A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron
a szántás rétegéből szórványként előkerülő ép vasszegekhez. Ezek pedig leginkább koporsószegek lehettek. Mindegyiknek a szára négyszögletes átmetszetű, fölső végük kiszélesedő, T-fejű. Hosszuk 4,5 és 9,3 cm között, fejük szélessége 0,8 és 2 cm között mozog, száruk vastagsága pedig általában 0,5 cm (15. kép 1-10). 15 A KELTEZÉS A feltárt sírok alig szolgáltattak régészeti leletanyagot. Mindössze az 1. sírban került elő egy apró vastárgy, amelynek eredeti funkcióját is csak feltételesen lehetett megállapítani. Nem sokat jelentenek azok az edénytöredékek sem, amelyek az 5. és a 12. sír betöltéséből valók. Sajnos nemcsak a sírokból nem került elő olyan, egyértelműen keltező értékű lelet, amely az Árpád-koron belüli pontosabb korszakba sorolást lehetővé tenné, hanem a régészeti terepbejárás alkalmával és az ásatásnak a sírokon kívüli területén sem találtunk ilyen jellegű leletet. A lelőhelyen eddig gyűjtött igen nagy mennyiségű felszíni és ásatási leletanyagnak mintegy fele őskori (pl. bronzkori és kelta), illetve népvándorlás kori (szarmata), másik fele viszont az Árpád-korra keltezhető. Ez utóbbi leletanyag összessége világosbarna és sötétbarna, esetenként sötétszürke színű. Jellegzetessége, hogy az e tájegységben előforduló Árpád-kori kerámia túlnyomó többségére jellemző homokos soványítású, megszokottan érdes tapintású leleteken kívül igen nagy számban található benne kavicsos anyagú kerámia is. Az ide sorolható edénytöredékek meglehetősen kopottak, s a durván összetört kisebb-nagyobb kavicsszemek kifejezetten érdessé, egyenetlenné teszik az edénytöredékek felületét. A kétféle anyagú töredékek között azonban más különbség nem mutatható ki, az előforduló edénytípusok (peremtípusok) és díszítésmódok a két eltérő anyagú csoportban egyformán megvannak. A másik jellegzetessége az Árpád-korra keltezett leletanyagnak az, hogy a díszítésmódok között igen sok az olyan jellegű, amelyek az avar korban is előfordulnak. Avar kori anyagot azonban nagy valószínűséggel mégsem különíthetünk el, mert egyrészt nincsenek jellegzetes, biztosan az avar korra utaló korongolt töredékek, másrészt a lelőhelyen gyűjtött korongolatlan leletanyagban sem fordul elő tipikusan az avar korra meghatározható darab, harmadrészt pedig a cserépbográcsok anyaga teljesen megegyezik azoknak a díszített edénytöredékeknek az anyagával, amelyek általában az avar kori leletek között is megtalálhatók. Biztosan avar kori leletanyag tehát a lelőhelyen — a kerámiaanyag közismert keltezési nehézségei miatt — nem mutatható ki. A díszített oldaltöredékek is valószínűleg a cserépbográcsok által jelölt magyar anyaghoz tartoznak, de jellegük miatt minden bizonnyal a település korai (10. századi) eredetére utalnak. Az Árpád-kori leleteknek kb. az egyharmada bográcsperemek töredékeiből áll. Típusaik igen változatosak. Vannak köztük mindkét irányban megvastagodók, amelyeknek a széle teljesen lekerekített vagy síkozott, de leginkább vízszintes tetejűek. A vízszintes tetejű daraboknál a perem külső széle általában ferdén vagy függőlegesen levágott, a belső pedig lekerekített vagy ferdén síkozott, esetleg elkeskenyedő. Vannak olyan egyenes tetejű darabok is, amelyeknek a külső széle az edény nyakának íve által egyenesen levágott. Ezeken kívül előfordulnak még laposan ívelődő vagy síkozott tetejű, lekerekített szélű, mindkét irányban vagy csak kifelé megvastagodó peremek is. A függesztőlyukak általában kerek vagy ovális metszetűek, néhány peremtöredék a függesztőlyukaknál karéjosan kialakított, vagy belső szélük csúcsban találkozik (9-10. kép; 15. kép 14). A fazékperemek jóval kisebb számban fordultak elő, mint a bográcsperemek. Legáltalánosabb az enyhén kihajló, lekerekített vagy ferdén levágott szélű típus, de vannak vízszintesen kihajló, függőlegesen levágott szélű és fedőhornyos darabok is. A peremek alatt az edények vállát néhány esetben bekarcolt hullámvonal vagy hullámvonalköteg díszíti. Az Árpád-kor kései szakaszából valók a kihajló, vízszintesen levágott szélű, kissé felhúzott peremű töredékek, amelyek leginkább profiláltak is. Ide tartoznak azok a kihajló, lekerekített szélű darabok is, amelyeknek a pereme kívül megvastagodik, s alkalmanként belül fedőhornyosak, s azok is, amelyeknek a széle fölfelé és kifelé elkeskenyedik. Van egy fehér és szürke foltos, kihajló, profilált, fedőhornyos töre15 Ltsz.: 95.22.9; 95.22.14; 95.22.25-26; 95.22.41-42.
