A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron

dékünk is, melynek a széle fölfelé és kifelé ugyancsak elkeskenyedik (11-12. kép; 15. kép 13). Az oldaltöredékek részben bográcsokból, részben pedig fazekakból valók. Kisebb csoportjukon bekarcolt díszítés látható. A díszítéseket vagy egészen vékony és mély vonalakkal, vagy pedig szélesebb és sekélyebb árkokkal alakították ki. Vannak vékony vonalakból és szélesebb árkokból álló csigavonalas díszítések, egyes bekarcolt vízszintes vonalak, hullámvonalak vagy hullámvonalkötegek is. Találtunk egymáshoz közeli vonalakból vagy egymástól nagyobb távolságban körbefutó párhuzamos vonalakból álló díszítést, párhuzamosan haladó vízszintes árkokat, egymás alatt lévő vékony hullámvonalakat vagy vízszintes vonalköteg fölött nagyobb távolságban elhelyezkedő hullámvonalköteget is. Vízszintesen körbefutó, párhuzamos árkok fölött ferde körömbenyomkodások szintén előfordultak (13. kép). Az általában ugyancsak barna színű, kavicsos és kevésbé kavicsos soványítású fenéktöredékek egyszerűek, az aljuk érdes vagy sima. Fenékbélyegre utaló nyomokat nem találtunk. Az egyik aljtöredéken viszont jól látható, hogy az edény oldalának alját, közvetlenül a fenék fölött, bekarcolt, körbefutó, széles árok díszítette. A felszíni gyűjtésből származik egy vassalak és két kézi malomkő darabja is. Az utóbbiakat világos, sárgás színű terméskövekből faragták. Mindkettő igen lapos; egyik oldalukon kissé homorúra kopottak, a másik oldaluk pedig csak durván, elnagyoltan megmunkált. Mindegyik darab egy-egy kézi malomkőpár fölső köve volt. A közepükön lévő lyuk szélénél mindkét kövön egy-egy keskenyebb vájat látható, amely a kő forgatásához nyújtott segítséget. Az egyik kő a templomtól mindössze nyolc méternyire került elő, ennek csak valamivel több mint egyharmada maradt meg. Középen lekerekített sarkú, négyszög alakú lyuk részlete látszik rajta. Jelenlegi mérete: 40,5x22x3 cm. Teljes átmérője kb. 42 cm, a középső lyuk átmérője pedig 7-7,5 cm lehetett. A forgatáshoz szükséges vájat a középső lyuk szélén 1,5 cm széles és 2 cm hosszú (14. kép 6). A másik malomkő az előzőhöz nagyon hasonló darab. Ebből azonban csak egy körcikk maradt meg. Közepén kerek lyuk részlete látszik. Jelenlegi mérete: 31x23x4 cm. Teljes átmérője kb. 50 cm, a középső kerek lyuk átmérője pedig kb. 7-7,5 cm lehetett. A forgatáshoz szükséges vájat a középső lyuk szélén 2-2,5 cm széles és 3 cm hosszú. A lelőhelyen előforduló leletanyag részletes vizsgálata sem elegendő azonban önmagában a templom pontos keltezéséhez. A sarkadkeresztúri ásatással rokon templomfeltárásokhoz hasonlóan, vagyis az okleveles említések nélküli Árpád-kori falusi templomok keltezési lehetőségének megfelelően tehát ez esetben is csak a rendelkezésünkre álló adatok komplex vizsgálatával kísérelhetjük meg megadni a templom, a temető, és így áttételesen a település korát is. Lényeges kiindulópont az, hogy az elmúlt évek régészeti topográfiai munkálatainak köszönhetően a templommal rendelkező település teljes területe, sőt szűkebb és tágabb térségének összes régészeti lelőhelye felderített. Ez alapján és a leletanyag fenti elemzése alapján bizonyosan állítható, hogy e templomos település — éppen a területén és a környékén lévő régészeti lelőhelyeken gyűjtött leletanyag által meghatározottan — csak az Árpád-korban létezett, s késő középkori lelet a környéken nem fordul elő. A legközelebbi templomos, Árpád-kori eredetű és a késő középkorban is fennálló település a mai Sarkadkeresztúr belterületének északi szélén található, az ásatásunk helyétől légvonalban 2,5-3 km-re északkeletre.

16 Ez utóbbi vélhetően azonos a középkori oklevelekben is emlegetett Ecclesia S. Crucis (1333), Kerezthwr (1552) faluval, vagyis a mai Sarkadkeresztúr középkori előzményével (JAKÓ 1940. 275). Az ásatásunk színtere tehát nem hozható egyértelműen összefüggésbe sem a mai településsel, sem pedig egyetlen, a környékbe lokalizálható középkori település okleveles említésével.

17 Nem lehetetlen viszont, hogy az először 1220ban említett Megyés faluhoz mégis köze van, mert a terepjárási megfigyelések szerint a Sarkadkeresztúrtól kissé délkeletre eső mai Megyes-pusztán, a sarkadi határ 154. sz. régészeti lelőhelyén olyan középkori falu állt, amelynek kiterjedését kisebb számban Árpád-kori, nagyobbrészt pedig a 14-16. századra keltezhető leletanyag jelezte. A lelőhely — ismerve 16 MRT IV 14. Sarkadkeresztúr 6. sz. lelőhely. 17 Megyés (1220: Medies), Nyék (1241: Nec), Varsány (1213: Vosian) egyaránt létezett a késő középkorban (JAKÓ 1940,298, 307,378> s régészeti lelőhelyekkel is azonosíthatók (Megyés = MRT TV 14, Sarkad 154. sz. lelőhely; Nyék = MRTIV/4, Sarkadkeresztíir 47. és 58. sz. lelőhely; Varsány = MRT IV 14, Sarkadkeresztúr 33. sz. lelőhely). Igen érdekes, hogy ezek a faluhelyek — a Sarkadkeresztúr 5. sz. lelőhellyel együtt — szinte mértani pontossággal helyezkednek el egymás mellett, a kőznék lévő távolság egyformán 2,5 kilométer körül mozog.