A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

közzétett lelőhelyek anyagából, ha gyér számban is, idézhetünk párhuzamokat (SZÉNÁSZKY 1988,143,145, 147, 5. kép 7, 9, 6. kép 2; KALICZ-SCHREIBER 1994. 41, 57. Abb. 12.12; CSÁNYI 1996, 48,1. t. 4, XV. t. 4; KULCSÁR 1997, 21, VII. t. 4). A kihajló peremű, a vállvonalon ujjbenyomásos bordával tagolt, csonka kúpos testű tálak (13. kép 6, 9) közeli megfelelői egy békéscsabai, feltehetően sírból származó edény (NIKOLIN 1991,73-75,2. kép i) és a Tiszakürtön előkerült leletek, amelyek Csányi Marietta megállapítása szerint jó formai előzményei a későbbi Nagyrév-kultúra táljainak (CSÁNYI 1996 49, 55, IV. t. 1, XV. t. 13). Bögrék A leletegyüttes talán legfigyelemreméltóbb edénye az aszimmetrikus fülű bögre (13. kép 1 a-b). Az utóbbi években két összegzés is készült az ezzel a típussal kapcsolatos problémakörről. Kalicz-Schreiber Rózsa 23 kárpát-medencei, morvaországi és észak-balkáni rézkori, kora bronzkori lelőhelyet sorol fel, ahonnan ehhez hasonló edények kerültek elő (KALicz-scHREiBER 1991,11-14). Ezt a listát Endrődi Anna egy, a Harangedény-kultúra, Szigetszentmiklós-Üdülősoron feltárt telepén előkerült példánnyal egészíti ki (ENDRŐDI 1992, 84,93-94,121-122,15-16. kép), közben bőségesen idézi a battonyai bögrén is látható, az edény fülének aljából induló, plasztikus bordadíszes minta párhuzamait, mind harangedényes mind az esetünkben sokkal inkább érdekes, kora nagyrévi, kőtörési (BÓNA 1963, Pl. Xll. 2. Pl. XIII. 11) környezetből. A csúcsban összefutó, négy bordadísz miatt egy szőregi edényről is említést kell tennünk (BÓNA 1963, Pl. XI. 12). Egybehangzó megállapításuk szerint ez az edénytípus a Makó-kultúra végére, a Nagyrév-kultúra elejére tehető (ENDRŐDI 1992, 94; KALICZ-SCHREIBER 1991,14). A battonyai edényhez, belső arányait tekintve, igen közeli megfelelőt találunk Budapest III.-Békásmegyer lelőhelyről, ugyancsak átmeneti időszakból (SCHREIBER 1972,159,6. kép 12), valamint a Somogyvár-Vinkovci-kultúra börzöncei lelőhelyéről (BONDÁR 1995, Pl. 173.345). A kisméretű bögrék töredékei (13. kép 2-3; 17. kép 4) szokatlanok a Makó-kultúra körében. Párhuzamukat Szeghalom-Környén véljük felfedezni s G. Szénászky Júlia fejtegetéseivel egyetértve további megfelelőit a Somogyvár-Vinkovci-kultúrával rokon Ada-típusban kell keresnünk (SZÉNÁSZKY 1988, 149. 152, 8. kép 1; HORVÁTH 1981, Pl. II. 1). Az egyik bögre (17. kép 7) elsősorban a díszítése, a sraffozott háromszögek miatt érdekes. Ez a fajta díszítés külső edényfelületen a környék korai bronzkorában idegen. így egyelőre csak a belső díszes tálak mészbetét nélküli, bekarcolt, sraffozott háromszögmintáira hivatkozhatunk, amelyek a Makó-kultúra kései fázisába sorolhatunk (KULCSÁR 1997,28). Csésze Egy vékonyfalú csésze töredéke (17. kép 3) az első megközelítésre idegennek tűnik a makói kultúra körében, valójában a megszokott, S profilú tálak (KALICZ 1984, 96; KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 9. 10; SZÉNÁSZKY 1988, 6. kép 1) kisméretű változata. A bronzkor legkorábbi szakaszát Magyarország csaknem egész területén rövid, átmeneti időre a Makó-kultúra képviseli, amelynek sem az eredetéről sem a végéről nem rendelkezünk egyelőre kielégítő információval (BÓNA 1992, il, 16). E kis battonyai leletegyüttes is, amely semmiképp sem sorolható e legkorábbi időszakba, legfeljebb hipotetikus felvetéseket enged meg ezzel kapcsolatban. Az amforák (14. kép 3; 16. kép 1; 16. kép 4), a fazekak (14. kép 1; 15. kép 2; 17. kép 5), a tálak (13. kép 5^6, 8, 12; 14. kép 4; 17. kép 2) darabjainak többsége, a csészetöredék (17. kép 3) a Makó-kultúra jellegzetes formáit idézi. Nem idegen ezek között az aszimmetrikus fülű bögre formája sem (13. kép 1 a-b). Az egyik fazék töredéke (15. kép 1) kapcsán viszont inkább zsinegdíszes körből idéztünk párhuzamokat bőségesen. Nem világos azonban, hogy ez a Makó-kultúra „eddig még alig kielemzett keleti eredetű, etnikus-kulturális mag"-jának (BÓNAé.n.,13; KALICZ 1968, 92-93, 97) egyik kései derivátuma-e, vagy egy olyan, az adott időben, nagy területeken, több kultúrában is jelen levő forma, mint a belső díszes tál (ECSEDY 1979a, 106-107), illetve az aszimmetrikus fülű edény (SCHREIBER i99i, n-i3). Miroslaw Buchwaldek például a morvaországi zsinegdíszes kerámiának az általa Illb-ként jelzett csoportja esetében a Kosihy-Caka/Makó-kultúra bizonyos formáinak átvételével számol (BUCHWALDEK 1986, 138). A kerámiaformák és díszítések más része viszont a korai bronzkor második szakaszát idézi és részben a Somogyvár-Vinkó vei, illetve a korai nagyrévi kultúrával rokonítható. Az előzőt illetően a Délkelet-Alföldről, analógiaként felhozható, gyér