A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
BÉRES Mária: Az Árpád-kori liturgia újabb tárgyi emlékei a Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményéből
nodusz ütésektől másodlagosan sérült, elrepedt, illetve egyes helyeken darabok törtek ki belőle. A köpű csatlakozásánál a nodusz valamennyi gerezdjén megfigyelt ütésnyomok értelmezhetőek: akkor keletkeztek, amikor a tárgyat a nyélről erőszakosan eltávolították (1. kép 1). Leletünk szerény méreténél (m.: 7,6 cm), még inkább vastag, lemezszerű, üreges voltánál, valamint kis tömegénél és finom megmunkálásánál fogva buzogány nem lehet. E funkciója ellen szól, hogy gerezdjei sekélyen tagoltak, a köpűbe pedig csak alig 2 cm átmérőjű nyél csatlakozhat. Tetejéről hiányzik a rögzítésre, erősítésre és díszítésre egyaránt szolgáló szegecs. MFM ltsz.: 69.54.1. A „rúdvégnek" formai szempontból pontos analógiáját nem találtam. A tárgy kopásnyomaiból megállapítható, hogy a köpűs nodusz a szár állandó tartozéka volt, így funkciójának meghatározása egyértelmű: körmeneti- és oltárkeresztek belehelyezésére szolgált. Ennek megfelelően elhelyezkedhetett körmeneti kereszt rúdjának a végén, de nem zárhatjuk ki, hogy képezhette fa (fém) oltárkereszttartó, stabil részét is (LOVAG 1979, 15-16). A lényeg mindenképpen az, hogy olyan keresztek befogadására szolgált, amelyek alsó szára tüskében, vagy hegyes, nagyjából háromszög alakú lemezben végződött. Mindkét típusra bőven van példa a hazai Árpád-kori emlékanyagban. Amit eddig nem ismertünk: az őket befogadó, a szár állandó tartozékaként szereplő nodusz. Az ED-RFA vizsgálat eredménye A nodusz anyagvizsgálati eredményéből jól látszik (3. kép: Ha mérés), hogy az réz és ólom ötvözete, melybe cinket is kevertek, hogy ennek segítségével csillogó, arany színű ötvözetet nyerjenek. A RajnaMaas-vidék bronzműves központjaiban is előszeretettel használták a cinket ötvözőanyagként, s termékeik cinktartalma jóval magasabb mint az Európa más részein készülteké (LOVAG 1979, 42). Az anyagvizsgálati grafikon szerint noduszunk Zn összetevője nagyobb mint az ólom. Az időrend A magyarországi szakrális emlékanyagban ismerünk néhány gyönyörű persellyel, nodusszal és köpűvel fennmaradt aranyozott bronzkeresztet. Ezek kivétel nélkül magyar munkák, a 12. század eleje (a század első fele), és a 13. század vége között; egybe vagy két félből öntött, vastag bronzlemezből készültek, valamennyiük nodusza sima. 3 A gerezddel és irdalással való díszítés nem idegen a 11-13. század hazai bronzművességének világától, bár együttes előfordulásukra e korszak szakrális emlékanyagában példát nem ismerünk. A 12. század elejétől számon tartanak angol és észak-német területen olyan kereszttalpakat, amelyeknek háromszögletű alsó részéhez sima gömbös vagy gerezdéit, egybe öntött, esetleg két félből készített nodusz csatlakozott (FILLITZ-PIPPAL 1987, 161). Ide sorolható még a jól ismert kremsmünsteri flabellum nyolcgerezd es noduszával a 12. század utolsó negyedéből, egy 1200 körüli körmeneti kereszt nodusza, valamint egy bronz gyertyatartó nodusza a 12. század második feléből, amely a mienkhez hasonlóan rovátkolt pálcákkal gerezdéit. E két utóbbi tárgy westfaliai készítésű. 4 Az ED-RFA vizsgálati eredmény kétségtelenül kimutatta cink, ötvözőanyagként való használatát, azonban ez nem olyan mértékű, hogy vele a RajnaMaas-vidék ötvösközpontjaiban készített sárgaréz tárgyakat bizonyító erővel összefüggésbe hozhatnánk. Ahogy a Magyarországon készült Árpád-kori bronzkeresztek, azok noduszainak mérete és más szakrális emlékek sejtetik, e tárgy akár hazai műhely terméke is lehet, a párhuzamok nyújtotta keltezési lehetőség alapján a 12. századból. 2 Technikai adatok: NZA-8500 tip. Analizátor, mérési sáv: 0-40 keV. Sugárforrás: Ia-b méréseknél: Mo 13 kV 4mA He. Ic-d és Ha mérési pontoknál: Mo 36 kV 4mA He. Blende: Ia-h: 0, az Ic-d és a Ha esetében: 0,25 mm. Idő: Ia-b: 11 sec, Ic-d és Ha: 10 sec. 3 Pl.: Székesfehérvár: MNM ltsz.: 1848.64.2; Balatonfüred: EDM ltsz.: 73.1.1.; Sárbogárd: IKM ltsz.: 1158.; Szerecseny: MNM ltsz. : 58.59.B.; Csajág: MNM 1964.114. 4 A párhuzamok felkutatásában és a korhatározásban nyújtott segítségért itt mondok köszönetet lektoromnak dr. Lovag Zsuzsának