A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BÉRES Mária: Az Árpád-kori liturgia újabb tárgyi emlékei a Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményéből

EGY TÖREDÉKES LIMOGES-Í CORPUS A Megváltó figurája 0,15-0,25 cm vastag öntött, aranyozott vörösréz lemezből készült (1. kép 3). A zománcot befogadó ágyak kialakítására, a bordák jelzésére is az öntéskor került sor. Ezután hajlították, verték, az oldalai mentén reszelték és simították, alkalmassá téve az applikációra. A fejen a fül, a testen a bordák, a nyak, a mell és a has véséssel is hangsúlyozott. A zománcágyakat ponctűvel utólag felborzolták, érdessé tették. A test első felülete kissé csiszolt, tisztított. A lágyan alig jobbra hajló fej és az arc finoman megmunkált, kifejező. A vállig érő hajat, szakállt és bajszot könnyed, apró poncütésekkel alakították ki. Szemének írisze sötétkék zománccsepp. Fején hármas tagolású, három ágú korona, melynek felületén poncolt rombuszszerű mintafolyam és szegélyező pontsor fut. Vízszintesen széttárt karjai közül a jobb könyökben, a bal tőből letört. Testének kissé S alakot csak a bal csípő felhúzása kölcsönöz. Elől térd felett, hátul lábszárközépig érő, lazán aláhulló ágyékkendője bő redőit sötétkék zománc tölti ki. A perizonium aranyozott szegélyei közül az alsón párhuzamos poncsorok, a felsőn kettős pontsor között hasonlóan kiképzett hullámvonal halad. A csomó helyén öntött, utólag teljesen áttört szekrényes foglalatban ékkő vagy zománccsepp ülhetett. Boka fölött törött lábai térdben alig meghajlőak, szétállóak, a példák alapján egy nagyobb vagy különálló lábtámaszra (suppedaneumra) támaszkodtak. A Megváltó figuráját balra csavarva erőszakosan tépték le a keresztről (2. kép 1-4). Limoges-i munka, töredékes, m: 13,4 cm, sz: 4,2 cm, aranyozása erősen kopott, ágyékkendője zománcberakása a bal oldalon csaknem teljesen kipörgött. Az orr erős ütéstől, míg a test bal oldala a csavarástól másodlagosan sérült, hátoldalán felrepedezett. Összességében a koronás, élő Krisztust ábrázoló, igényes művészi munka. Ábrázolásának ikonográfiái jegyei alapján nem a legkorábbi, hanem egy közbenső fázis csoportjába sorolható. MFM ltsz.: 69.57.1. Az ED-RFA vizsgálat eredményének értelmezése^ A corpuson Energia-Diszperziós-Röntgen-Fluoreszcens analízissel (ED-RFA) végeztek méréseket, mivel hasonló vizsgálatok eredményei ismertek már a szakirodalomban (PÁVAI 1994,458). Mint az a technikai adatokból jól látható, az I.a-b és az I.c-d, a II. a mérések mennyiségileg is összevethetőek. A már ismert adatokkal azonban csak az anyagfajták és a mennyiségi arányok tekintetében végezhető el az elemzés. A szegedi múzeum corpusán a zománc meghatározó alapanyaga a szilícium, kálium, calcium, titán, mangán és a vas volt, eredetileg többnyire oxid formájában (3. kép I.a-b). Közülük a titán oxidja a fehér, a vas a vörös és a kék, a mangán és a calcium szintén a kék színért lehetett „felelős". Az egyik fontos észrevételünk, hogy a korona peremére és hátoldalára is folyt csekély mennyiségű zománc, lekopott aranyozása alatt pedig a felületen foltokban barnásvöröses vékony elszíneződés jelentkezett, ez valószínűleg korrózió. A koronában csekélyebb mennyiségű calcium, titán és mangán mellett arányaiban több vas fordult elő. Az ágyékkendő kék színű zománcában — érthető módon — a calcium, a mangán és a vas játszott meghatározó szerepet.

6 Ha összevetjük az ellésmonostori

7 és a Magyar Nemzeti Múzeumból

8 megismert, kereszttartozékként értékelhető, ikonográfiailag azonos típusú Mária-alakok vizsgálati eredményeit a mienkkel, bátran mondhatjuk, hogy a réz alapanyagban ötvözőanyagként kizárólagosan jelentkező ólom (Pb) miatt (3. kép I.c) az említettektől biztosan különböző, más limoges-i műhely terméke corpusunk. A tárgy korhatározása és értékelése A limoges-i zománcművesség kifejezést az utóbbi években déli zománcművességre váltotta fel a szakirodalom. A compostellai zarándokúthoz kapcsolódva már a 12. század elejétől készültek egyes észak-itáliai, dél-franciaországi és észak-spanyolországi műhelyekben vörösréz alapba ágyazott, zománc díszítésű világi és szakrális tárgyak. Limoges meghatározó szerepet játszott all. századtól Aquitania egyházi és szellemi életében. Szent Martialis nevű kolostorában készült 1100 körül az a sacramentárium, melynek egyik Maiestas-ábrázolása megegyezik a későbbi ötvöstárgyakon jelentkező formával. A 12. század közepétől Limoges már az oklevelek szerint is ötvösközpont volt. A déli zománcművesség korai időszakának termékeit kolostori műhelyekhez és jelentékeny mesterek tevékenységéhez kötik, a kikerülő elsőrangú 5 A vizsgálat technikai adatai: ld. 2. j.! 6 A fémvizsgálatok gyors elvégzéséért Bertalan Ákosnak (JATE), az ásvány- és kőzettani megfigyelésekben nyújtott segítségért Szónoky Miklósnak (JATE) tartozom köszönettel. 7 TLM ltsz: 91.1.3. 8 MNM ltsz: 34.1893.