A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen
díszeket a szügyelőre és a farmatringra helyezhetnénk (FETTICH 1937, LXXXVII. t. 1; LÁSZLÓ 1943, 11-17, 30-31. 12. kép, 21-22. kép; DIENES 1956a; DIENES 1961, 154-157). A helyzet azonban nem ilyen egyértelmű. Azon sírok esetében, ahol csak kisméretű, ún. kantárveretek kerültek elő, még gondolhatnánk arra, hogy csak a kantárt szerelték fel fémdíszekkel (Csorna-Sülyhegy, Heves-Kapitányhegy, Karos-Eperjesszög II. temető 13, 53, 56. sír, Koroncó-Rácdomb, Mezőmegyer, Sikló). E lehetőség iránt azonban erős kétségeket ébreszt, hogy az említett sírok közül a karosi 13. sírban nem is volt zabla, csak kengyelpár — tehát csak a nyerget és a hozzá kapcsolódó szíjakat temették el —, az 56. sírban pedig a zabla a ló szájában helyezkedett el, vagyis felkantározva hantolták a gazdája mellé, a lókoponyán viszont csak kis átfúrt ezüstlemezkéket találtunk, a csupa kisméretű rozetta ellenben a ló lábszárcsontjai között, a kengyelek közelében feküdt (RÉVÉSZ 1996,56-57). A legegyértelműbb bizonyítékot azonban a gyomoréi lelet jelenti (BÖRZSÖNYI 1912; SZŐKE 1954, xxv-xxvi. t.). Itt a bőrszíjak egy része is megmaradt, s még előkerülése után fél évszázaddal is úgy lehetett fényképezni azokat, hogy az egyik összefüggő szíjdarabon egymás mellett helyezkedett el egy kis és egy nagy rozetta, tehát egy „pofaszíjveret" és egy „szügyelőveret". A békéscsabai leletek esetében, mivel azok síron belüli elhelyezkedéséről semmiféle ismeretünk nincs, az egyes veretek hajdani pontos szerepét sem tudjuk megállapítani, s ily módon rekonstrukcióval sem kísérletezhetünk. A különböző méretű rozetták többsége általánosan elterjedt típus, talán csak a kisméretű darabok szalagszerűen kialakított szirmai egyedi megformálásúak. Ezekhez legközelebb a bordányi sírban lelt hasonló veretek állnak (DIENES 1956a). Az övveret alakú díszítmények analógiáiként szórványként előkerült — Balotaszállás-Balotapuszta (HAMPEL 1907, 119), Berettyóújfalu-B. Nagy J. földje (SŐREGI 1948, 8) —, illetve a 10. század első felére keltezhető férfisírokból származó öweretek szolgálnak — Bana-Ördögásta hegy (KISS-BARTHA 1970, XXV. 1.14-18), Geszteréd-Kecskelátó dűlő (Kiss 1938), Kenézlő-Fazekaszug I. temető 11. sír (JÓSA 1914, 315-318), Nagylók-Erdőmajor. 17 Ezek azonban többségükben jóval finomabb megmunkálásúak, kidolgozottabbak, mint a békéscsabai díszítmények, így a párhuzamok eléggé távoliak. A pontosabb összevetést az is megnehezíti, hogy e sír valamennyi melléklete rendkívül rossz megtartású, korrodált. Hogy ennek oka a talajviszonyokban keresendő, vagy a bronzöntvények gyenge alapanyagában, ma már nem dönthető el. Ritkaságnak számít a rozettás kisszíjvég állatábrázolása (3. kép 1). A hasonló példákat számba véve, Szőke Béla arra gondolt, hogy a rozettás lószerszámokat tulajdonosaik főként ünnepi alkalmakkor használhatták, többek között a kisebb ragadozókra való vadászatkor, így kerülhettek a szöges nyakörvet viselő kutyák ábrái a szíjvégekre (SZŐKE 1962,15). Vele ellentétben Dienes István — bevonva a vizsgálatok körébe a hajfonatkorongokon, egyes karpereceken stb. felfedezhető állatalakokat — úgy vélte, hogy ezeknek a női viseletben való megjelenése, sőt viszonylagos gyakorisága az asszonynép hagyománytiszteletével, az ősi tradíciókhoz való erőteljesebb ragaszkodásával magyarázható (DIENES 1970,16-32). Mindezek tehát a hitvilág korábbi, általuk megőrzött, de már eltűnőben lévő elemei, melyek a kevésbé babonás férfiak körében már csaknem teljesen kivesztek. Az anyag tüzetesebb átvizsgálása során azonban kiderült, hogy a férfiak hagyatékában nem is olyan ritkaság a figurális ábrázolás, a Dienes István által összegyűjtött példáknak legalábbis közel háromszorosa. Ezért, mielőtt rátérnénk a fent említett rozettás kisszíjvég párhuzamainak részletes bemutatására, tekintsük át e leleteket. 1. Ladánybene-Benepuszta. Az elsőként múzeumba került honfoglalás kori lelet darabjai közt egy szárnyas griffet ábrázoló szíjvéget (5. kép 6a-b) találtak (FETTICH 1937, XXXII. t 1-2). 2. Bécsi szablya, feltehetőleg 10. századi magyar fejedelmi méltóság]elvény. A penge vércsatornájába ágyazott aranyozott vörösréz lemezen egymással szembeforduló mitikus állatpár (5. kép 7) látható (FODOR 1996,67-71). 3. Bodrogszerdahely-Bálványdomb. A gazdag honfoglalás kori temető 1937-ben leletmentett, feltehetőleg vezéri sírjából való egy szakállas férfifejet ábrázoló veret, mely eredetileg a tarsoly függesztőszíján lehetett (FODOR 1980, 214,168.]., 11. kép). 4. Bodrogszerdahely-Bálványdomb. Az imént említett temető 3. sírjában lelt veretes tarsoly függesztőszíjára rókafejet ábrázoló veretet (5. kép 3) szereltek (LÁSZLÓ 1944, 361, 54. kép). 5. Debrecen környékén, közelebbről meg nem határozható lelőhelyen bikafejet ábrázoló öntött, arany övveret 17 Ld.14.jJ