A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
BÉRES Mária – VÖRÖS Gabriella: Korai népvándorlás kori sírok Apátfalváról
leik is nagyon hasonlóak lehettek (az apátfalvi: ma.: kb. 12 cm, sándorfalvi: ma.: 11,1 cm, szá.: 6,2 cm, illetve 7 cm). A sándorfalvi lelőhely közvetlen közelében Tápé-Malajdokon a 48. gyermeksírból származik egy mohazöld félgömbös üvegpohár, amely a csongrád-laktanyai 5. és 9. sír poharával mutat rokonságot (BARKÓCZI-SALAMON 1968, 32-33, 6. kep 2, 7. kép 4). Földrajzilag ugyanebbe a csoportba sorolható a Szeged-Kiskundorozsma, Kenyérváró-dombi sírleletből származó darab is (VÖRÖS 1986, v. t.). Fontos adalékot jelenthet az üvegek helyének ismerete a síron belül. Sajnos az említett temetkezések nagy része bolygatott volt, de szerencsére néhány esetben ennek ellenére találtunk adatot helyzetükre. A rablások ugyanis az esetek többségében elsősorban a mellkasi részt érintették, a sírok láb felőli vége esetenként érintetlen maradt. Az üvegleletes sírok közül négy esetben a lábak környékére helyezték el az üvegedényt: Csongrád-Laktanya 9. sír: a lábak előtt (PÁRDUCZ 1959, 311), CsongrádLaktanya 13. sír: a bokák között (PÁRDUCZ 1959,311), Csongrád-Laktanya 93. sír: a lábcsontok között (PÁRDUCZ 1959,316), Sándorfalva-Eperjes 5. sír: a két boka között (VÖRÖS 1985, 9. kép). Az apátfalvi sírhoz hasonlóban a fej mellett, annak is a jobb oldalán lelték meg a csongrád-laktanyai 126. sír poharát (PÁRDUCZ 1963,48,8. kép 2). Az apátfalvi síregyüttessel ellentétben azonban a tárgyalt csoport sírjaiban az üvegedények mindig magányosan, egyedül kerültek az elhunyt mellé és sohasem másik edénnyel együtt. Nyilvánvaló, hogy ennek a megállapításnak az általános érvényességét megkérdőjelezi az a tény, hogy a sírok nagy részét megbolygatták, kirabolták. Az üvegek láb felőli elhelyezése viszont kapcsolatba hozható a szarmaták egyik etnikum jelző temetkezési szokásával, miszerint az edényeket kevés kivételtől eltekintve — akár agyagból, akár üvegből készültek — a lábakhoz helyezték. 7 Az 1. sír harmadik melléklete egy kétoldalas sűrűfésű volt, aminek töredékeit Béres Mária a helyszínelés során gyűjtötte össze. Ennél fogva helyét nem ismerjük, a darab töredékes, hiányos, de szerencsére jól értékelhető. A kétoldalas sűrűfésűkkel legutóbb B. Tóth Ágnes foglalkozott a tápé-széntéglaégetői korai népvándorlás kori sírok elemzése kapcsán kimerítő részletességgel (TÓTH 1994, 289291). Széles anyaggyűjtésen alapuló áttekintése szerint e tárgytípus a 4. század vége és az 5. század eleje között az ún. foederati temetőkben jelenik meg Pannoniában. Szórványosan az Alföldön is találkozunk velük, itteni feltűnésük nagyjából ugyanerre az időszakra tehető. Az apátfalvi lelőhelyhez térben és korszakban legközelebbi darab a Tápé-Malajdok-A temető 41. sírjából került elő (PÁRDUCZ-KOREK 1948,196, LVHI. 1.1.). Ugyancsak Tápén, a széntéglaégetői temetőrészlet két sírjában is napvilágot látott összesen három példány, melyek közül a 391. sír töredékes, de típusában jól meghatározható darabja számunkra a legérdekesebb (TÓTH 1994, 290, 2. kép 2). Ez utóbbi ugyanis a legközelebbi és legpontosabb párhuzama az apátfalvi fésűnek. Méretei közül a fésűk szélességét tudjuk összehasonlítani, ami tökéletesen megegyezik, mindkét darabnál 5 cm. A másik lényeges szempont a merevítőlécek díszítéseinek összehasonlítása. Mindkettőnél tűzdelt kettős szalagdísz található, amely ívelt vonalú, végein ékszerű kifutással. Az ilyen típusú és díszítésű fésűk párhuzamait az 5. század közepétől főleg a Dunántúlról ismerjük (TÓTH 1994, 290). A tápé-széntéglaégetői sírokat B. Tóth Ágnes az 5. század utolsó negyede és a 6. század eleje közötti időszakra keltezte (TÓTH 1994, 300). TEMETKEZESI SZOKÁSOK, ETNIKUM A leletkörülményekből, illetve abból, hogy a temetőrészlet csupán két sírból áll, egyértelműen következik, hogy az alcímben megjelölt, fontos témakörről csak igen keveset és nagy körültekintéssel szólhatunk. A temető kiterjedéséről semmilyen adatunk nincs, és a sírok helyzetéből adódóan ezzel kapcsolatos újabb adatokra nem is számíthatunk. Csupán az látszik nagyon valószínűnek, hogy az 1. és 2. sír egykorú, tehát összetartozik. Erre utal, hogy közel helyezkedtek el egymáshoz és azonos volt a tájolásuk, bár a 2. sírból semmilyen lelet nem került elő, ami a korszakhoz való tartozását egyértelműen bizonyítani tudná. A sírok tájolása megközelítően Ny-K. Az 1. sír leleteinek tágabb kronológiai horizontja — 4. század vége - 5. század közepe — alapján meghatározható időintervallumban az Alföld etnikai képe sokszínű volt. A korábbi, az Alföld 7 Kulcsár V.:A kárpát-medencei Szarmata Barbaricum temetkezési rítusa. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest 1993.
