A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
BENDE Lívia: A pitvarosi késő avar kori temető 51. sírja. (Adatok a késő avar kori lószerszámok díszítéséhez)
szíjat jeleznek, épp úgy, ahogy a két nagyfáiéra és a négy kisebb faléra megléte a pofa-, a homlok- és az orrszíjat feltételezi (14. kép). Az összetartozónak vélt leletcgyüttcs harmadik tárgytípusa — a csótár és az orrdíszek mellett — a két félből álló, bronzlemezből préselt, aranyozott, füles csörgő (5. kép). Garam Éva a késő avar kori ló- és lovastemetkezések elemzése során három lelőhely négy sírjából említi a tárgytípust (GARAM 1987, Abb. 16). Az öntött csörgőktől való megkülönböztetés miatt némelykor félgömb alakú füles díszeknek vagy füles csüngőknek is nevezik őket (GARAM 1987, 79; SZENTPÉTERI 1993, 52). A jellegzetes fül hol hegyesedő végű, hol lekerekített; általában éppúgy aranyozták, mint a másik két tárgytípust. Szimonova Eugénia a toponári temető ismertetése során, a 39. és 52. sírokban előkerült csörgők ismertetése kapcsán (mindkettőben csótár volt) utalt rá, hogy teljesen megegyező példányok Zsitvatő, Komárom, Dévényújfalu temetőinek lovassírjaiból ismertek (SZIMONOVA 1997,32). A pitvarosi 51. sírban egyértelműen megfigyelhető volt, hogy a csörgőket az orrdíszekhez és a csótárhoz rögzítették (15. kép 1-2). E csörgőknek mindig csak egyik fele, a kidudorodó has — a perem és a fül nem — aranyozott. A lekerekített fülek mindig az aranyozott felületű fél felé ferdülnek, tehát mereven rögzítették őket, melyet sírbeli helyzetük is megerősít. Három-három csörgő tartozott az orrdíszekhez, illetve a csótárhoz. A pitvarosi mellett a többi csótáros, orrdíszes sírban is kerültek elő csörgők a lókoponya tájékán, bár a bolygatás miatt viseleti helyük nem volt egyértelműen meghatározható. Két olyan sírról tudok, ahol az orr díszeivel együtt csörgő is előkerült, de csótár nem, és további nyolc olyat, ahol csak csótár és csörgő volt együtt orrdísz nélkül, három esetben valósult meg a csörgő-csótár-orrdísz együttes (ld. függelék!). Ott, ahol a lókoponyát nem érte bolygatás, de bizonyos esetekben még bolygatott sírokban is, a csörgőket koponyatájékon, közvetlenül a csótár mellett találjuk (ha van tanulmányozható sírrajz), így pl. a komarom-hajógyári 36., 79., 121. sírban és a Lukácsháza-Hegyalja-dűlői 8. sírban, ahol ugyan szemmel láthatóan nem eredeti helyén került elő a csótár, de mindkét csörgő mellette volt, ami arra utal, hogy együtt mozdulhattak el, mivel egymáshoz voltak rögzítve (a rekonstrukciós rajzon a csörgők az orrszíjon kaptak helyet) (Kiss 1996,5-6. kép). Komáromban, ahol szám szerint és arányaiban is a legtöbb csótáros sírt találjuk (244 feltárt sírból 11 — SZENTPÉTERI 1993, 54-55), nem fordul elő a három tárgytípus együtt, de csótárhoz tízből négy esetben járt csörgő, és kétszer került elő orrdíszekkel a csótár, ráadásul mindig hiánytalan készlettel (a 129. sírban eltemetett lovas valamiért fontosnak tartotta, hogy pótolja az egyik kisebb díszt a lova kantárján!). Ugyanakkor két komáromi sírban egyegy csörgő került elő magányosan. Pitvaroson 12 csörgő járult a két kisebb és egy nagyobb díszhez, illetve a csótárhoz, a dunaradványzsitvatői 10. sírban 14 csörgő a négy orrdíszhez és a csótárhoz (a pitvarosi példa alapján tehát egy csörgő híján teljes a készlet), a dévényújfalusi 842. sírban a csótár mellett már csak egy nagyobb orrdíszt találunk és két csörgőt. Végső soron harminchárom olyan sírról van adat, ahol megtaláljuk a készlet részleteit, de a síroknak csak egy tizedében van meg valamennyi elem. Bár az érintett sírok jelentékeny része rabolt, illetve a csótárok és orrdíszek között is akadnak szórvány darabok, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy minden esetben csak együttesen alkothattak teljes készletet a vizsgált tárgytípusok. Annyi azonban a teljes garnitúrák alapján elmondható, hogy a csótár nem önmagában, hanem a többi, a kantár bronzdíszeitől élesen elütő, vastagon aranyozott díszítményekkel együtt lehetett méltóságjelvény. 13 Általában elmondható tehát, hogy az áttört orrdíszes kantárzatú paripákkal eltemetett lovasokra ugyanazok a megállapítások érvényesek, amelyeket a csótáros temetkezések elemzése kapcsán Szentpéteri József már megfogalmazott (SZENTPÉTERI 1993), éppúgy a peremterületen, ugyanazokban a temetőkben (Dévényújfalu, Komárom, Zsitvatő, Kaposvár 14 , Pitvaros) fordulnak elő. Ez természetes is, hiszen fele részben ugyanazokban a sírokban találjuk meg a két tárgytípust, ugyanannak a lószerszámnak a részeként. Igen gyakran járul hozzájuk aranyozott vagy részben aranyozott övgarnitúra. A csótárt, orrdíszt vagy préselt csörgőt tartalmazó késő avar kori leletegyüttesek szeriációja 15 (3. táblázat) azt mutatja, hogy a három tárgytípus hasz13 A csótárok méltóságjelző szerepéről bővebben ld. SZENTPÉTERI 1993, 55-57/ 14 A két temetőrészlet — Kaposvár 33. sz. lh., Kaposvár-Toponár — összetartozásáról ld. SZIMONOVA 1996, 25/ 15 A szeriáció minden kétséget kizáróan képes ana, hogy mechanikusan sonendbe rendezze a legalább két „ponton
