A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

került elő. A veret az öv lecsüngő részére való (M. NEPPER 1996, 218). 6. Karos-Eperjesszög I. temető. A temető ásatás során feltárt 1. sírjából más típusú öweretek társaságában két, sast ábrázoló öntött, ezüst övveret (5. kép 5) látott napvilágot (FETTICH 1937, CXXXIII. t. 6-7). 7. Karos-Eperjesszög III. temető. A 2. sírban rendkí­vül kopott, bronzból öntött nagyszíjvéget (6. kép 1) talál­tunk, melynek felületén egymás alatt elhelyezkedő három állatfejet ábrázoltak. A tárgy kopottsága miatt ma már pontosan nem állapítható meg az állat fajtája (róka vagy szarvasmarha), de a párhuzamok alapján inkább az utób­bira gondolhatunk (RÉVÉSZ 1996, us, 113. t. 6). 8. Nagymágocs-Homokbánya. Lovas, szablyás, íjas férfisírból való, szarvasfejet ábrázoló öntött, ezüst övveret (BÁLINT 1991, 242, 55. kép). 9. Ondrohó/Lipová-Ondrochov (Sl.) 4. sír. A leletek között szarvast ábrázoló szíjvég (6. kép 3) található (TOCÍK 1968, 33, XXII 1.10). 10. Rétközberencs-Paromdomb. A 2. sírban az ara­nyozott ezüst díszövet a karosihoz hasonló, szarvasmarha­fejeket ábrázoló nagyszíjvég (6. kép 2) zárja le (FODOR 1996, 167-168). 11. Tiszabezdéd-Harangláb dűlő 8. sír. Az aranyozott vörösréz tarsolylemezen (6. kép 5a-b) a bizánci keresztet övező életfát két pávasárkány (szenmurv) fogja közre (JÓSA 1896, 398-400). f2. Vörs-Papkert-B. Az 561. sírból öntött bronzcsat került elő, melyen felcsapott farkú, mitikus állatalak látható (KÖLTŐ 1996). 13. Zemplén-Szélmalomdomb. A vezéri sírban lelt 5 db hajfonatkorong közül kettő életfa előtt álló mitikus állatalakot, kettő pedig turulmadarat ábrázol (BUDINSKY­KRICKA-FETLTCH 1973, 13, 45. kép). A bronzból, nemesfémből készített tárgyakon kívül az állatábrázolások feltűnnek a csontfaragvá­nyokon is. Legismertebbek ezek közül a madárfej alakú botvégek — Földeák (BÁLINT 1991,221, LV. 1.1), Hajdúdorog (DIENES 1972, 71-72. kép), Szabadbaty­tyán 18 — de említhetnénk a csontbogozókat is. A többféleképpen értelmezhető ábrázolások közül pe­dig itt nem is tárgyaljuk részletesen a tarsolyok füg­gesztő szíjain elhelyezett, maszkos veretként tárgyalt díszítményeket (Izsák-Balázspuszla, Bodrogszerda­hely, Karos, Tuzsér, Zemplén, Tiszaeszlár-Bashalom I. temető 9. sír (RÉVÉSZ 1996, 146). 19 Annyi azonban bátran kijelenthető, hogy — ha nem is a nőkhöz hasonló számban — de a férfiak is alkalmazták méltóságjelvényeiken, használati eszközeiken az ál­lat- vagy emberábrázolásokat. Méghozzá a társada­lom élén álló férfiak is, így aligha lehet arról szó, hogy ők valamiféle tudatos ideológiaváltás miatt kerülték ezek megjelenítését (DIENES 1970, 16-32). Sokatmondó az az adat is, hogy e motívumok szinte kizárólag méltóságjelvényeikhez kapcsolódnak. Legtöbbször — 8 esetben — a veretes övhöz, három alkalommal a fegyverövre csatolt tarsolyhoz és egy esetben a szablyához. Csupán a zempléni sírban figyelhető meg ékszeren való megjelenése, de a haj­fonatkorongok férfisírban történő felbukkanása amúgy is egyedi jelenségnek számít. Fodor István felvetette azt a lehetőséget, hogy a férfiaknál a tar­soly lehetett az óvó-védő jelképek helye, amire a nőknél a varkocs szolgált (FODOR 1980,214,168. j.). A fentiek fényében úgy vélem, helyes nyomon indult el, amit annyiban módosíthatnánk, hogy e szimbólu­mok elhelyezése elsődlegesen a fegyverövön történt, beleértve természetszerűleg e fogalomba az övre felfüggesztett fegyverek és más méltóságjelvények együttesét is. Az imént felsorolt példákból kitűnik, hogy a figurális ábrázolás — a férfiak körében is — az egész 10. századi magyar szállásterületen ismert volt, jóllehet a legtöbb lelet a Felső-Tisza-vidékről származik. Ez azonban a méltóságjelvények területi eloszlását ismerve, korántsem meglepő (RÉVÉSZ 1996, 193-206). Az e körbe sorolható leletek vala­mennyien a 10. század első kétharmadára keltez­hetők. Kétségtelen tehát, hogy egy visszaszorulófél­ben lévő hagyományról, ábrázolási módról volt szó, de semmiképpen sem tekinthető olyan marginális jelenségnek, mint ahogy az korábban kutatásunkban meggyökeresedett. Nem feledkezhetünk meg ugyan­akkor arról a tényről sem, hogy számunkra már csupán a fémből, csontból készült tárgyak kutatha­tók. Miután a társadalom felnőtt tagjainak döntő többsége nem rendelkezett veretes fegyveröwel, sej­telmünk sincs arról, hogy utóbbiak milyen textil-, bőr- vagy rátétdíszes motívumokkal ékesítették fel használati tárgyaikat. Csupán feltételezhetjük, hogy a romlandó anyagból készült különféle motívumok 18 Itt kell megemlítenem az Endrőd-Szujókereszten, az 1. sírban talált faragott csontpecket, amelyen világosan felismerhető a meglepő realitással ábrázolt két, egymással szembeforduló, kitátott szájú ragadozó, feltehetőleg farkas. E díszítményt Fodor István meghökkentő módon „leveles ágként", „egyszerűsítettpalmettaként" mutatta be (FODOR 1996,219). 19 A Kiszomborból előkendt töredékes (talán tarsoly középvereteként szolgáló) díszítményről (DIENES 1970,26,32,33. kép) nem deríthető ki, hogy férfi vagy női sírból származik-e. Ezen kívül, ha valóban emberalakot ábrázol is, már annyira elvont módon, hogy nem indokolt az anyaggyűjtésünkbe történő felvétele. A leletek felsorolásánál értelemszerűen kihagytam a nem magyar készítményként értékelhető oroszlános csatokat és a mellkereszteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom