A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZALONTAI Csaba: Gli avari. Un popolo d'Europa

MFMÉ - StudArch III (1997) 443-451 KÖNYVISMERTETÉS Gli avari. Un popolo d'Europa. Pubblicazioni della Deputazione di Storia Patria per il Friuli 22. Cur.: Menis, G. C. Udine (?) 1995, 7-207 nyomtatott oldal, 55 színes fotó, 129 fekete-fehér fotó, 2 elterjedési térkép, 12 rajzos tábla Az utóbbi évtizedekben rendre megszokhattuk, hogy a legszebb és legimpozánsabb múzeumi és régészeti tárgyú kiadványok mindig Magyarországtól nyugatra jelentek meg. Elég csak a korábbi Hunnen, Germanen und Awaren című Németországban kiadott kötetre gondolni, de említhetnénk az 1992-es bronzkori kiállításhoz kapcsolódó katalógust, vagy a legfrissebbet, a halbturni kiállítás szépen kivitelezett tanulmánykötetét Falko Daim szerkesztésében. Szerencsére az utóbbi években — megfelelő támogatással a háttérben — itthon is lehetőség nyílt arra, a megnyitott kiállításához kapcsolódóan olyan kiadványt jelentessenek meg, mely méltán veheti fel a versenyt akár a fentebb említett külföldi katalógusokkal is. Ide sorolható a Magyar Nemzeti Múzeum török és honfoglalás kori kiállításának katalógusa, illetve a legfrissebb autőpályás kötet is. A régészeti vagy múzeumi tárgyú hazai könyvkiadás fejlődése ellenére recenziónk tárgya mégis egy olyan külföldi kiadvány, melyben magyar múzeumi leletek szerepelnek, és amelyet zömmel magyar szerzők írtak. Mindemellett ez az „avaros" könyv olyan tulajdonságokkal bír, amilyennel még soha előtte ilyen témájú könyv nem rendelkezett: a rendkívül elegáns, igényesen és ízlésesen megtervezett, szép borítójú és belvilágú kötet minden idők egyik legszebb avarokkal foglalkozó munkája. „Kiállítás nélküli katalógus" — így lehetne definiálni a könyv műfaját, de a minőségén semmit sem változtat az a tény, hogy egy olyan kiállításhoz készült, amely nem valósult meg. Az utóbbi években a kiállításokkal egy időben megjelenő katalógusok mind a hazai, mind pedig a nemzetközi tudományos életben önálló műfajt alkotnak — nyilvánvalóan abból eredően, hogy a tárlatokon szerzett élményeket megőrizzék a látogatókban, sőt bizonyos esetekben még fokozzák is azt. E törekvések ellenére azért, valljuk meg, a múzeumlátogató szakember általában a helyzet fordítottjához van hozzászokva: sokkal több olyan kiállítás nyílik szerte a világban, amelyhez nem csak hogy egyszerű kivitelű, de semmilyen kiadvány nem készül. Jelen esetben tehát egy olyan könyvet tarthat a kezében a recenzens, amely — nyugodtan mondhatjuk — tudománytörténeti kuriózum. Az avarságot bemutató tárlat ötlete több évvel ezelőtt fogalmazódott meg, körülbelül akkor, amikor 1991-ben a velencei Palazzo Grassiban látható volt a keltákat bemutató monumentális kiállítás. Az „I Celti" című kiállítás minden képzeletet felülmúló látogatottsága és a korábban Nyugat-Európában magyar anyagból rendezett kiállítások népszerűsége sugallta az ötletet Trogmayer Ottónak egy, az avarokkal — és az eredeti koncepció szerint elsősorban a hunokkal — foglalkozó nagy kiállításhoz. Az ötlet hamar gazdára talált Olaszországban is, konkrétan Friuli - Venezia Giulia tartomány önkormányzatának vezetősége vállalta fel e szép feladatot 1992-ben. A szervezésbe bevonták Volker Bierbauert, Bóna Istvánt, Mario Brozzit, Falko Daimot, Fodor Istvánt és Trogmayer Ottót is. Magyar részről a konkrét szervezési feladatokat Garam Éva és Bóna István látta el. A nemzetközi team eredeti elképzelése szerint 1994ben nyitották volna meg a kiállítást, és ezzel egy időben adták volna ki a katalógust. „Az avarok aranya" (L' oro dei Avari) című tárlat célja az volt, hogy átfogó képet adjon egy Olaszországban alig ismert népességről, az avarokról, s olasz nyelven először jelent volna meg olyan összefoglaló mű, amelyhez hasonló már számos megjelent Európában. Időközben azonban a politikai változások meghiúsították a terveket. Ugyanis míg 1992-ben Friuli tartomány korábbi önkormányzati testülete teljes anyagi és erkölcsi támogatásáról biztosította a kiállítás szervezőit, addig az 1993 őszi önkormányzati választások nyomán felálló új testület megalakulásával a terv szertefoszlott, annak ellenére, hogy a magyar szervezők lényegében már minden szükséges feladatot elvégeztek, és a rendezők csak arra vártak, hogy szállíthassák a leleteket. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szervezéssel olasz részről megbízott Gian Carlo Menis nem hagyta veszni az elvégzett munkát, ezért az eredeti terveket úgy módosították, hogy a kiállítás és katalógus helyett egy olyan összefoglaló tanulmánykötetet adnak ki, mely a szakmai szempontok és a közérthetőség elvárható egyensúlyát közelítve ismerteti meg az olasz közönséggel az avarságot. A kötet szerzői egy kivétellel magyar régészek. A szerkesztőknek sikerült az egyes témákban leginkább jártas szakembereket felkérni a tanulmányok megírására (külön öröm, hogy a szerzők között megtalálhatók a fiatalabb generáció képviselői is), így lehetőség nyílt arra, hogy az utóbbi évek legfrissebb kutatási eredményeit ismertessék meg az olasz közönséggel. A kötet olasz szerkesztőjének előszavát követően 17 tanulmányt