A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron

27x16x4; 28,5x17x4; 29x16,5x3,5; 30x16x4; a legtöbb méret ebből: 28x16,5x4 és 28,5x16,5x4 cm — megegyezik a templom tégláinak méretével (6. kép 2; 8. kép 1-4; 19. kép 2-3). 11. sír: T.: DNy 50'. M.: 45 cm. Csupán a jobb lábszár és a két lábfej néhány csontja maradt meg. A váz többi részét kiszántották. Sírfoltja nem látszott. A 10. sírhoz való időrendi viszonya bizonytalan (6. kép 2; 19. kép 2-3). 12. sír: T.: DNy 51'. M.: 67 cm. Gyermek. Koponyája, a jobb oldali bordák, a két kar csontjai, valamint a bal combcsont hiányzik. Sírfoltja nem látszott. Részben a 7. sír alatt volt, annál tehát korábbi (7. kép 3). A csontok alatt, a sír alján faszéndarabok voltak, a sír betöltéséből pedig egy Árpád-kori edényből származó, díszítetlen oldaltöredék került elő. Ltsz.: 95.22.10. 13. sír: T.: DNy 50'. M.: 57 cm. Gyermek. Koponyája összeroppant. Jobb karja a test mellett nyújtva, a bal kar csontjait és a bordákat a szántással megbolygatták. A csontok alatt faszén nyomai. A sírgödör déli szélén a 13. sír ásásakor megbolygatott és visszatemetett, felnőtt vázhoz tartozó csontok voltak. A sírgödör nyugati és északi széle jól látszott (8. kép 5). 14. sír: T.: DNy 49'. M.: 65 cm. A koponya arcrésze teljesen összetört. A bal karcsontok és a bal oldali bordák hiányoznak. A bordákat és bal oldalon a medencét egy későbbi beásással bolygatták meg. A sírgödröt közvetlenül a szentély északkeleti sarka mellé ásták, a váz jobb válla szinte beleesik az alapozási árok külső szélébe is (8. kép 6; 19. kép 2). A feltárt sírok tájolása az ÉNy 49' (1, 4-7., 14. sír) és a DNy 52,5' (2. sír) között mozog, de a legtöbb az ÉNy 49' és a DNy 50' közé esik, vagyis csaknem pontosan megegyezik a templom ÉNy 49,5' tájolásával. A sírok tájolásánál tehát — legalábbis közvetlenül a templom épülete mellett — következetesen a falak irányához igazodtak. A sírok mélysége is alig mutat eltérést egymástól. Itt azonban az adataink meglehetősen esetlegesek, hiszen egyrészt a magasabban lévő sírok közül a szántás igen sok sírt pusztított el, másrészt pedig még a megkezdett szelvényeink területén sem értük el mindenütt az altalajt, így a bontási szintünknél mélyebben fekvő sírokat nem tudtuk kibontani. A feltárt síroknak a mai felszínhez viszonyított mélysége a -45 cm (11. sír) és a -67 cm (4. sír) között mozgott. A legtöbb azonban a 62-67 cm-es érték közé esett, egy kivételével (11. sír) pedig valamennyi az 54-67 cm közé sorolható. A 10. sír is kivételt jelent, mert ebben a láb 61 cm, a medence pedig 74 cm mélyen volt. Igen sok sír esetében lehetett egymásra temetkezést kimutatni (az 1-3., 7., 12. sírnál, illetve a 8-9. sír, valamint a 10-11. sír viszonyában). Nyilvánvalóan ezzel magyarázható az a megfigyelés is, hogy kisebb-nagyobb mértékben szinte mindegyik csontváz bolygatott volt. A csontvázak háton fekvő, nyújtott helyzetben kerültek elő. A karok a test mellett nyújtva (1, 5. sír), vagy különböző variációkban helyezkedtek el. A 3. sírban pl. a jobb kar a test mellett nyújtva, a bal kar a mellkason keresztben volt, a 10. sírban a jobb kar szintén a test mellett nyújtva, a bal kar pedig a bal oldali medencelapátra fektetve került elő. A 2. sírban a jobb alkart a medence jobb oldalára fektették, a bal kart viszont a bal vállhoz hajlították. A többi esetben a csontvázak hiányosak voltak, vagy csak részletek váltak ismeretessé. Nemre és életkorra vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, antropológiai feldolgozásra egyelőre nem került sor. Néhány esetben a sírfolt is látható volt, s meg lehetett állapítani, hogy a sírgödrök sarkát lekerekítették (1, 6., 8, 13. sír). A 10. sír gödrének mind a négy oldalát téglákkal rakták ki. A téglák mérete a templom tégláinak méretével azonos volt, így nagyon valószínű, hogy ez a sír korban igen közel állhatott a templom építéséhez. Ezt támasztja alá a sírgödör elhelyezkedése is, hiszen szorosan a szentély északi fala mellett került elő (19. kép 2). Nem ez volt azonban a legelső sír ezen a helyen, mert a sír alatt egy korábbi sírhoz tartozó csontváz részletei is előkerültek, de ennek kibontására már nem volt lehetőségünk (6. kép 2). Ennek ellenére a 10. sírnak a templom építéséhez való időbeli közelsége feltételezhető. A sír elhelyezkedéséből (a szentélyhez a lehető legközelebb került elő) és a sírgödör kivételes téglázásából ítélve ugyanígy feltételezhető az is, hogy az ide eltemetett egyén az átlagosnál kiemelkedőbb szerepet tölthetett be életében a templomba járó közösség körében. Akár a templom egyik papja is lehetett. Figyelemre méltó adat, hogy a feltárt síroknak szinte mindegyikében találtunk a csontváz alatt, a sírok alján vagy a csontok között faszéndarabkákat (1-3, 5-8, 10, 12-13. sír). Négy sírnál nyilván csak a nagymértékű bolygatás az oka annak, hogy ilyet nem lehetett megfigyelni. Egy esetben — az 5. sírban — a faszéndarabkákon kívül a csontok között, különösen a koponya körül gabonamagvak is előkerültek. E jelenségek az Árpád-kori temetőkben általánosak; előfordulásukat leginkább hitvilági vagy babonás hiedelmekkel magyarázzák (HORVÁTH 1978, ni). Egyértelműen koporsót bizonyító nyomokat nem találtunk, mégis ennek használatára utalhat pl. az 1. sírban talált elhegyesedő végű vastárgy, amely formáját tekintve igen hasonlít az ásatás területéről,