A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

PASZTERNÁK István: Régészeti adatok Salamon magyar király szentesi idézőpecsétje hitelességének kérdéséhez

forduló óta birtokolták, és soha nem volt Ringeis nevű hivatalnok tulajdonában. Udvarukban semmilyen lelet előkerüléséről nem tudnak.

7 Előfordulhat, hogy az elmúlt száz évben, a belterületi telkek rendezése során, valamikor átszámozták a Szent Anna utca házait. Mivel e terület a belváros egyik legzártabb, sűrűn beépített részének számít, egy feltételezett házszámváltozás legfeljebb 1-2 számos módosítást jelenthetett. Az egykori lelőhelyet keresve csak azt tudtuk megállapítani, hogy az egykor vagy itt, a mai 4. számú telken, vagy esetleg ennek néhány lü méteres körzetében lehetett. Az írott források tanúsága Más oldalról világíthatja meg a szentesi billog hitelességének kérdését lelőhelyünk közvetlen környezete Árpád-kori topográfiájának vizsgálata. Elemzésünk során írott, térképes és régészeti információk állnak rendelkezésünkre. Szentes falu írott forrásokban való feltűnésének évét 1075-re szokás tenni. Ekkor I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak adományozta a Kurca folyó vámját (tributum super ... aquam, que dicitur Curicea). Az alapítólevélben szereplő vámhely körül nyilván már all. században fennállt falut — amelyről pedig a szöveg név szerint nem emlékezik meg — Györfíy György a korai Szentessel azonosította (GYÖRFFY 1966, 904). A terület középkori történeti földrajzával, településhálózatával foglalkozó, későbbi szakmunkák szintén elfogadták Györffy lokalizációját (pl.: BLAZOVICH 1985,196; BLAZOVICH-HÉWÍZI-VÁLYI 1996, 272). A garamszentbenedeki oklevélben is említett kurcai vám helyének meghatározásakor meg kell vizsgálnunk, vajon azonosítható-e a ma Szentes központjában lévő átkelővel? A táj egyik meghatározó pontja az ősidők óta használatos tiszai átkelő, a Böldi rév. E révhelytől ma néhány kilométeres, nyílegyenes út vezet Szentesre, az ún. Kongó- vagy Széchenyi út. A helyi hagyomány azonban egy másik, ősi útvonal létét is megőrizte. A révtől — a már említett, egykor az év nagy részében száraz lábbal alig járható Felsőréten keresztül — kelet felé egy töltés, az ún. Vámházgát vezetett egy, a várostól jóval északabbra elhelyezkedő kurcai átkelőhöz. Itt még ma is áll az újkori kurcai vám épülete, mai szentesi nevén a Bikaakól (ZSÍROS 1990,23). Az út itt kelt át a Kurcán, majd annak keleti, bal partja mentén délnek fordulva, északról közelítette meg Szentest. Ez az útvonal remekül tanulmányozható a II. József-kori katonai felmérésnek e területet ábrázoló térképlapján is (1. kép 2). Ugyané térkép semmilyen, a révtől egyenesen Szentesre vezető, a maihoz hasonló nyomvonalú utat nem tüntet fel. Az 1075-ös említés Szentessel való automatikus kapcsolatba hozása a fentiek alapján nem problémamentes. Az Árpád-kor ezt követő időszakának igen szerény számban ránk maradt okleveles anyaga is csak kevés, számunkra támpontul szolgáló adatot tartalmaz. A település neve csak a 13. században tűnik fel, akkor is csak személynévben. Az első, kétséget kizáróan Szentesre vonatkoztatható írott forrás, egy részletes határjáró oklevél, 1332-ből való (GYÖRFFY 1966, 904). A lelőhely közvetlen környezetének középkori topográfiája A város mai központja, illetve annak szűkebb környéke — a régészeti leletek bizonysága szerint — már a honfoglalás kora óta lakott terület volt.

8 1932-ben a mai fő térből kelet felé induló Kossuth Lajos utca 38/a száma alatt, Dr. Szabó Gyula orvos telkén, házépítés közben, honfoglalás kori temető hat sírját bolygatták meg (2. kép 2). Csallány Gábor, a vármegyei múzeum régésze, a helyszínen további két sírt tárt fel,

9 melyek a 10-11. századra keltezhetőek. A belváros központi területéről több helyről is ismerünk eddig közöletlen, Árpád-kori településnyomokat. Sajnos ezek mindegyike szórványlelet, ásatás eddig egyik lelőhelyen sem folyt. Éppen a településnek e helyen való folyamatos fennállásával is magyarázható, hogy alábbi leleteink többsége 7 Rózsa Gábor adatai szerint e ház a neves Csongrád megyei értelmiségi család, a Zolnayak birtokában volt. Itt is szeretnék köszönetet mondani Rózsa Gábornak dolgozatom elkészítéséhez nyújtott baráti segítségéért. 8 A város tendetének és határa egy részének középkori régészeti topográfiáját egyetemi szakdolgozatként e sorok írója készítette el. E munka részét képezi egy Szentes régészeti emlékeit feldolgozó nagyobb összefoglalásnak (Id. 3.j.). Az alább részletesen ismertetendő lelőhelyeknél az ebben a munkában szereplő egységes lelőhelyszámozást alkalmazom, 9 KIM RégAd ltsz.: 198-84; 295-85/111. A leletek a szentesi Csongrádvármegyei Múzeumba keniltek 4601-4623/1932. leltári számon, mai leltári számuk KJM 57.21.1-19. (KOVALOVSZKI1957, 64; FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY1962, No. 1016; BÁLINT1991,255, No. 273). Ld. még 3. j. 317. lelőhely! Sajnos a temető pontos helyének meghatározása nehézségekbe ütközik