A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye

1904 között végzett ásatásain. Az ő ajándékozásával került végül a múzeumba.

44 10. Kályhaoromdísz (5. kép 7; 8. kép 12). Az előzőhöz hasonló, szintén nagyrészt kiegészített, tetején zöld mázas, alul viszont mázatlan, tömör dísz. Fölül szintén elkeskenyedő csúcsban végződik, ez alatt pedig kerek gallérja van. A tárgy magasságának közepén azonban ennél a darabnál nem háromszög, hanem négyszög alakú, széles gallér található, amelynek szélei íveltek. Alul kiszélesedő alját ennek is egyenesen levágták. Ma.: 12,5 cm, legnagyobb sz.: 8 cm, kiegészített aljának átm.: 6,5 cm. (15-16. század.) BM ltsz.: B. 1109. Közelebbi lelőhelye ismeretlen, a nyilvántartásban mindössze Suceava szerepel lelőhelyként. Előkerülésének körülményei szintén ismeretlenek, s talán adományozás révén jutott a múzeum gyűjteményébe.

45 A fenti anyagközlés a teljesség kedvéért — leszámítva az egyetlen szegedi kályhaszemel — két, egymástól távoli területről származó leletegyütlest tartalmaz. A suceavai csempék nem tartoznak ugyan a délkelet-tiszántúli leletek közé, de jellegük alapján a legtöbb darab ezen a környéken is előkerülhetett volna. Ez is jelzi azt, hogy a késő középkori kályhaművesség mennyire egységes képet mutatott. Az Arad megyei leletek ugyanakkor — a vártnál kisebb mennyiségük ellenére is — abban segítenek, hogy a Kárpát-medence délkelet-alföldi területén a késő középkorban elterjedt kályhás termékek összehasonlító vizsgálatát a rendelkezésünkre álló anyag minél teljesebb ismeretében végezzük el. A teljességet segíti az is, hogy az 1910-es évek első felében felépült aradi múzeum jelenlegi gyűjteménye magában foglalja az azt megelőzően az aradi Líceumban őrzött régészeti gyűjteményt is (MÁRKI I892'

f 423-424; MÉRI 1957, 188, 32. j.).

46 Ez alapján elmondhatjuk, hogy a középkori kályhás mesterség Arad megyében fellelhető termékei közé sorolható leletek egyértelműen a már megismert délkelet-magyarországi, délkelet-tiszántúli jellemzőkkel rendelkeznek, s szorosan beletartoznak abba a körbe, amely ennek a térségnek a késő középkori kályhás műhelygyakorlatát meghatározta. Ez is jó bizonyíték arra, hogy a középkori gyulai uradalom vagy a gyulai vár vonzáskörzetéhez tartozó vidékek történetének és régészeti cmlékanyagának vizsgálatát csakis a mai országhatárokon átívelő kitekintéssel szabad végezni, hiszen ez a térség a középkor folyamán gazdaságilag, társadalmilag, politikailag egyformán szerves egészet képezett. A mi dolgunk nem lehet más, minthogy a mai viszonyok között is megtaláljuk azt a lehetőséget, amely a régebbi korok emlékanyagának közlésével utat nyit a múlt minél teljesebb megismerése felé.

47 44 Vö.: BATARIUC 1994, 75; BATARIUC 1995, 4, Fig. 12; HOLL 1990, 74, 20. kép, 76, 2.1 kép 2; BUSUIOC-MARGINEANU-CÂRSTOIU1979, 290-291, 301, Abb. 13-14, Abb. 25; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1984, 23. 45 Vö.: BATARIUC 1995, 4, Fig. 13; HOLL 1990, 74, 20. kép, 76, 23. kép 2;

BUSUIOC-MARGINEANU-CÂRSTOIU 1979, 290-291, 301, Abb. 13-14, Abb. 25; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1984, 23. 46 Némi ellentmondás maradt azonban Méri István korábbi, az aradi múzeumban lévő simándi leletekre vonatkozó megjegyzése és a legutóbbi gyűjtésünk eredménye között. Méri István ugyanis „igen későinek (XVII. sz. ?) látszó, növénymintás, mázatlan csempetöredékek és tányérka alakú kályhaszemek" fotóit kapta meg az aradi múzeumból, napjainkban viszont Simándról mindössze a fent említett két kupa alakúi és két négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszemet ismerjük Növénymintás kályhacsempéket viszont Pankotáról találtunk s tálka alakú kályhaszem is csak egy van, az erdőhegyi (MÉRI 1957,198,134. j.). 47 A rajzokat Adrian Sandu, a fotókat Florin Hornoiu készítette. Mindketten fogadják köszönetünket, mint ahogy Csobai Lászlóné, Mircea Barbu, Paraschiva V. Batariuc, Peter Hügel és Adrian Andrei Rusu is, a szíves közreműködésért. Külön köszönjük Kovalovszki Júlia értékes megjegyzéseit.