A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye

A fenti bodrogi leletek kétség kívül azonos jellegűek, eredetileg késő középkori kályhába vagy kályhákba voltak beépítve. A lelőhely és a múzeumba kerülésük azonossága, valamint a lelőhely elnevezése arra utal, hogy mindegyik tárgy ugyanazon a — templommal is rendelkező — késő középkori faluhelyen, egyszerre került elő. Borosjenő

8

jlneu Kályhacsempe (1. kép 7; 6. kép 7). Vályú alakú, mázatlan sarokcsempe töredéke. Sárgásbarna színű. Szélesebbik, vályús része nagyrészt hiányzik, s csak a saroktöredéke maradt meg. Teljes formája azonban az alább ismertetett, Zabrányban előkerült kályhacsempe alapján rekonstruálható. A sarokcsempe alja és teteje zárt végű volt. A szélesebb oldalán lévő vályú és a csempe sarka között széles, de két függőleges bordával tagolt sima felület látható. Az egyik borda a vályú függőleges szélét jelenti, a másik borda pedig a sima felületet csaknem megfelezi. A felület két végét ugyanilyen borda keretezi. A kályhacsempe szélesebb, vályús oldalának síkjával derékszöget bezáró keskenyebbik oldala sima felületű, s csak a függőleges, hosszabbik szélét díszítette széles borda. Hátoldala kormos. Ma.: 17,1 cm, vályús oldalának mérhető sz.: 7,5 cm, keskenyebbik oldalának sz.: 5 cm, mérhető hátmélysége: 4,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 2945. Előkerülésének körülménye és közelebbi lelőhelye ismeretlen. Ajándékozás útján került a múzeumba 1955ben. Egyetlen, s legjobb analógiája a zabrányi sarokcsempe.

9 Erdőhegy

10

/Padureni Kályhaszem. (1. kép 8; 6. kép 8). Alacsony, kerek, tálka alakú, szürkésbarna színű, közepén díszített. Pereme lekerekített szélű, alja lapos, kissé profilált. A peremével koncentrikusan haladó belső bordát sűrű ujjbenyomkodással tagolták. A kályhaszem közepében lévő másik kör alakú, az előzőnél magasabb bordából — ugyancsak ujjbenyomkodással — halszirmú virágot formáztak. Ma.: 1,5 cm, szá.: 9,9 cm, fá.: 6,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 26. A Körös medréből (locul „Vadul Crisului") került elő, s Török Béla adományaként jutott a múzeumba 1883-ban.

11 12 Pánkot a /Píncota 1. Kályhacsempe (2. kép 1; 6. kép 9). Négyszögletes, mázatlan, világosbarna színű, zárt előlapú kályhacsempe pártázatának és fölső harmadának töredéke. Előlapját piros földfestékkel díszítették. Ferdén előreugró pártázata elől függőleges felületű, s ebből a síkből szabályos közönként domború, négyszögletes díszek emelkednek ki. A pártázat alatt három vízszintes borda fut, s ezek egyben az előlap fölső szélét is jelentik. Az előlap kis szakaszon megmaradt jobb szélén előreugró, keskeny léckeret látszik. A csempe bal szélén viszont nincs keret. A megmaradt mintából úgy tűnik, hogy a kályhacsempe előlapjának egész íélületét egy nagyméretű körben elhelyezkedő, többszirmú — talán öt vagy hat tagból álló — rozetta töltötte ki. E rozettának azonban napjainkra már csak a fölső és a bal oldalon lévő egyik szirma, illetve annak részlete maradt meg. A rozettát magába foglaló kör két koncentrikusan elhelyezkedő bordából állt, s a bordák közét teljesen kitöltötték az átlós irányban, egymás mellett sűrűn elhelyezkedő rövid bordák. A bordákkal tagolt, kör alakú szalag fölött a kályhacsempe középső részén keskeny bordából kialakított, két tagú girlandminta látszik. A kályhacsempe előlapjának bal fölső és jobb felső sarkában egy-egy stilizált koronamotívumot helyeztek el. Az előlap negatívját valószínűleg fába faragták. A kályhacsempe hátoldalát az előlaphoz ragasztott keskeny agyagszalag képezi, melynek szélét egyenesen levágták. Az előlap hátoldala kormos, az agyagszalagon belül és azon kívül is. A hátoldalon függőleges irányban sűrűn elhelyezkedő ujjhúzások látszanak, melyek a nedves agyagnak a negatívba nyomkodása során keletkeztek. A kályhacsempe törésfelülete szürkésbarna színű. Mérhető ma.: 13,5 cm, sz.: 18,1 cm, hálmélysége: 2,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 32. Valószínűleg a környéken lévő középkori monostor területéről (Abatia Píncota) származik, s 1885-ben ajándékozás útján került a múzeumba.

13 2. Kályhacsempe (2. kép 2; 6. kép 10). Négyszögletes kályhacsempe előlapjának jobb alsó sarka. Sötétbarna színű, felületén erősen csillámos anyagú, mázatlan. ValÓSZÍhŰcS LIPSZKY 1987, 24, 75, mappa XXII (22) V47. 9 Egyszerű vályús kályhacsempéhez vö. példáid: SZABÓ 1938, 98, 455-456. kép; VÉGH 1977, 55, 17. ábra a-b; BODNÁR 1988, II. t. 3; MIKLÓS-SABJÁN1992, 111, III. t. 2,119, XI. t. 1. 10 LIPSZKY 1987, 49, mappa XIII (13) U 45. 11 Vö.: SZABÓ 1938, 92, 424-431. kép; BÁLINT 1962, 93, XXVIII. 1.11-13; BENKŐ1980, 397, 45.1. 5, 398, 46. t. 3-4; PUSCASU1980, 236, Fig. 12; MRT8, 85. t. 6; SZATMÁRI 1994, 514, 6. kép 3-8; MRT 10, 141. t. 1-2, 4, 148. t. 3-5, 159.

1.1. 12 LIPSZKY 1987, 124, mappaXXII (22) V47. 13 Vö.: VÉGH 1977, 65, 19. ábra p; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980,187, Fig. 111. 4-8; BENKŐ-UGHY1984, 35, 37. kép; BENKŐ 1992, 74. 1.11; MARCU-PETROV1993,100; RUSU 1996a, 141, Fig. 6; SZATMÁRI 1997, 433, 4. kép 3, 437, 8. kép 3.