A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

Fazekak Sajátos formát idéz egy fazék töredéke (15. kép 1), melynek vállán két, kis bütyökfül látható, eredetileg négy lehetett, szimmetrikusan elhelyezve. Ezt a feltételezést egy nagyméretű, de hasonló belső arányt tükröző amfora teszi lehetővé, amely Hódmezővásárhely-Gorzsán a Makó-kultúra egy olyan sírjában került elő, ahol aszimmetrikus fülű edény is előfordult (GAZDAPUSZTAI 1959, 17-18, 1. kép; KALICZ 1968, 83, Taf. cxxvi. 13). Ugyanilyen amfora ismert Orosról, amelyet közzétételekor Kalicz Nándor a Nyírségcsoportba SOrolt (KALICZ 1968, 68, Tat. XVI. 19, Taf. cxxvii. 5d). Az azóta feltárt nyírségi típusú leletegyüttesek azonban nem eredményeztek ilyen formát. Későbbi vizsgálódásai viszont rávilágítottak arra, hogy a Nyírség-kultúra előtt annak elterjedési területén a Makó-kultúra jelenlétével kell számolni (KALICZ 1981a, 73). Ezek a körülmények, valamint a Makó-kultúra különböző lelőhelyein előkerült, hasonló töredékek (KALICZ 1968. Taf. VII. 13: KÜRTI 1974, 33,11. kép; szÉNÁSZKY 1988, 9. kép 2, 8) talán feljogosítanak arra, hogy az orosi edényt is a Makó-kultúra körébe soroljuk. Ennek és a hódmezővásárhelyi példánynak a távolabbi párhuzamait keresve Kalicz Nándor a zsinegdíszcs kultúrkör darabjait idézi (KALICZ 1968, 92-93). Azóta jelentősen szaporodott az ilyen jellegű, közzétett leletek száma (BUCHWALDEK 1986, 85, 11, Obr. 44. A22, Obr. 60. A26a-b; MACHNIK 1979. Ryc. 207. D9, Ryc. 214. 2, Ryc. 217. 1, 7-8. Ryc. 218. Bd, Ryc. 236. 11-12. Ryc. 244. B9, Ryc. 246. 6; SEBELA 1981, 182-183, Abb. 2. 5; SVESNIKOV 1971. 305, Ris. 84. 31). TadeuSZ Sulimirskinél ez a típus „Miechow amphorae"-ként szerepel (SULIMIRSKI 1968. 14). Mindezek nyomán talán az sem véletlen, hogy Makó-kultúra fentebb idézett, jánosszállás-katonaparti töredéken is zsinórdísz látható (KÜRTI 1974,33,37, n. kép). Zsinegdíszes edények, még inkább töredékek ismertek a Kárpát-medence keleti felének több pontjáról iS (KALICZ 1968, 43; HORVÁTH 1985, 56; ROMAN-NÉMETI 1986, 209, 217-218, 229, Fig. 9. 20, 23-24. lelőhely) olyannyira, hogy a szabolcsi részeken esetleg magának a népességnek is bizonyos mértékű jelenlétével számolhatunk (BÓNA 1986, 27; BÓNA 1993, 80). Talán nem járunk messze a valóságtól, ha megkockáztatjuk a feltevést, hogy az ilyen típusú, erősen kihajló peremű, rövid nyakú, igen öblös hasú edények a zsinegdíszes edények népe hatásának tulajdoníthatók, annál is inkább, mert a Somogyvár-Vinkovci-körből mindössze egyetlen darab (TASIC 1984) ismeretes. Ugyanezt látszik alátámasztani két, hasonló arányokat mutató, a morvaországi zsinórdíszes leletek köréből származó aszimmetrikus edény. Ezeknél három, arányosan elhelyezett, apró íúl található a váll felső részén, a negyediknek a helyérc a peremből induló szalagfül csatlakozik be (ONDRÁCEK I960, Obr. 174.1; SEBELA 1981a, 244. Taf. 4. 2). A fülek ilyen magasan történő elhelyezése megfigyelhető a fentebb idézett, budaörsi amforán (SCHREIBER 1972,154,1. kép 9). Kis számban előfordulnak kevésbé öblös, magasabb kivitelben korai nagyrévi együttesekben (KALICZ1958, I. 1.13), három füllel (BÓNA 1963, Pl. IV 6). A fazekakhoz sorolható egyik töredék vallanak felső harmadától lefele seprűdíszes (15. kép 2), hozzá a Kiskeszi/Malé Kosihy-Papföld (Sk) lelőhelyről származó töredék mellett (TOCÍK1981,173,214, Abb. 24. to) leginkább az utóbbi években közölt, makói típusú lelclegyüttcsekben találunk párhuzamokat (KALICZ-SCHREIBER 1994. Abb. ío. 2), seprűdísz nélkül (CSÁNYI 1996, VI. t. 2. XV t. 24). Egy kis fazék különlegességét (17. kép 5) a peremből kiképzett, vízszintes irányú bütyök adja, amelyhez hasonló gyakran előfordul a Makó-Kosihy-Caka-kultúrkör leletegyütteseiben (KALICZ 1968. Taf. VIII. 14. Taf. IX. 11; KALICZ-SCHREIBER 1994, 4. ábra 10. 6. ábra 3. 12. ábra 4; TOCÍK 1981, 173, 214, Abb. 24. 8. 15; VLADÁR 1966. 281). A többi fazéktöredék (14. kép 1; 15. kép 4; 16. kép 2) a „minden idők fazeka" (CSÁNYI 1996, 54) kategóriába sorolható. Az elsőként említett darab hasonló lehetett a Jánosszállás-Katonaparton előkerült, kiegészített edényhez (KÜRTI 1974, 32, 7. kép). A másik két, vállán vízszintes, ujjbenyomásokkal tagolt bordával ellátott darab megfelelői Tiszakürtről ismeretesek (CSÁNYI 1996, VI. t. 3 = XVI. t. ?; VII. t. 3 = XVI. t. 7), a mi darabjaink a borda alatt durvított felületűek. Tálak A postvuécdoli időszak (ECSEDY 1979a, 107), benne a Makó-kultúra egyik legjellegzetesebb edénytípusának, a belül díszített, eredetileg feltehetően négy lábon álló tál töredékének (17. kép 1 a-b) analógiáit a környező területekről legutóbb átfogó igénnyel Kulcsár Gabriella gyűjtötte össze (KULCSÁR 1997, 27-28). Mintáját tekintve leginkább a szentes-jaksori példányhoz állhat a legközelebb (PATAY 1940, II. t. i a-b). Mivel nem gödörből, hanem szelvényből származik, így a lcletegyüttes megítélésében nem játszik közvetlen szerepet. Több példánnyal is képviselteti magát az erősen kihajló peremű, éles vállvonalú tál (13. kép 5, 8, 12; 14. kép 4; 17. kép 2), amely általában véve is gyakori a Makó-kultúrában (KALICZ 1968, 82. Taf. CXXVI. 3d; KALICZ 1984, 96, Taf. XXI. 13-15). Az Újabban