A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen
temető különböző pontjain helyezkedtek el, mintegy keresztmetszetet adván róla, az ásató keltezését megbízhatónak tartjuk. E szerint 900-930 és 970990 között temetkezett oda egy módos köznépi közösség. A férfiak mellett alig fordul elő a fegyver — két nyílcsúcs és egy tegezfüggesztő karika sorolható ide —, a lovas temetkezés valamely változatát viszont 5 sírban is megfigyelhették. A női viselet legszebb darabjai a préselt ruhadíszek közül kerülnek ki. A sírok döntő többségét — a feltártak 80%át — kirabolták, valószínűleg egyszerre, a lakosság elköltözése után. A közeli Pálligetben egy 19 sírós, a 950-970-es évekre keltezett temetőt tárt fel Bálint Csanád (BÁLINT 1971a). Az itt nyugvók egy árnyalattal gazdagabbak lehettek a közelben temetkező társaiknál, erre utal a fegyverek nagyobb száma (szablya, balta, több íjászfelszerelés), az övdíszek felbukkanása, s a női viselet kissé díszesebb volta. Itt csak a középső három sírt rabolták ki, az ásató szerint a tettesek az államszervezést kísérő áttelepítések következtében felhagyott temető közelében újonnan megtelepedő közösség tagjai leheltek. Bálint Csanád szerint e lelőhelyek aul viszonyok között élő közösségek emlékeit rejtik. A Szabadkígyós/Újkígyős-Homokbányában feltárt köznépi temető 30 leletei közületiének. A honfoglalás és államalapítás kori temetők következő csoportját a Körös mocsaraiból kiemelkedő hajdani szigeteken találjuk. Gyulavarsándon egy 3-400 sírós, a 10. század közepétől a 12. század elejéig használt köznépi temető különböző időszakokban és ásatok által feltárt 70 sírját ismerjük. Mivel lovas, hajfonatkorongos, fegyveres temetkezések a domb különböző pontjairól láttak napvilágot, megalapozottnak tűnik az a nézet, hogy itt egy folyamatosan használt temetőről van szó, nem pedig egy korai, gazdag és egy az ő helyükbe lépő 11. századi közösség külön temetőjéről (JMEDGYESI 1995). Ugyanígy értelmezhetjük az évtizedek óta közlésre váró Gyula-téglagyári kb. 170 sírós temetőt is (BAKAY 1978, 174-180). A Gyula körzetében (Kálváriadomb, Nagy Szabados J. tanyája, Neszűrjhegy, Sándorhegy, Vármegyeháza udvara, valamint Gyulavári-uradalmi szőlő) talált lószerszámos, fegyveres sírok arról tanúskodnak, hogy a 10. században a magyarság sűrűn megszállta e vidéket (FEHÉR-ÉRYKRALOVÁNSZKY 1962, 38-39). A leletek közöletlen volta miatt azonban e kérdés részletesebb taglalására nincs lehetőségünk. A Gyula és Sarkad közötti, hajdan összefüggő erdőség területéről honfoglalás kori temetőket nem ismerünk. Nem mutatható ki a Körös jobb parti sávjában sem a lelőhelyek olyan sűrű, összefüggő láncolata, mint azt az átellenes parton megfigyelhettük. Egyedül Sarkad körzetében kerültek elő e korszakba sorolható emlékek. A Peckesváron századunk második évtizedében gazdag, hajfonatkorongos, rozettás lószerszámos női sír leleteit mentették meg (FETTICH 1931). Ugyanitt az elmúlt években bronz pántkarperec került elő, jelezvén, hogy nem magányos sírról volt szó, a leletmentő ásatás azonban újabb temetkezéseket nem eredményezett (MEDGYESI 1996,138). Sarkadkeresztúron, a Csapháti-legelőn Medgyesi Pál tárta fel egy, az ezredforduló tájától all. század végéig használt temető 132 sírját (MEDGYESI 1993). Noha három sírban is volt íjászfelszerelés és lószerszám, mégsem keltezhetjük azokat az ezredforduló tájánál korábbra. Egyikük mellett ugyanis S végű hajkarika is előkerült, s a kengyelek is a kései, trapéz alakú, vállas típusok közé tartoznak. A Körös-balparti temetők csoportját délen öt lelőhely zárja le. Kunágotán egy gazdag család 6 sírós kis temetője került elő, mely a 10. század második harmadára keltezhető (MÓRA 1926). Medgyesegyháza-Zsilinszki-tanyán ugyancsak 10. századi köznépi temető 12 sírját tárták fel (FEHÉR-ÉRYKRALOVÁNSZKY 1962, 52; SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 1516). Nagykamarás-Bánkút-Rózsamajorban finom mívű csüngős véretekkel felékesített ruhában eltemetett gazdag nő sírját lelték, mellette két bolygatott, melléklet nélküli temetkezéssel (BÁLINT 1932, 259-264). Eleken, a téglagyárban 11. századi köznépi temető 45 sírját ásták ki (MEDGYESI 1996a 197-206). Végezetül visszakanyarodva a Körös árteréhez, a Siklón/Siclau (Rom.) feltárt 12 sírós temetővel zárhatjuk a sort (RUSU-DÖRNER 1962). A lelőhely 7 sírja még az ásatások megindulása előtt elpusztult. A megmentett leletek között szablyával, íjjal-nyíllal felszerelt harcosok, s préselt ruhaveretekkel feldíszített nők hagyatékát találjuk. Az egyik sírban rozettás lószerszámdíszek is voltak. A temető a szabadkígyós-pálligeti leletekkel mutat rendkívül közeli rokonságot. A módos közösség a 10. század második harmadában telepedhetett meg Sikló határában. A fentiekben röviden bemutatott temetők többsége sajnos töredékes, alig találunk közöttük telje30 RégFüz Ser. I. No. 26 (1973) 76-77.
