A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATMÁRI Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból

régi gyűjteményéből (MÉRI 1957,194, 200, 203, XLVI. t. il).

19 A Méri István által közölt s a 16. századra keltezett, ismeretlen lelőhelyről származó csempén a ló sörényének kidolgozása nem annyira részletező, mint a sarkadiakon, viszont a ló feje fölött lévő forma (csótár?) a sarkadi töredéken szinte teljesen elmosódott. A gyulai múzeum gyűjteményéhez tartozott kályhacsempedarab és a sarkadi töredékek közti hasonlóság mindenképpen a kályhás műhely azonosságára utal. A megmaradt kályhacsempe-töredékeken látható lovasok hajviselete (hosszú körhajuk van) a 16. század közepéig volt divatos (MÉRI 1957.200). Ilyet találunk pl. a mágocsi (SZATMÁRI 1985, 64. 72. v. t. l/a) és a szalárdi/Sálard (MÉRI 1957, 199-200, XLVI. t. 8) kályhacsempéken is. A ábrázolás témája és kompozíciója az erdélyi kályhacsempékkel szintén egyértelműen rokon vonásokat mutat: Siklód/Siclod, Fotosmartonos/Fotos (MÉRI 1957,195.1. kép, 200; HOLL 1958, 273, 98. és 100. kép). Az V. típusú kályhacsempén lévő állatalak jellegzetes, majdnem aránytalanul elnyújtott megformálásában, illetve a szintén jellegzetes csillag és félhold motívumok alkalmazásában mutatkozó hasonlóságok alapján a sarkadi leletegyüttes legközelebbi kapcsolatait ugyancsak az erdélyi vagy az Erdély felé vezető területek - pl. Csekefalva/Cechesti (BENKŐ-UGHY1984,18-19, 54,14. rajz), Décsfalva/DejuÜU (BENKŐ-UGHY 1984, 18-19, 55-56, 17. rajz), Somhíd (MÉRI 1957.188, XLIV. t. 6) népies ízű kályhás művészetének termékein találjuk meg. A VI. típus állatalakjának legjobb párhuzama szintén erről a területről, Décsfalváről ismert (BENKŐ-UGHY 1984, 56. 18. rajz). A X. típussal pontosan megegyező kályhacsempéket ugyan nem ismerünk, de az ide tartozó darabok jellegét tekintve, hozzájuk igen hasonlóak azok a kályhacsempék, amelyek a középkori Donáttornya falu területén kerültek elő, régészeti terepbejárás alkalmával. Különösen az ott egymásra merőleges, szélesebb szalagdíszek hozzák közel a két leletanyagot egymáshoz, de abban is hasonlítanak, hogy hátoldaluk a donáttornyai csempelapoknak sem volt.

20 A XI. típushoz — a megmaradt kicsiny töredék alapján — a mágocsi kályhacsempék egy része lehetett hasonló (SZATMÁRI 1985,74, VII. t. 2,75, vm. t. 4), a XIII. típus kerete pedig a Békésen előkerült darabéval (MRT 10, Békés 1/3. sz. lelőhely, 155. t. 6) mutat egyezést. A felsorolt sarkadi, mezőberényi és gyulai kályhacsempék pártázatának kiképzése, valamint a békési és a békéscsabai csempelapok áttört díszítésmódja (SZATMÁRI 1994, 512, 4. kép 1-3; MRT 10, Békés 1/1. sz. lelőhely, 140. t. 10; MRT 10, Békéscsaba 2/302. sz. lelőhely, 148. t. 1-4), továbbá a nadabi és a kevermesi ún. makkot verő alakokkal díszített kályhacsempék (MÉRI 1957. XLIV 1.1; NAGY 1968,92,1. ábra, 94.2. ábra), illetve a szarvasi, a gerlai s a békési Szent Katalin alakját bemutató (MÉRI 1957. XLV. t. 8; SZATMÁRI 1985, 65-66, 77, XI. t. 1-3; MRT 8. 402-403, 83. t. 30. 32; MRT 10, Békés 1/v. címszó, 140. t. 5. 8. 155. t. 4, 7; MRT 10, Gerla 5/7. sz. lelőhely, 150. t. 2-3, 5-6, 151. t. 4) és a szintén Szarvasról és Gerláról származó mérműves kályhacsempék (MÉRI 1957, XLV. t. 10; HOLL 1958. 273, 99. kép; SZATMÁRI 1985, 65. 77, XI. t. 6-9; MRT 8, 402-403, 83. t. 26; MRT 10, Gerla 5/7. sz. lelőhely, 151.

1.1,152. t. 7) közeli hasonlóságai, ugyanakkor pedig az eddig előkerült leletegyüttesek viszonylag kis száma ellenére tapasztalható kétségtelen megegyezések azt mutatják, hogy e régióban a 16. században kevés, talán mindössze egy-két kályhás műhely működhetett.

21 Nincsenek azonban sajnos továbbra sem olyan információink, amelyek e műhelyek pontos helymeghatározását lehetővé tennék. Az szintén továbbra is kérdéses — bár alapvető jelentőségű probléma —, hogy e délkelet-magyarországi régió igényeit kielégítő kályhás műhelyek életére, működésére milyen hatással volt a töröknek a 16. század közepétől egyre inkább érezhető terjeszkedése, s a gyulai vár 1566. évi elfoglalása, valamint a török ezt követő majd 130 éves állandó jelenléte. A kályhacsempék negatívjait készítő magyar fafaragóknak valamint a magyar fazekasoknak és kályhásmestereknek a megélhetéséhez és termeléséhez, illetve az akár több évtizedre szóló, költséges kályhák építéséhez, mindenképpen a kereskedelem folyamatosságára és viszonylag békés időszakokra volt szükség. Csak ez jelenthette a kályhák építésének biztonságos hátterét. Ezt feltételezve a kályhacsempék keltezésében a 16. és 17. századra egyaránt gondolhatunk. A török 19 Ld.a8.j.l 20 Ezeket a leleteket Paszternák István szívességéből láthattam. Fogadja érte köszönetemet. 21 A kézirat lezárását követően, a békéscsabai régészeti gyűjtemény revíziója közben, egy olyan leltározatlan kályhacsempedarab is előkeiiilt, amely azonos negatívban készült a Békéscsaba, Dózsa György úton 1985-ben talált mérműves kályhacsempékkel (SZATMÁRI1994,4. képi, 3). Ez a töredék azonban Gyoma mellett, a középkori Ege falu területén ( Gyoma 144. sz. lelőhely, MRT 8, 234-235) került elő 1969-ben, Cs. Szabó Albert és fia István felszíni gyűjtése során.