A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter
34 sír közül csak négyben temettek el fegyveres — egy lándzsás és három íjász — férfit. Ékszeres női temetkezés ebből a csoportból nem került elő (23. kép 1-3). A középső temetőrészen a népesség szabad harcosokból és asszonyaikból álló része temetkezett. A középső csoportból mindössze hét sír sorolható a meghatározatlanok közé, azonban mindegyikük kirabolt temetkezésnek bizonyult. A férfiak többsége (10 sír) itt a fegyveres harcosok közé tartozott, és a gyalogos harc támadófegyvereit, a kétélű, hosszú kardot, lándzsát, tőrt, a védelmül szolgáló, vas pajzsdudorral ellátott fapajzsot használta. A nők közül négyen viseltek ékszert a középső csoportban; rajtuk kívül még egy kirabolt sírban találtak fibulaviseletre utaló — pántos ezüstveretek a 25. sírban — nyomokat. A 8., férfisírban, a medence bal oldalánál egy törött kengyelű, hiányzó tűszerkezetű, aranyozott bronzfibulát találtak (20. kép 4). A használhatatlan állapotú fibula bizonyára nem viseleti összefüggésben, hanem mellékletként került a kardoslándzsás harcos sírjába. Az üvegberakásos lábú fibula egyébként az egyik hasonló díszű bökénymindszenti ékszerpárral mutat rokonságot. A nagyhegyi fibulák a kökényzugi típusok tovább egyszerűsített, geometrikus mintázatú változatai. 40 A nagyhegyi temető északi oldalának látszólag különálló sírjai és a középső csoport kapcsolata a feltáratlanul maradt részek miatt nem tisztázott. így a két kiemelkedően gazdag, a 6. századi nemességhez tartozó nő — a 77. és a 84. sír — környezete nem ismert, pedig a temető teljes fegyverzettel — karddal, pajzzsal, lándzsával — eltemetett harcosai bizonyára a közelükben lehettek. A 77. sír nemesasszonya a gótoknál és a gepidáknál egyaránt kedvelt ékszereket viselt: gazdagon díszített aranyozott ezüstfibulát és széles bőrövet, melyet nagyméretű ezüstcsat kapcsolt össze. A fibula érdekessége, hogy a kiemelkedő kengyel két oldalán a Skandináviából az 5-6. század fordulóján elterjedt „állatstílusú" díszítés — állatalakok geometrizált ábrázolása — elemeit mintázták meg (21. kép 1). Az almandinberakással és a csatkarikával ellentétes oldalon sasfejjel díszített, négyszögletes lemezű csat a 6. századi gepida fémművesség legszebb munkái közé tartozik (24. kép 2). Párja a temető középső csoportjából, a 15. sírból került elő (24. kép 1). A krími gót és a gepida területről nagy számban ismert sasfejes csatok között a Tisza-vidéken készült darabok a forma és a díszítés hasonlósága alapján külön csoportot jelentenek. Csatjaink a geometrikus mintázat megformálásában és beosztásában — a krími példányok gazdag indás díszítésével ellentétben — a 6. század eleji itáliai keleti gót díszcsatok erőteljes hatását őrzik. A Tisza-vidéki csatok közös jellegzetessége, hogy készítőik a lemez közepén vésett vagy poncolt, féldrágakő berakással és aranyozással kiemelt kereszt motívumokat — a görög keresztet és a dőlt keresztet, a görög chi-nek megfelelő crux decussatát — ábrázoltak. A keleti eredetű ragadozó madár motívumnak, mely a germán hitvilágban Odinhoz, a főistenhez kapcsolódott és a keresztény jelképeknek az együttes alkalmazása már a pogány és a keresztény jelképek egyidejű, párhuzamos létezését mutatja. 41 Hasonló kettősség figyelhető meg a szentesnagyhegyi 84. sírban eltemetett nemesasszony viseleténél is, melynél a pogány és a keresztény hitre utaló tárgyak egyaránt megtalálhatók: állatalakokkal és növényi motívumokkal díszített germán fibula és görög kereszttel jelölt ereklyetartó (25. kép 1-3). Az alföldi gepidák eddig ismert leggazdagabb nemesasszonya széles bőrövéhez tűzve, deréktájon viselte értékes ékszerét, egy Kelet-Skandináviában készült „egyenlőkarú" — két egyforma részből összeállított — fibulát. A fibula belső mezőit a késő római művészetből átvett vésett indadísz, a kengyel két végét és a fibula csúcsát vadkanfejek, a széleket a legkorábbi skandináv állatstílus 6. század elején kialakult fogazott mintájú, szembenéző állatalakjai borítják. A nagyhegyi fibula művészi szempontból a legkiválóbbak közé tartozik, melyek ebből az időből a germán területekről előkerültek, s a Tisza-vidéki gepidáknál nem is az egyedüli, mely skandináviai kapcsolatokról tanúskodik. Az északi eredetű ékszerek, melyekre gyakran helyi átdolgozásaikból következtethetünk, a Balti-tenger felé vezető kereskedelmi útvonalon kerülhettek a gepidákhoz. A DélkeletSkandinávia leleteinél megfigyelt déli hatások arra mulatnak, hogy a távoli területek közti művészeti kapcsolat kölcsönös lehetett. A Kelet-Lengyelorszá40 Szentes-Nagyhegy 25. sir (CSALLÁNY 1961, 50, 28. t. 5-10,26). A Szentes-Kökényzug 81. sír (19. kép 3) és a Szentes-Nagyhegy 5. sír (19. kép 4; 20. kép 5) fibuláinak párhuzama a szentendrei langobard temető 33. sírjának egyik fibulája (BÓNA 1971, 10. kép 8), mely Tisza-vidéki gepida készítmény lehet. 41 A saws csatokról legutóbb BÓNA 1978,135-136; a nagyhegyi csatokkeresztábrázolásairól CSALLÁNY 1941 a, 140; a Tisza-vidéki csatokkeleti gót előzményeiről AMBROZ 1968,17; VINSKI1968,320-323; a keresztábrázolásokrólBlERBRAUERl975,47. t., 138-142; VEJMARN-AMBROZ1980,257-258; a keresztény jelképekről és a vallás kérdéséről POHL 1980,283-285.
