A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus
MFMÉ - StiidArch IV (1998) 253-263 A MEDGYESEGYHAZIARPAD-KORI CORPUS SZATMÁRI Imre 1998. január 29-én Czúth András medgyesegyházi lakos egy Árpád-kori körmeneti keresztről származó, öntött bronzból készült, szinte egész felületén aranyozott corpust hozott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba. Elmondta, hogy a tárgyat az édesanyja találta még 1996 májusában Medgyesegyházán, a család birtokában lévő szántóföldön, dinnyepalántálás közben. Az őszi mélyszántást a szokásos módon végezték, s a tavaszi dinnyeültetéskor kapával vágtak kicsi fészkeket a palántáknak. Az egyik ilyen fészek helyéről került felszínre a corpus. A tárgyat Czúth Andrásné hazavitte, és sokáig őrizgette, míg végül a fiának adta. így került végül a múzeumba. A január 30-án végzett helyszíni szemle során találkoztunk a tárgy tálalójával, s ő minden részletében megerősítette a lelethez kapcsolódó addigi információinkat. Czúth Andrással felkerestük a lelőhelyet is, és dokumentáltuk a corpus előkerülésének pontos helyét, amelyet egy 10 méter átmérőjű körben sikerült meghatározni. A család szívessége révén a lelet is ezen a napon került ajándékképpen véglegesen a múzeum tulajdonába (SZATMÁRI 1998). A lelőhely Medgyesegyháza belterületétől délkeletre található, a Nagykamarás felé vezető kövesúttól pedig délre (1. kép 1), a mai katolikus temető nyugati szélénél. A környéken — Medgyesegyháza belterületének délkeleti széle és a temető között — a NyÉNy-KDK-i irányú, Medgyesegyháza-Nagykamarás közötti műúttól 100-120 méternyire, az úttal csaknem párhuzamosan egy alacsony, az úttól pedig 220-280 méternyire egy ennél magasabb, pontosan Ny-K-i irányú hát húzódik. Ez utóbbi háttól 100200 méterre még délebbre egy harmadik, még magasabb, DNy-ÉK-i irányban elnyúló hátas vonulat is megfigyelhető. Ennek legmagasabb pontja az a halom, amelynek alapátmérője kb. 80-90 méter, relatív magassága pedig közel 6 méter. A halom a mai temető déli végében emelkedik. A corpus a halom lábától északra 50 méterre, a temető nyugati szélétől 20 méterre került elő, a kövesúttól számított második hát déli lejtőjének aljánál (1. kép 2). A katolikus temetőnek itteni része egészen elhanyagolt, a sírok jó része már jelöletlen. Van azonban a Temető-halomtól kb. 50 méterre északra itt egy obeliszkszerű, magas, szinte magányos — Kuzma Károly (18161884) sírját jelölő — sírkő, amelytől pontosan nyugati irányban 30 méterre került elő, már a temetőn kívüli szántóföld területén a corpus. A tárgy clőkcrülési helye tehát nem a közeli, magasabb partos részre tehető, hanem két hátas vonulat közötti laposba, közelebb a már említett Ny-K-i irányú kiemelkedő földháthoz. Czúth Andrásné és családjának tagjai halványan emlékeztek valamilyen csontdarakákra is a corpus előkerülésének környezetében, de ezeknek az eredete teljesen bizonytalan. A helyszíni szemlénk során nem találtunk semmilyen régészeti leletet a göröngyös, fagyott, havas felszínen. 1 1993 szeptemberében is végeztünk már helyszíni szemlét ugyanitt, az említett középső, Ny-K-i irányú háton, mert akkor a corpus előkerülési helyétől 50-60 méternyire ÉNy-ra, a földhát középső, kiemelkedő részén egy korábban előkerült avar kori, háromélű vas nyílhegy lelőhelyét dokumentáltuk. Ez alkalommal terepjárást is végeztünk a szűkebb környéken, de régészeti leletet — egy jellegtelen, szürke színű edényből származó oldaltöredéket leszámítva — a felszínen akkor sem találtunk. 2 A corpust tehát — éppen úgy, ahogy az avar kori nyílcsúcsot is — szórványleletként kell kezelnünk. 1 A tárgy múzeumba kenilésére és a helyszíni szemlére vonatkozóan lásd Szatmári Imre jelentését, 1998. január 30. : MMM RégAd 2233-1998. A temletet 1998. június 4-én, dinnyepalánták ültetése után, de még tiszta felületen, fémkeresővel is átvizsgáltuk. Régészeti lelet ekkor sem keriilt elő. 2 Szatmári Imre jelentése, 1993. szeptember á: MMM RégAd 2128-1994. A nyílcsúcs: MMM ltsz.: 95.9.1; az edénytöredék: MMM ltsz.: 95.9.2.
