent említett három — a kerek, sárkányos, a mázas, Szent György alakos és a mázatlan, lovagos — kályhacsempével együtt ez is a város középkori központjának területén („Cetatea de scaun") került elő, C. A. Romstorfer 188541 Vö.: MÉRI 1957, XLW. t. 2; HOLL 1958, 273, 98. kép; BENKŐ-UGHY1984, 26-27, 29, 59, 74. kép; MARCU1992, 38; EGYHÁZY-JUROVSKÁFŰRYOVÁ1993, Obr. 39; BATARIUC 1996,119, Fig. 14. 3-4. 42 Vö.: NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980,187, Fig. 111. 10, 13; BODNÁR 1988, XIX. t. 28, XXV. t. 34; BATARIUC-PESCARU1996, 396, Fig. 8.2, Fig. 10; BATARIUC 1996,112, Fig. 6. 3-4; RUSU 1996,159, Fig. 10.1-4. Restaurátor: Ecaterina Drimba (BM). 43 Vö.: BENKŐ-UGHY 1984, 41, 50, 53, 70. kép; BATARIUC 1996, ill, Fig. 5. 3; RUSU 1996,157, Fig. 8. Restaurátor: Ecaterina Drímbá (BM).