A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI IMRE: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye
leg zárt előlapú lehetett. Előlapjának csillámos felületét úgy kapták, hogy a csempe negatívját vékony rétegben csillámmal szórták be, s ebbe nyomták bele a lágy agyagot. A kályhacsempe anyagának összetétele tehát eredendően nem csillámos. Előlapját nem keretezték. Díszítése a sarokból a kályhacsempe közepe felé ívelődő, domború bordából, egy ezt a fölső részén keresztező — a csempe alsó szélének közepétől a jobb széle közepéig haladó — másik hasonló bordából és növényi motívumokból áll. Az egyik növényi minta a két borda metszéspontja alatti felületet tölti ki. Egy tőből fakadó, egyenes szárú növényből áll, amelynek levelei a szárból jobbra és balra hajolnak ki, egymás fölött. A kályhacsempe jobb szélén — szintén a két borda által határolt területen — ugyanilyen növényi motívumnak a fele látható. Ez is mutatja, hogy az egyes motívumokat tükrösen szerkesztették. A díszítés e formája egyértelműen habán hatásról tanúskodik. A csempe mintázata és csillámos anyaga az alvinci habán és a Kalotaszeg környéki, illetve hunyadi habán hatású kályhacsempékkel mutat közeli kapcsolatot (VÉGH 1977. 59, 60-61, 18. ábra a-g, 12. kép). Hátoldalához 3 cm széles agyagszalagot ragasztottak. Az agyagszalag és az előlap találkozásának belső oldalát — szintén még az agyag nedves állapotában — ujjhúzással simították végig. Az előlap hátoldalán textilborítás nyomát lehet megfigyelni. Mérhető ma.: 10,7 cm, mérhető sz.: 8,5 cm, hátmélysége: 3,8 cm. (17. század.) CMA ltsz.: M.F. 34. Meeyaszai Lajos révén, 1885-ben került a múzeumba. 3. Kályhacsempe (2. kép 3; 6. kép 11). Áttört előlapú kályhacsempe középső részének vagy egy oromcsempének az ötszögű töredéke. Világosbarna színű, mázatlan. Alsó része négyzetes formájú; vízszintes alját és két függőleges oldalát egyenesen levágták. Bal alsó sarka hiányzik. Négyszögletes részének fölső szélét háromszögű rész zárja le. Ennek két fölső, ferde szélét is levágták, de élük alsó végén és közepén egy-egy, a csempetöredék tetején pedig még egy függőleges rész csatlakozott hozzá, azonban ezek letörtek. A hiányzó függőleges részek és az ötszögű, megmaradt töredék találkozási pontjainál domború, kerek, bevagdosott vonalkákkal díszített, kisméretű rozetta helyezkedik el. A töredék tetején lévő rozetta a többinél nagyobb, s ebből újabb csempcrészletek haladnak még fölfelé. E részletek azonban szintén hiányoznak. A megmaradt töredék előlapját két, egymással párhuzamosan futó, domború, lekerekített tetejű borda keretezi, a töredék ötszögű alakjának megfelelően. A két párhuzamos borda között egy sorban sűrűn elhelyezkedő, apró félgömböcskék sorakoznak, kivéve a töredék vízszintes, alsó szélét. Itt a két párhuzamos borda közt nincsenek gömböcskék. A töredék előlapjának közepét háromszirmú virágmotívum tölti ki. A töredék alsó harmadában kör alakú, lapos, apró bordákkal, illetve bevagdosott vonalkákkal tagolt — a csempedarab élei mentén elhelyezkedőkhöz hasonló — dísz jelenti a virág közepét. Ebből fölfelé, valamint jobbra és balra egy-egy szirom tárul ki, melyeknek az ívelődő széleit vékony bordákból alakították ki. A kályhacsempe-töredék megmaradt előlapját a teljes kiszáradása előtt még egy hígabb agyagos réteggel is bevonták, de ez a réteg már jelentős mértékben lepattogzott. A csempe negatívját valószínűleg fába faragták. Hátoldala sima, érdes tapintású, sehol sem kormos. Törésfelülete középen kékesszürke színű. A kályhán elfoglalt eredeti helye bizonytalan, a hátoldal megmaradt részéhez sehol sem ragasztottak peremet vagy agyagszalagot. Mérhető ma.: 11,5 cm, sz.: 10,3 cm, v.: 1,4 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 45. A nyilvántartás bejegyzése szerint Pankota határából (zona Píncota) származik, s név nélküli adományozás útján került a múzeumba. 15 A három pankotai kályhacsempe nagy valószínűséggel egy időben, s talán egy lelőhelyről került elő. Legalábbis erre utalnak az egymáshoz közeli leltári számok, valamint a múzeumba jutásuk hasonló módja. Lehetséges, hogy mindhárom Megyaszai Lajos 1885. évi adománya volt. Pécska 16 /Pecica 1. Kályhaszem (2. kép 4; 6. kép 12). Sisak alakú, fölül öblösödő, tetején elhegyesedő csúcsban végződő, lefelé pedig arányosan összeszűkülő, egyenesen levágott aljú. Világosbarna színű, foltosán kormos. Több darabból ragasztott, helyenként kissé kiegészített. Ma.: 14 cm, legnagyobb sz.: 12 cm, szá.: 7,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 4466. Közelebbi lelőhelye ismeretlen, viszont ezt is attól a pécskai Máté Józseftől — s minden bizonnyal ugyanakkor — vásárolták, akitől a bodrogi leleteket is. 1 2. Kályhaszem (2. kép 5; 7. kép 1). Hagyma alakú, középen, illetve a fölső részén kiszélesedő, alul gyűrűsen kialakított. Teteje hiányzik. Világosbarna színű, helyenként kormos. Mérhető ma.: 8 cm, legnagyobb sz.: 10 cm, szá.: 7,5 cm. (15-16. század.) CMA ltsz.: M.F. 29. 14 Vö. még: NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980,187-189, Fig. 111. 10, 13; KATONA 1983,144,190, 41. kép, 191, 43. kép;BENKŐ-UGHY1984, 31. kép; GYURICZA1992, 27-31,104, 90. rajz, 115,155. rajz, 154, 296-297. rajz; CHOVANEC-DANKÓ-FELD-TAMÁS1996, 43, 21. kép, 69;RUSU 1996,158, Fig. 9. 2; Iparművészeti Múzeum (Budapest) ltsz.: 52.3730.1. 15 Vö.: RUSU1996,160, Fig. 11; RUSU 1996a, 139, Fig. 3. 16 LIPSZKY 1987, 126, mappa XXI (21 ) X 43. 17 Vö.: SZABÓ 1938, 93, 432-435. kép; BENKŐ 1980, 398, 46. t. 5-6; NEAMTU-NEAMTU-CHEPTEA 1980,186, Fig. 109. 2; RICHTEROVÁ1982, Tab. 1. 1; BODNÁR 1988,1. t. 2; MRT 10, 158. t. 1-4, 6.
