A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
PASZTERNÁK István: Régészeti adatok Salamon magyar király szentesi idézőpecsétje hitelességének kérdéséhez
nem értésére — nem feltétlenül következik Csallány leírásából. Elképzelhető, hogy a szentesi bulla alakja egyszerű, szabálytalan kör, nem hozzáértő, a részleteket évtizedekkel később pontatlanul visszaadó szemtanúk megfogalmazásában „ovális" volt. E feltételezéssel — melynek bizonyíthatatlanságával magam is tisztában vagyok — talán magyarázatot nyerhetünk a szentesi Salamon-billog formájának Kubinyi András által is hangsúlyozott, szokatlan alakjára. Úgy gondolom, kizárható a szentesi billog 19. századi hamisítvány voltának lehetősége is. Szentes korai történetében Salamon király nem játszott megkülönböztetett szerepet. Joggal kételkedhetnénk egy-egy „Salamon-kori" lelet hitelességében, ha az pl. a visegrádi Salamon-torony környékén „kerülne elő". Hasonló a helyzet pl. Mosón vagy Pozsony várával, ahol Salamon király életének jelentős epizódjai zajlottak le (KRISTÓ-MAKK 1988,89100). Ugyanilyen meggondolás viszont éppenséggel cáfolja hamisítványok „feltűnését" más, eszempontból „jelentéktelen" helyeken, pl. épp Szentesen. Ugyanerre a megállapításra juthatunk, ha egy hamisítvány lehetséges előképeit vizsgáljuk. A hamisítók — legyenek mai vagy korabeli, festménnyel, oklevéllel, esetleg ötvöstermékekkel „foglalkozók" — kivétel nélkül igyekeznek az általánosan ismert, bevett formulákhoz igazodni, ezeket utánozni. Nem valószínű, hogy egy hamisító all. században kivételes, ovális alakú, és — ha a visszaemlékezés pontos — szokatlanul nagyméretű tárgyat próbált volna meg hitelesként elfogadtatni! Csallány már az 1890-es évek közepén ismerte a leletet, így az mindenképpen korábban készült ennél. Ekkoriban pedig a hamisításhoz felhasználható előképek köre meglehetősen szűknek volt mondható. Sem nyugati, sem bizánci területekről nem ismerünk a hazaiakhoz hasonló, füles idézőpecsétet (LOVAG 1990,199). Szentes közeléből a — csupán viszonylagos közelségben lévő és 1988-ban múzeumba jutott — mélykúti példány kivételével Árpád-kori fém idézőpecsétnek egyetlen példánya sem ismeretes. A hazai billogok pedig a múlt században, a szentesi lelet feltűnésekor, javarészt felismeretlenül, közöletlenül lappangtak, vagy legjobb esetben is valamely, Szentesen gyakorlatilag elérhetetlen publikációban szerepeltek. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a leletről rendelkezésünkre álló írott adatok a szentesi billog hiteles voltát támasztják alá. LELETÜNK HELYE SZENTES KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJÁBAN A lelőhely és környezete A lelőhely Szentes belvárosában, a várost észak-déli irányban kettéosztó Kurca 4 folyó bal partjához közel található (2. kép 2). Szűkebb környéke egy, a környezetéből alig kiemelkedő, a Kurca partját követő, alacsony dombvonulat. Erős beépítettsége ellenére ma is látszik, hogy e dombocska viszonylag magas vízállás esetén is ármentes szigetként viselkedhetett. A tágabb környék legmagasabb, természetes eredetű kiemelkedésétől, az északkeletre fekvő — s többek között gazdag régészeti emlékanyagáról híres — Nagyhegytől, régi szentesi megnevezéssel Nagydomblól megkülönböztetendő, lelőhelyünk környékét a régiségben Kisdombnak nevezték (ZSÍROS 1990, 20). A Kurca túlsó, nyugati partján mély, lapos, felszíni formákkal alig tagolt terület, a Tiszáig húzódó Alsórét terül el. Szentes város régészeti topográfiájának összeállítása során, 1995-ben megkíséreltük azonosítani billogunk pontos lelőhelyét. 5 Liska András és e sorok írója a helyszíni szemlén az alábbiakat állapította meg. A ma a Szent Anna u. 4. szám alatt található telek a Kurca ívét követő, egyik oldalon arra támaszkodó utca 6 délkeleti felén helyezkedik el. Oldalát egy, a Kurcába tartó, időszakos vízfolyás határolja. Az 1870-es években 4-es számot viselt telek pontos azonosítása ma már nehézségekbe ütközik. A ma e helyen lakó család egyik idős tagja szerint a korábban itt állt épületet legalább a századai A Kurca foly ónév szláv eredetű, a szó jelentése »tyúk«, »jérce«. A keleti szlávok lakta teriileten Kiss Lajos gyűjtése szerint hat folyó is Kurica nevet visel (KISS 19881, 815). A név már igen korán, az 1075-ös garamszentbenedeki alapítólevélben e formájában bukkan fel. E nevet nyelvészeink a Szentes tágabb környezetében kimutatott, igen gyér, de kétségtelenül szláv ereden'í földrajzi nevek csoportjába sorolták Megjegyzendő viszont, hogy a szentesi hagyományban, melyet a 18. század közepén jegyeztek le, ismeretes a folyó Almád vize megnevezése is (PETRÁK 1997,35). Utóbbi alak -d képzője korai magyar névadásra és talán a két név rövidebb-hosszabb ideig tartó, párhuzamos használatára utal. 5 Ld. 3. j. 323. lelőhely! 6 A Szent Anna mellett az utca alternatív (korábbi?) „Kurcza köz" megnevezése is adatolt 1895-ből (ZSÍROS 1990, 61).
