A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye

3. Kályhaszem (4. kép 2; 8. kép 2). Kupa alakú kályha- A múzeum régi anyagából származik, s ajándékozás szem aljtöredéke. Világosbarna színű, foltosán kormos. Az útján került a gyűjteménybe. Eredetéről részletesebb adaeredeti tárgynak csupán a fele maradt men. Mérhető ma.: 9,5 tok nem maradtak fenn. tárgynak csupán a ieie maradt meg cm, fá.: 5,8 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 608. CSONGRÁD MEGYEI LELET Szeged Kályhaszem (4. kép 3; 8. kép 1). Sisak alakú, fölső részén kiszélesedő, teteje lapított gombban végződik. Oldala a kerek szája felé fokozatosan összeszűkül, peremét egyenesen levágták. Világosbarna színű, foltosán kormos, helyenként kiegészített, több darabból ragasztott. Ma.: 15 cm, legnagyobb sz.: 11,5 cm, szá.: 7,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 35. Előkerülésének körülményeit nem ismerjük, a múzeumba Kristófi(?) János ajándékozása révén jutott, még 1884-ben.

34 MOLDOVAI LELETEK Suceava Az alábbi leletek a suceavai Bukovinai Múzeumból tartós kölcsönzés útján, illetve letétként kerültek az aradi múzeumba. 1. Kályhacsempe (4. kép 4; 8. kép 3). Kerek, lapos, zöld mázas, zárt előlapú. A csempe szélén előreugró keret fut körbe, közepét pedig két egymás köré csavarodó, domború megformázású sárkány díszíti. A mesebeli állatok a nyakuknál és a farkuknál csavarodnak egymás köré. Fejük így jobbra, illetve balra fordul, szájukat nyitva, nyelvüket kinyújtva látjuk. Hosszú karmokban végződő lábuk ugyancsak a kályhacsempe szélének irányában helyezkedik el. Testtartásuk követi a csempe kerek szélének vonalát, hasuk is a kályhacsempe széle felé fordul. Nyakukat és vállukat, egészen a mellső lábakig, gallérszerűen beborítja a széles, hártyás szárnyuk. Testük pikkelyes, szemük, fülük szintén domború megformálású. A kályhacsempe hátoldala töredékes. Valószínűleg tál alakú kályharésze volt, ennek azonban csak a kerek pereme és az előlaphoz ragasztott széle maradt meg. Korom nyomai sehol sem látszanak rajta. Átm.: 17,2 cm, v.: 3,5 cm. (16-17. század.) BM ltsz.: E. 834. Közelebbi lelőhelye a suceavai fejedelmi székhely („Cetatea de scaun"). C. A. Romstorfer 1885-1904 között végzett régészeti ásatásai során került elő, s az ásató adományozása útján jutott a múzeumba.

35 2. Kályhacsempe (4. kép 5; 8. kép 4). Zárt előlapú kályhacsempe. Világosbarna színű, négyszögletes, mázatlan, kiegészített. Előreugró, széles léckeretbe foglalt előlapját jobbra néző, két lábra álló oroszlán domború alakja tölti ki átlósan. Az oroszlán fején és fölső testén az állat sörényét ívesen bevagdosott, apró vonalkák jelzik. Mellső két lábát előre, illetve ferdén fölfelé nyújtja, s bal hátsó lábával is előre lép. Lábai karmokban végződnek, farka pedig leveles ágban. A csempe negatívját eredetileg fába faragták, viszont az előlap motívuma már igen kopott. Tál alakú hátoldala — a megmaradt részek alapján — öblös és vastag falú volt, s helyenként még ma is kormos. Alját levághatták. Ma.: 22,1 cm, sz.: 21,8 cm, hátmélysége: 18,5 cm (kiegészített). (16-17. század.) BM ltsz.: E. 1102. Cari A. Romstorfer magángyűjteményéből származik.

36 3. Kályhacsempe (4. kép 6; 8. kép 5). Négyszögletes, zárt előlapú, több darabból ragasztott, kiegészített kályhacsempe. Világosbarna színű, mázatlan. Előreugró, széles léckerettel határolt előlapját koronás, szembe néző szirén domború megformálású, de igen kopott alakja tölti ki. Kerek, lapos fején a koronának csak az alsó széle maradt meg. Szemét, orrát és száját ujjbenyomással és bekarcolt vonallal jelölték. Haja nem látszik. Teste jobb és bal oldalán a két, könyökben behajlított karjával a fej magasságáig fölfelé hajlított, kétágú uszonyban végződő, két halfarkát tartja. Karcsú derekát öv szorítja össze, alsó ruháját redőkbe rendezett, bő szoknya jelenti. Halszerű testrészét a comboknak megfelelő részeken bepecsételt rombuszok33 Vö.: SZABÓ 1938, 92, 423. kép; HOLL 1958, 215, 5. kép; POPA 1973, 671, Fig. 2. a-f; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980, 129-130, 255, Fig. 101. 2, Fig. 103, Fig. 114.1. 34 Vö.: SZABÓ 1938, 93, 432-435. kép; BENKŐ 1980, 398, 46. 1. 5-6; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980, 186-187, Fig. 109. 4, Fig. 114. 13; RICHTEROVÁ 1982, Tab. I. 1; BODNÁR 1988,1.

1. 2; EGYHÁZY-JUROVSKÁ-FŰRYOVÁ1993, Obr. 7; MRT10, 158. t. 1-4, 6. 35 Vö.: BATARIUC 1995, Fig. 1. 6; HOLL 1958, 244,57. kép. Restaurátor: Ecaterína Drtmbä (BM). 36 Jó párhuzama a somhídi oroszlán: MÉRI 1957, XLW. t. 6. Vö. még: PARÁDI1990, 149, 1. ábra 2, 155, 4. ábra 1; EGYHÁZY-JUROVSKÁ-FÜRYOVÁ1993, Obr. 23; BATARIUC 1996,113, Fig. 7. 4,115, Fig. 9. 3. Restaurátor: Ecaterina Drímbá (BM).