A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye
5. Kályhacsempe (5. kép 2; 8. kép 7). Négyszögletes, zárt előlapú, zöld mázas kályhacsempe, amely az előbbivel azonos típusba tartozik, s ugyancsak Szent György lovas alakját és a sárkányt ábrázolja, az előzőnél igényesebb kidolgozásban. A csempe középső része és jobb alsó kétharmada hiányzik, ezeken a részeken kiegészített, illetve — az előző kályhacsempe alapján — rekonstruált. A kályhacsempének tehát csak a bal oldali egyharmada és a jobb felső sarka maradt meg. Előlapjának szélén széles léckeret fut körbe. A tükörmezőt ezen belül a balra tartó, lovon ülő Szent György, a ló alatt pedig a sárkány domborúan megformált alakja töltötte ki. A lovagnak csak a bal lábfeje maradt meg. A lónak is mindössze a feje, a nyaka és a két első lába látható eredeti formájában, a többi kiegészítés. A ló — egyébként meglehetősen esetlenül megformált — két első lábát behajlítja, a bal lábával előre, a sárkány fejére készül lépni, a jobbal pedig már az alatta mászó sárkány nyakát tapossa. Fülei domborúak, szemét valószínűleg benyomott kör ábrázolta, száját és orrát pedig bemélyített vonal és kör jelzi. Sörénye domború vonalkákből áll. Kantárának mindkét szára a lő szájától indulva a nyakán át halad párhuzamosan a lovag feltételezett keze irányába. Itt tehát megint tetten érhető az ábrázolásmód felületessége, hiszen a kantár vonalvezetését valójában a nyak két oldalán kellett volna érzékelletni. Ennél a kályhacsempénél a ló nyakának bal oldalán domború, egyenes vonal jelzi a kopját, amelyet a lovag a sárkány szájába döf. A töredéken a sárkánynak csak a feje és a nyaka maradt meg. Nagyra nyitott száját fölfelé, a lovag irányába fordítja, míg feje a talajhoz közel marad. Hegyes fogait a domború vonalkák jelzik. Szemét apró, bemélyedő pont jelöli, két hosszú, elhegyesedő fülét pedig szintén domború vonalkák mintázzák. Nyakát és testét sűrű, ferde vonalak tagolják. Egyik lába teljesen látszik; ez rövid, vaskos, és hosszú karmokban végződik. A másik lábának csak a körmei maradtak meg a csempetöredéken. A ló feje fölött — akárcsak az előző csempén — itt is egy domború nőalak kapott helyet. Fedetlen fejét hosszú, hátul vállig érő haj ékesíti, de ezt a szemöldök fölött körbenyírták. Az alakot csaknem teljesen oldalnézetben látjuk, tekintete is Szent György felé fordul. Szeme, szemöldöke domborúan megformált, orra és szája feltűnően széles, ajkai is vastagok. Felsőteste balra fordul, látható jobb karját könyökben kissé behajlítva — talán imádkozva — a lovag felé emeli. A testét borító, s párhuzamosan bemélyített vonalakkal érzékeltetett, láthatóan bő, redős ruha a derekán összefogott, de öve nincs. Az alakot itt szintén térdelő helyzetben ábrázolták, s ez esetben is ugyanazt a jelenetet láthatjuk, mint az előző csempén. Az alak itt is egyértelműen a megszabadított királylányt jelképezi. A kályhacsempe jobb felső sarkában egy végsőkig stilizált várkastély domború megformázású részlete jelenik meg, ahonnan a királylány szülei figyelik a jelenetet. A két egymás mellett lévő koronás fej alatt és bal oldalán bástyadíszek, ez alatt pedig csúcsaikkal lefelé álló, egymás mellett sorakozó, apró háromszögek vehetők ki. Ezenkívül a töredék bal alsó sarkánál még egy félhold is látszik, amelynek két vége a lovag felé ívelődik. Mindkét koronás fő háromhárom ágú koronát visel. Szemük, orruk, szájuk jól kidolgozott, arcuk telt. A bal oldali a királylány apja, ő hegyes kecskeszakállt visel. A kályhacsempe peremének külső oldala helyenként még zöld mázas, egyébként pedig világos, vörösesbarna színű. Kályharésze töredékes, valószínűleg tál alakú lehetett, melynek alját levágták. Erre utal az, hogy a megmaradt hátoldal belül kormos, kívül viszont nem. Az előlap hátoldalán a negatívba nyomkodás következtében ujjnyomok látszanak. Ma.: 25 cm, sz.: 24 cm, mérhető legnagyobb hátmélysége: 6,2 cm. (15-16. század.) BM ltsz.: E. 885. Nem ugyanott került elő, mint az előző, nagyon hasonló kályhacsempe. Ezt — a fent említett, kerek, sárkányos kályhacsempével együtt — Suceava korai fejedelmi székhelyén („Cetatea de scaun"), C. A. Romstorfer 18851904 között végzett régészeti ásatásain találták, s ez is az ásató adományozása útján jutott a múzeumba. 40 6. Kályhacsempe (5. kép 5; 8. kép 8). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan kályhacsempe. Két darabból ragasztott, jobb felső sarka hiányzik. Széles léckerettel határolt előlapját fehérre meszelték. Középső felületét jobbra tartó, lovon ülő lovag alakja tölti ki. Az alakmegformálás — mind a lovas, mind a ló esetében — igen magas színvonalú, de a minta már igen kopott, s ez a motívum sokadik másolására utal. A kissé előre dőlő, a nyeregben szilárdan ülő lovag fején gömbölyű, tarkóvédővel ellátolt sisak látható. Jobb karját könyökben behajlítja, valószínűleg előre szegezett kopját szorít hóna alá. Sarkantyúját nem ábrázolták. A ló éppen vágtázik, illetve a két első lábával előreugrik. Kantára, akár a lovag kopjája, nem látszik. A ló sörényét függőlegesen bevagdosott, sűrű vonalkák érzékeltetik; a ló szemét benyomott pont jelöli. A lő hátán magas kápájú nyereg látható. A lovag mögött, a ló fölött, a csempe előlapjának felületén különböző — a minta kopottsága miatt már kivehetetlen — függőleges és ívelt, domború vagy bemélyített motívumokat (stilizált gótikus mérműveket vagy hegyen álló várat?) ábrázoltak. Jól látszik, hogy a kályhacsempe negatívját eredetileg fába faragták, mert a fa erezete követhető az előlap felületén. A csempe lapjának hátoldalához keskeny agyagszalagot ragasztottak, de ez csak töredékesen maradt meg. Az előlap hátoldalán ugyanakkor függőleges ujjhúzások is látszanak, amelyek az agyaglap negatívba nyomkodásakor 40 Közölve: BATARIUC 1996, 116, Fig. 11. 4. Vö. még: MÉRI 1957, XLVII. 1.1; RICHTEROVÁ 1982, Tab. 35-36; BENKŐ-UGHY1984, 12. kép; HOLL 1990, 85, 35. kép; BATARIUC 1992, 36; MARCU1992, 38; EGYHÁZY-JUROVSKÁ-FŰRYOVÁ1993, Obr. 14; BATARIUC 1996, 116, Fig. 11.1-3; RUSU 1996,146-147,160, Fig. 11. Restaurátor: Ecaterina Drímbá (BM).