A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BENDE Lívia: A pitvarosi késő avar kori temető 51. sírja. (Adatok a késő avar kori lószerszámok díszítéséhez)

A jobb oldali pofaszár mintegy másfél cm-rel rövidebb volt a bal oldalinál, ami arra utal, hogy emberünk balkezes lehetett (DIENES 1966, 218, 220). Amennyiben igaz az, hogy a lószerszám minden részlete lónak és lovasának adottságai szerint készült, úgy a lovas sajátos tulajdonságaira utal, hogy a nyereg rögzítésére szolgáló nagyméretű vas hevedercsat (10. kép 2) a ló bal oldala mellett került elő, tehát a bal kellett legyen a felszálló oldal. Kérdés viszont, hogy mit jelezhet a pár nélkül, a jobb oldalon előkerült, szélesre kalapált, bordázott talpalójú kengyel (10. kép 4). Minden bizonnyal volt kengyel a bal oldalon is, csak az nem maradandó anyagból, talán fából készült. Az kétségtelen, hogy a kettő közül a vasból készült, jobb oldali lehetett a masszívabb, súlyosabb, melyben a lovas biztonságosabban megtámaszthatta a lábát. A fentieken kívül egy vastagon aranyozott, gömbszelet alakú, préselt lószerszámdísz (9. kép 16) került elő a bal lapocka mellett. A tárgy egyedi darab, teljesen eltér mind a kantár, mind a farhám díszeitől. Mivel semmi nem utal arra, hogy a szügyelőt véretekkel díszítették volna, előkerülési helye, valamint alátétlemez nélküli, hosszú, hegyes végű szegecsei alapján legvalószínűbb, hogy a nyerget díszíthette.

9 Csótár, orrdíszek, csörgők A fentiekben ismertetett sírnak kiemelt jelentőséget kölcsönöz — sértetlen volta mellett —, hogy az egyetlen hitelesen feltárt és dokumentált csótáros temetkezés a Tiszántúlon, amelyben eredeti helyén sikerült megfigyelni egy igen ritkának számító késő avar kori tárgytípus, az áttört kantárdíszek (4. kép 1-3) — nevezzük a továbbiakban az orr díszeinek — viseleti módját, illetve a kantár más díszeivel való összefüggéseit (15. kép 1-2). A közelmúltban Szentpéteri József részletesen foglalkozott a Kárpát-medencében előkerült csótárlelekkel és csótáros temetkezésekkel, valamint az általuk fémjelzett lelethorizonttal és társadalmi csoporttal, a rangos fegyveres lovasok körével. Összesen 20 csótárleletet gyűjtött össze és elemzett részletekbe menően (SZENTPÉTERI 1993). Megállapítása szerint, a csótáros felszerelések egyik legszembetűnőbb jellemzője — a sírokat ért rablások magas számaránya mellett —, hogy gyakorta tartalmaznak áttört lemezes kantárvereteket, illetve arannyal, ezüsttel tausírozott nagy- és kisméretű kantárrózsákat, s a „két részből összeállított, préselt füles csüngők" is mindvégig a legrangosabb lovasok felszerelésének darabjai (SZENTPÉTERI 1993, 52). Míg a csótárok viseleti helye kézenfekvőnek tűnik (erre vonatkozóan a nagyszentmiklósi kincs 2. korsója hiteles ábrázolást is kínál — LÁSZLÓ-RÁCZ 1977,2. kép), addig az orrdíszek pontos helyére vonatkozóan mindeddig kevés támpontot nyújtott a publikált leletanyag, tekintettel arra, hogy szinte mindig bolygatott sírokból kerültek elő. Garam Éva homlokdíszeknek nevezte őket (GARAM 1987,79), Szentpéteri József először szügyelőveretnek mondta a vörs-papkerti 352. sírban előkerült darabot (SZENTPÉTERI 1991,267,2. t. 8; KÖLTŐ-LEN GYEL-PAP-SZENTPÉTERI1992,1.1.4; KÖLTŐLEN GYEL-PAP-SZENTPÉTERI 1992a, Abb. Il;

10 KÖLTŐSZENTPÉTERI 1996,116), majd — a kassamindszenti 98. sírt

11 említve példaként, ahol háromszög alakban elrendezve került elő az orrnyergen két kisebb és egy nagyobb áttört dísz, s ennek alapján a veretek elhelyezkedése és a nagyobbik veret helyes állása rekonstruálható volt — áttört lemezes kantárveretekről beszélt, jelezve azt, hogy valójában a homlokdísz elnevezés is pontatlan (SZENTPÉTERI 1993,5. j.). Mind a tausírozott vasfalerák, mind az orrdíszek vonatkozásában újabb lelőhelyekkel egészítette ki Garam Éva gyűjtését. Röviddel tanulmánya megjelenését követően a komarom-hajógyári temető anyagának publikálása is teljessé Vált (TRUGLY 1987; TRUGLY 1993). A Sírrablások miatt azonban az orrdíszek elhelyezkedésének pontos megfigyelése itt sem volt lehetséges, de a szerző szerint a ló homlokát, illetve orrát díszíthették (TRUGLY 1993, 225; TRUGLY 1994, 28).

12 Érdemes tehát bővebben is foglalkozni ezzel a lelettípussal, amelynek tagadhatatlan — és minden bizonnyal nem egyetlen — 9 A komáromdiajógyári temetőben kengyelen és hevedercsaton kívül semmilyen más nyeregre utaló/nyerget díszítő lelet nem kemlt elő (TRUGLY 1994, 25). 10 A tárgy itt szerepel helyesen, a többi esetben fordított állásban közölve, ahogy arra a szerző később maga is utalt (SZENTPÉTERI 1993, 5.J.). 11 A sír anyaga részleteiben publikálatlan, csak utalásszerííen ismertetett (BÉRES 1993, 272). 12 Tnigly Sándor négy sírból (103., 114., 128-129.) említi a tárgytípust (TRUGLY 1993, 225; TRUGLY 1994, 28), a 103. sírban előkerült töredékes, aranyozott bronzlemez darabkák formailag egyetlen ép darabbal sem rokoníthatók (TRUGLY1993, Taf. DC. 4). A 72. sírban előkeridt kisebb példányt fiatalabbnak tartja az előzőeknél (TRUGLY 1993, 225).