A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BENDE Lívia: A pitvarosi késő avar kori temető 51. sírja. (Adatok a késő avar kori lószerszámok díszítéséhez)

közös vonása a csótárokkal, hogy mindkeltő a korszak legritkább tárgytípusai közé tartozik. Garam Éva a késő avar kori ló- és lovastemetkezésekről írott összefoglaló munkájában három lelőhelyről négy olyan sírt említ, ahol a tárgyalt típus előfordul (GARAM 1987, Abb. 16-17). Jelenleg hét lelőhely 16 sírjából összesen 32 darab ilyen díszt ismerünk: 1. Devinska Nová Ves/Dévényújfalu (Sk) 27. sír (EISNER 1952, Obr. 32. 15) 2. Devinska Nová Ves/Dévényújfalu (Sk) 172. sír (EISNER 1952 Obr. 34. 3) 3. Devinska Nová Ves/Dévényújfalu (Sk) 524. sír (EISNER 1952 Obr. 54. 5, 12) 4. Devinska Nová Ves/Dévényújfalu (Sk) 842. sír (EISNER 1952 Obr. 89. 11) 5. Kaposvár 33. sz. lelőhely 57. sír (BÁRDOS 1978,62) 6. Komárno-Lodenice/Komárom-Hajógyár (Sk) 72. Sír (TRUGLY 1987, Taf. XVI. 24) 7. Komárno-Lodcnice/Komárom-Hajógyár (Sk) 114. Sír (TRUGLY 1993, Taf. XIX. 20-22) 8. Komárno-Lodenice/Komárom-Hajógyár (Sk) 128. Sír (TRUGLY 1993, Taf. XXXIII. 19) 9. Komárno-LxDdenice/Komárom-Hajógyár (Sk) 129. Sír (TRUGLY 1993, Taf. XXXVI. 2 5-6) 10. Komárno/Komárom (Sk) szórvány (TRUGLY 1987, Abb. 2. 5) 11. Pitvaros-Víztározó 51. sír (4. kép 1-3) 12. Radvaü nad Dunajom-Zitavská Tön/Dunaradvány-Zsitvatő (Sk) 8. sír (BUDINSKY-KRIŐKA 1956, Tab. xvi. 10) 13. Radvan nad Dunajom-Zitavská Tőn/DunaradványZsitvatŐ (Sk) 10. Sír (BUDINSKY-KRICKA 1956, Tab. XVIII. 4) 14. Radvan nad Dunajom-Zitavská Tőn/Dunaradvány-Zsitvatő (Sk) 26. sír (BUDINSKY-KRIŐKA 1956, Tab. xxv. 12-14) 15. Valaliky-Vsechsvätych/Kassamindszent (Sk) 98. Sír (SZENTPÉTERI 1993, 52, 5. j.; BÉRES 1993, 271-272) 16. Vörs-Papkert-B 352. sír (SZENTPÉTERI i99i, 2. t. 8; KÖLTŐ-LENGYEL-PAP-SZENTPÉTERI 19921-1.4; KÖLTŐ-LENGYEL-PAP-SZENTPÉTERI 1992a, Abb. 11; KÖLTŐ-MÜLLERSZENTPÉTERI-SZŐKE 1996,103). A fenti sírokban előkerült díszek közül 22 db kisebb, 10 db pedig ezektől kissé eltérő formájú, nagyobb méretű. A teljes garnitúra általában három darabból, két kisebből és egy nagyobból áll, legalábbis a bolygatatlan sírok ezt mutatják. Ettől egy kivétel adódik, a dunaradvány-zsitvatői 10. sír, ahol három kisebb és egy nagyobb dísz, tehát összesen négy került elő (melyek abból a szempontból is kivételesek, hogy formailag is eltérnek a többitől, mivel emberi arcot formáznak). A sír ugyan teljes egészében bolygatott, de a pitvarosi mellett a legteljesebben tartalmazza a csótárból, áttört orrdíszekből és préselt csörgőkből álló együttest. A fentivel együtt összesen tehát hét sírban került elő teljes orrdíszgarnitúra, egy sírban volt két darab (egy nagyobb és egy kisebb), illetve nyolc esetben került elő egyetlen darab, általában a kisebbik, s csak kétszer a nagyobbik. Az orrdíszek hat esetben olyan sírból láttak napvilágot, ahol csótár is előkerült, s figyelemre méltó módon a csótár — egy kivétellel — teljes orrdíszgarnitúrához járult. Öt sírban az orrdíszek mellett csörgő is előkerült, és három esetben valósult meg a csótár-orrdísz-csörgő együttes, mégha a dunaradvány-zsitvatői 10. sír és a pitvarosi 51. sír mellett a harmadikban, a dévényújfalusi 842. sírban csak egy orrdísz (a nagyobb) volt is, és nem préselt, hanem öntött csörgők járultak hozzá. Valamennyi példány lemezből kivágott, egyetlen díszítése az aranyozás. A kisebbeket három, a nagyobbakat négy szegecs rögzítette a szíjon. Átmérőjük 3-4 cm körüli. Ahogy a csótárok között nincs két egyforma darab, úgy nincs két pontosan egyforma készlet sem (a teljes vagy legalább két darabból álló készletek tagjai azonban mindig egyformák, a nagyobbik persze értelemszerűen eltér kissé, amennyiben nyújtottabb formájú, de jellegében azonos a kicsikkel); a kivétel pedig jelen esetben is erősíti a szabályt, a készleten belüli eltérő darab a komarom-hajógyári 129. sírban annyival durvább kivitelű a másik kettőnél, hogy csak későbbi pótlás lehet. A legáltalánosabb alapforma a vese alakban áttört. Bár e jellemző vonását mindvégig megőrzi, finom változáson megy keresztül; a legkorábbi darabok szögletesebbek, geometrikusabbak, majd a vonalak lágyabbá, íveltebbé válnak miközben a forma egyszerűsödik, és mind a kisebb, mind a nagyobb darabokról eltűnik a középső, háromszög vagy rombusz alakú áttörés (16-17. kép). Valójában már a dunaradvány-zsitvatői 26. sír rajzán (BUD1NSKY-KRICKAI956, Obr. 10) is jól kivehető az említett díszek elhelyezkedése; a csótár, majd a két kisebb és a nagyobbik veret (mely az orr irányába mutat) egy a homloktól induló, az orrháton húzódó sort alkot, csakúgy, ahogyan azt a pitvarosi 51. sír esetében is megfigyeltük (15. kép 2). Viseleti módjának rekonstrukcióját megkönynyíti, hogy a lószerszámdíszek nem helyezkedhettek el akárhol — itt éppen a koponyán, hiszen a szíjak futása meghatározza a díszek helyét, vagy megfordítva, a díszek helye alapján meghatározható a szíjak futása, jelen esetben a homlokon és az orrháton, egy sorban elhelyezkedő díszek egy az orrháton futó