A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

aránya hasonló lehetett azokhoz, amelyek fémbe öntve reánk maradtak. Nagy szóródást mutat az ábrázolt lények fajtája is. Legtöbbször a pontosan meg nem határozható, mitikus állatalakokkal találkozhatunk (Benepuszta, Bécsi szablya, Bezdéd, Vörs, Zemplén). A felismerhető fajok közül meglepp módon leggyakoribbak a szarvasmarhát felidéző díszítmények (Debrecen környéke, Karos, Nagymágocs, Rétközberencs), a várhatónál ritkábbak a sasfélék (Karos, Zemplén). Egy-egy szarvas (Ondrohó) és róka (Bodrogszerdahely) mellett az utóbbi lelőhelyen került elő mindeddig az egyetlen, férfisírból ismert emberalak. Az idézett állatalakok megjelenítésével kifejezett gondolati, hitvilágbeli tartalmat Dienes István kísérelte meg értelmezni (DIENES 1970; DIENES 1972,48-67). Meglepő módon, amennyire gyakoriak a nők által viselt hajfonatkorongokon a valósághű vagy elvont állatfigurák, épp oly ritkák más ékszereiken vagy lószerszámdíszeiken. Utóbbiak közül napjainkig mindössze hét leletegyüttesben került elő kutyát vagy más állatot ábrázoló szíjvég: 1. Békéscsaba-Erzsébethely. A kisszíjvég (3. kép 1) erősen korrodálódott, így ma már nehezen dönthető el, hogy eredetileg milyen állatalakot ábrázoltak rajta. Amennyiben a lemezes és öntött állatalakos hajfonatkorongokon feltűnő, tulipánhoz hasonló szájnyílása volt, akkor közelebbről meg nem határozható, mitikus lényről van sző. E megoldás mellett szól az is, hogy az állat lábtartása az említett hajfonatkorongokon ábrázoltakhoz hasonlatos. Mellső lábait térdben behajlítva, de külön formázták meg, lépés közben, a hátsó lábak pedig ugyancsak behajlanak, de egymáshoz simulnak. A fej felső részén lévő motívumot azonban értelmezhetjük dús sörényként is, ez esetben talán vágtató lóról van szó.

21 2. Érsekújvár/Nové Zámky (Sl.)-Remiz. Az eredetileg kb. 200 sírós 10-11. századi köznépi temetőből 84 temetkezést mentettek meg. A rozettás lószerszámot tar79 talmazó 59. sír a temető tömbjétől elkülönült, attól 15 méternyire feküdt (REJHOLCOVÁ 1974, vu. t). A lószerszámvéretekhez tartozó három kisszíjvégen ülő kutya ábrázolása látható. 3. Gádoros-Bocskai utca. A gazdag, 4 sírós kiscsaládi temető 2. sírjában rozettás lószerszámvereteket is leltek. A 11 db rozettás veret mellett a készlethez 19 db öweret alakú díszítmény is tartozott (FETTICH 1937,102-104, xcm. t; BÁLINT 1991, 37-51). A veretkészlet két kisszíjvégen (6. kép 6) nyakörves ülő kutyát mintáztak meg. 4. Kenézlő-Fazekaszug II. temető. A gazdag, 26 sírós temető területén az ásatásokat megelőzően szórványként került elő két, egykor rozettás veretkészlethez tartozó kisszíjvég (6. kép 7). Mindkettőn nyakörves, ülő kutya látható (FETTICH 1931, 78-79, 50. kép). 5. Szakony-Tsz, kavicsbánya. A 7 sírós, gazdag kiscsaládi temető 6. sírjában a rozettás veretkészletet 4 db, ülő kutyát ábrázoló kisszíjvég (6. kép 8) ékesítette (DIENES 1972, 13-14, 3. kép). Ezeken kívül a szügyelőveretek között két öweret alakú díszítmény látható, amelyeken szarvasábrázolás ismerhető fel

24 6. Tengelic-Sertésszállások. A f 0. század első kétharmadára keltezhető temető 26 sírját tárták fel, az ásatások előtt 8-10 temetkezés pusztulhatott el. Minden bizonnyal e lelőhelyről származik annak a gazdag női sírnak az anyaga 25 amelyet két részletben vásárolt meg 1896-ban a Nemzeti Múzeum (ÓDOR 1995). A rozettás kisszíjvég töredékes, az ülő kutya feje hiányzik, a megmaradt részlet alapján azonban az ábrázolás kétségtelenül besorolható az eddig ismertek közé. 7. Tiszanána-Cseh tanya. Homokbányászás során a temető kb. felét elpusztították, Dienes István és Szabó J. Győző 32 sírt tárt fel. Feltehetőleg egy rangos család és szolgáltató népük együttesen használt temetőjeként értelmezhetjük a lelőhelyet (MESTERHÁZY 1996; RÉVÉSZ 1996b, 20 Az állatfejes karpereceket leszámítva csak a szarvasi és a tiszaeszlár-bashalmi karperecen {KOVALOVSZKI i960; DIENES 1972, 48,50. kép), a koroncói és a hencidai zablaoldalpálcákon (LÁSZLÓ 1943,1.1.1,- FETTICH 1937, LXXXII. t.), a sárrétudvari 103. sírból való bagoly fej et formázó nyeregvereteken (M. NEPPER 1996, 263), az egri fülkanálon (HAMPEL 1900, 572-580), valamint a csorna-sülyhegyi gazdag női sírból való szíjvégen (HAMPEL 1900,559, XXI. 1.15) találunk állatábrázolást. Ezúttal is figyelmen kívül hagytuk a bizonyosan nem magyar készítményként értékelhető gemmákat, gyűrűk csüngők foglalatában lévő kámeákat stb. 21 Erőteljes sörénnyel mintázták meg a vörsi állatfigurát is (KÖLTŐ 1996,377). 22 Egyéb mellékletei: 7 db nagyméretű és 5 db kisebb füles gomb, kerek átmetszeni, kihegyesedő végű huzalkarperec, oldalpálcás zabla, körte alaktí kengyel. 23 Egyéb mellékletek: gömbsorcsüngős arany fülbevaló, üvegpaszta gyöngyök füles gomb, két, ezüstlemezből kivágott pántkarperec, köves gyűrű, csikózabla, körte alakú kengyelpár, lócsontok 24 Egyéb mellékletek: két préselt, üreges, aranyozott ezüst díszgomb, csont hajfonatkorongok gyöngysor, arany hajkarika, köves aranygyűrű, ezüst lábbeliveretek két, ezüstlemezből kivágott karpánt, ezüstveretes nyereg hosszú fülű, kora avar típusú(l) kengyelpár, hevedercsat, oldalpálcás vaszabla, lócsontok ételmelléklet adásátjelző állatcsont. 25 Körte alakú kengyelpár, oldalpálcás zabla, hevedercsat, aranyozott bronz lemezszalagok a nyeregről, ezüst huzalkarperec, csizmaveret, rozettás lószerszámveretek