A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus

A corpusl (2. kép 1-3) bronzból öntötték; teljesen tömör.

3 Egész felületét — még a hátoldalát is — aranyozás borította. Ez láthatóan vastagabb a corpus előoldalán, illetve a fej tarkórészén is, egészen a nyakig. A hátoldalon viszont az aranyborítás meglehetősen vékony. Ennek oka az, hogy a tűzi aranyozás technológiájának alkalmazása során két rétegben került a tárgyra az aranyréteg, de míg először az egész corpust belementették az arany-higany olvadékba, addig a második aranyréteget ecseteléssel vitték fel a tárgyra s annak is csak az előoldalára és a fej egész felületére, a hátoldalára viszont már nem. Az aranyozás néhány kisebb helyen — leginkább pedig a jobb kar felületén — napjainkra már lekopott, de összességében, a kart kivéve, mindenütt kitűnően megmaradt. Az anyagvizsgálat szerint 14 karátos aranyat használhattak. Bal karja könyöktől lefelé hiányzik, sérülés következtében itt eltörött. A két lábszáron, a térd magasságában, jobbról balra ferdén lefelé haladó éles és mély bevágás jelzi a másik sérülés helyét. Egyébként a tárgy teljesen ép. A corpus feje egyenes tartású, álla vízszintes, arca egyenesen előre fordul. Alacsony homloka fölött dús haj látható, amelynek elől lévő részét vízszintes, előreugró bordával együtt formázták meg, így itt a haj illetve a vízszintes borda a homlokot csaknem teljesen eltakarja. A vízszintes borda domború felülete a homlok vonalában csorba, de a fej jobb és bal oldalánál épségben megmaradt szakaszán két-három apró, függőleges bevágás tagolja. Valószínűleg ugyanilyen apró, függőleges bevagdosások tagolták az egész hosszában is, de a korrózió ennek jelentősebb részét már eltüntette. Minden bizonnyal a bevagdosások miatt kezdett el leggyorsabban itt korrodálódni, így mára a homlokon e borda szinte rekeszessé vált. A pánt bizonyára nyitott koronát jelképezhetett. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy az egész felületét külön bevagdosásokkal díszítették, hanem a fej jobb oldalán a pántra hajló haj is. A bal oldalon a haj nem takarja el a koronát. A fejtetőn a hajat az arc középvonalában a homloktól jobbra és balra induló, ívelt vonalú, három-három bevésett vonal illetve borda, valamint a két középső bordapár között — az arc középvonalában, de a fejtetőn — még egy borda jelképezi. A fej hátoldala lapos, a hátrafésült haj vonalai itt a szem magasságáig követhetők. Karakteres, keskeny arca sovány, beesett. Fülei nem látszanak, de jól kivehető a fül helyétől induló, s az erős, kerek állát is teljesen befedő szakálla. Bajusza majdnem eltakarja a rövid vonallal bemetszett száját. Az archoz képest arányos orra keskeny, hosszú, kissé előreugró, de tompa. A tárgy készítője a szakállt és az orrot az oldalukon beütött finom, apró pontsorral igyekezett hangsúlyozni. Vízszintesen elhelyezkedő, mandula alakú, domborúan formált szemeit középen hosszúkás benyomással jelezték. A szemek külső sarkában alig láthatóan két-két bekarcolt szempillát is meg lehet figyelni. így érték el azt, hogy a corpus szemét nyitottnak lássuk, s az előre tekintsen. Bal szeme alig észrevehetően valamivel feljebb van a jobb szeme magasságához képest. Nyaka rövid, széles, erőteljes hatást kelt. Felsőteste sima, lapos, válla a karok vízszintes helyzete miatt homorúan ívelt. A hajra vagy a bordákra illetve a köldökre és a mellre utaló bekarcolásoknak nincs nyomuk. Jobb karja a testéhez viszonyítva aránytalanul hosszú, keze is igen nagy méretű. Bal karja könyöktől lefelé hiányzik. A megmaradt, oldalt vízszintesen kinyújtott jobb karja könyökben kissé megvastagodik, és behajlik. Csuklójánál keze szintén lefelé s ugyanakkor előre hajlított. Nyitott tenyere előre fordul, zárt ujjait rövid, sekély, bevésett vonalak választják el egymástól. Kiszélesedő kezének hüvelykujja is a többi ujjhoz simul. Tenyerét gömbös fejű, de elkalapált tetejű, eredetileg szintén aranyozott felületű bronzszeggel ütötték át. Derekán övszerűen kiemelkedik az a vízszintesen majdnem körbefutó, kissé síkozott felületű borda, amely a hosszú, térdig érő, szoknyaszerű ágyékkendő fölső szélét jelöli. E ruhadarab lefelé enyhén bővülő; redőit elől, középen, az alsó szélétől a fölső széléig húzódó, fordított V alakú, szélcsen bevésett vonal, ennek bal oldalán további három, jobb oldalán pedig négy ugyanilyen metszésű, de függőleges és egymással párhuzamos vonal érzékelteti. A vésett részek is aranyozottak. A corpus nyújtott lába a hosszú ágyékkendő miatt csak térdtől lefelé látható. Térdét nem hajlítja be. Lábszárait mély, függőlegesen vésett, széles vonal különíti el. Ugyanez a vésett vonal választja el a szorosan egymás mellé tett lábfejeket is. A jobb és a bal lábán a lábujjakat háromhárom apró, függőleges — ma már megkopott —, vésett vonal segítségével ábrázolták. Lábai illetve vízszintesen elhelyezkedő talpai alatt suppedaneum nincsen. A lábszárak közepén ferde irányú, éles eszköz által okozott, bevágott sérülés látszik. A bevágásnak az öntvénybe mélyedő oldalán a vágás irányával megegyező vonalkák látszanak; valamint jól érzékelhető a sérülés fölső éles széle és a test jobb oldalának széle mentén, hogy a vágás eredményeként a bronz felgyűrődött. Ezek a jegyek arra mutatnak, hogy a sérülés nem egyetlen, elölről ért (pl. kapától származó) vágás eredménye, hanem inkább a corpus bal lába irányából, föntről ferdén lefelé hatoló, forgó mozgású eszköz — minden valószínűség szerint a mezőgazdasági 3 A tárgyon a múzeumba kerülésekor utólagos tisztítási nyomok nem látszottak Ahol az aranyozás gyengébben sikerült, s e külső réteg lekopott vagy lepergett, illetve ahol a tárgyat séiiilés érte, ott a bronztest oxidációs folyamata következtében zöldes elszíneződés mutatkozott: elsősorban a jobb kar előoldalán, a bal kar törésfelületén, a lábon lévő seniles környékén és a tárgy hátoldalán. A vésett és benyomott felületeken az oxidnyomokon kívül a talajból származó lerakódások is láthatók voltak Restaurálás után a tárgy alakja semmiben sem változott, de a felület tisztítása és védőréteggel való bevonása hatására a különböző szennyeződések eltűntek A tárgyat Gábor Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum restaurátora kezelte. A restaurálás dokumentációja: MMM RégAd 2234-1998.