A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

gon és Litvánián át a gotlandi sziget felé vezető útvonalat, a bizánci solidusok északi előfordulása alapján, már az 5. században is használták. A 6. század első évtizedeiben Nagy Theoderich számára ezen az úton szállították a borostyánt és a prémet, ami az itáliai keleti gótok és a gepidák békés kapcsolatainak idején képzelhető el. A nagyhegyi asszony viseletének kiegészítő darabjai késő római - bizánci hatást tükröznek. Ilyen a poncolással díszített aranyozott ezüst hajtű, a nyaklánc aranylemezből préselt gyöngyei és a széles övet összekapcsoló övcsat, mely a szembenéző állatfejekből kialakított késő római csatok erősen stilizált változata (25. kép 2). A nagy hegyi asszony a 6. századi germán nők viseletének jellegzetes díszeit, az ezüstpántokkal összetartott, a hosszú szoknya fölött a bokáig érő, gyöngyös csüngőket is viselte. A csüngők aljára erősített gyöngyök és a vaskés mellett — a szokásos, varázserejűnek tartott hegyikristály gömb helyett — kereszttel díszített, aranyozott ezüst ereklyetartó függött.

43 Nagyhegytől délnyugatra, a Kurca-part magasabb fekvésű részein egymást követték a kisebb telepek — Szentes-Sárgapart és Szentes-Rákóczi utca. Nagyobb sírszámú temető húzódik a városi belterület alatt, a Kossuth tér - Kossuth utca - Petőfi utca tájékán, melynek egyik sírjából szép besimított díszű edényt mentettek meg (24. kép 3). A Kurca-part legjelentősebb lelőhelye a berekháti részen található. A több mint 300 sírból álló temető a környék legnépesebb településéhez tartozhatott. A berekháti temető népe magas rangú nemesekből, fegyveres kíséretükből és nagyszámú vagyontalanból állt. A férfiak 55 %-a rendelkezett fegyverrel, ugyanakkor a legszegényebb réteg — a meghatározhatatlan sírok — a népességnek csaknem a felét, 47 %-ot tette ki. A temető használatának idején a vagyoni rétegződés minden bizonnyal éles társadalmi különbségeket eredményezett. A település népének vezetői a legjobban felszerelt harcosokat megillető aranyozott sisakot viseltek. A berekháti temető egyik — töredékekből rekonstruált — sisakját (10. kép 2) itáliai keleti gót fegyvergyártó műhelyben készítették. A sisak harangja vasból, a harang csúcsán elhelyezett tollfogó köpű, az oldal- és homlokpántok, a fülvértek bronzból készültek. Az aranyozott bronzrészeket háromszögekbe foglalt, poncolt pikkelyminta díszítette. A homlokpánt és a fülvért szélén a kivágott, kör alakú nyílások a sisak bélésének felvarrására szolgáltak. A nyak felőli oldalt vas láncszemekből összeállított sodronypáncél védte (KALMÁR 1964, 80-82, 11. kép; BÓNA 1974, 22. kép). A sisakos nemesek mellett a település gazdag nemességét a teljes fegyverzetű harcosok alkották, akiket kardjukkal, pajzsukkal, lándzsájukkal együtt temettek el. Rangban utánuk a pajzzsal, karddal felszerelt harcosok következtek. A nemesség felső rétegénél a férfiak féldrágakővel vagy hegyikristállyal kirakott díszcsatokat viseltek.

44 A szegényebb szabadok egy része a lándzsás harcosok közé, többségük — a berekháti temető fegyvereseinek fele — az íjászok közé tartozott. A berekháti temetőből — bizonyára a korabeli sírrablás és a temető részleges feltárása miatt — a sisakos nemesekkel egyenlő rangú, ékszeres nők sírjai nem ismertek. A megmaradt fibulák a szegényebb szabad asszonyok ékszerei lehettek. Néhány darab a 6. század második negyedének itáliai keleti gót fibuláival hozható kapcsolatba, mások az egyszerű, pontkörökkel díszített, helyi típusokhoz sorolhatók (21. kép 4-6).

45 A női sírok leletanyagában feltűnő a textilfélék előállításánál használt orsógombok nagy száma. Némelyik sírból két-három darab, különböző méretű és formájú orsógomb került elő, melyeket különböző szálvastagságú fonál — len és gyapjú — sodrásánál használtak. A ritka takácsszerszám, a vonókés Berekhátról három példányban is előkerült. A férfi42 A nagyhegyi 84. sír viseletének rekonstrukciója CSALLÁNY 1941a, 134,1. kép, 138,2-3. kép; BÓNA 1974,37,8. rajz. A fibula díszítését legutóbb HASELOFF1981,701-703 elemezte. A skandináv, a keleti gót és a gepida művészet kölcsönhatását SALIN1904,199-200 alapvető megállapításai óta ARBMAN1945, 97-100; BOTT1950, 30-31; WERNER 1959, 427-428 új szempontokkal bővítették A kereskedelmi útvonalról WERNER 1949, 276-277; WERNER 1970, 90, 92. 43 A teljes síregyüttes CSALLÁNY 1961,39-41. t. A viseletről KISS-NEMESKÉRI1964, 125-126, BÓNA 1971, 70-71. 44 A 181. sír csatja: CSALLÁNY1961, 74. t. 4; a 37. sír csatja: CSALLÁNY 1961,84. t. 3; BÓNA 1974, 76a-b. Párhuzamaik és keltezésük WERNER 1958, 59-60; WERNER 1966, 288-289, 292; BIERBRAUER 1975,154. 45 A 105. sír aranyozott ezüstfibulája (21. kép 5) nem eredeti keleti gót készítmény, hanem a gót forma helyi átdolgozása, vö. BIERBRAUER 1975, 100-101; WERNER 1961, 70-75. Frank fibulákról kölcsönzött részleteket használtak fel a 274. sír fibulájánál. A 105. és a 274. sír fibulája egyébként azonos műhelyben készült, amit a szélek egyazon szerszámmal beütött poncolása bizonyít. A 202. sír fibulájáról KÜHN 1974,1274-1278. A pontkörös díszű gepida fibulák 7. századi keltezését a leletegyüttes itt sem támasztja alá, Id. WERNER 1950,167; HOREDT1979,183.