A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen
kissé eltérő ékszert is. Anyaggyűjtését a már említett gálospetri koronggal és a Kunpeszér határában előkerült lelettel egészíthetjük ki (HORVÁTH 1996,337). A fentieken túl ide tartozónak vélem a Mándok-Tetenkén (JÓSA 1897; RÉVÉSZ 1996a, 158-159) és a Rakamaz Fő utcán (CSALLÁNY 1959, 284, 297, 305) talált hajfonatkorongokat is, mint e típus legegyszerűbb, szinte már puritán kialakítású darabjait. A békéscsabai hajfonatkorong az egyszerűbb, kevésbé míves változatok közé sorolható, legközelebbi párhuzamai közé a bukovapusztai, gálospetri és a Losanne-ban őrzött leletek tartoznak. Aligha tekinthető véletlennek, hogy mindhárom lelőhely az Alföld délkeleti sávjában található, e darabok minden bizonnyal egy, a térségben dolgozó ötvösműhely alkotásai. Figyelemre méltó párhuzamnak tűnik, hogy az egymáshoz ugyancsak nagyon közel álló hencidai, sarkadi, gyulai és madarasi korongok lényegében ugyanebben a régióban tűnnek fel, talán ugyanannak a műhelynek a termékeiként. 12 Gondosabban megmunkált, részleteikben jobban kidolgozott változataik szinte az egész Kárpát-medencében feltűnnek. Legnagyobb számban ÉszakkeletMagyarországon (Zemplén, Bashalom, Nyíracsád, Kistokaj, Eger, valamint az egyszerűbbek közül Mándok és Rakamaz), de ismerünk kettőt a DunaTisza közéről (Kecel környéke és Kunpeszér), valamint egyet a Kisalföld északi részéről (Dunamocs) is. Egyedül a Dunántúlon feltűnő a hiányuk. Sajnos a leleteknek csak kis része származik teljesen feltárt temetőből, többségük szórványként vagy néhány sírós temetőtöredékből látott napvilágot. így is jól látható azonban, hogy viselőik a törzsi-nemzetségi arisztokrácia sorába tartoztak, hármat közülük rozettás lószerszámveretekkel hantoltak el (Békéscsaba, Nagyszentmiklós-Bukovapuszta, Mándok). Egyértelműen köznépi környezethez egyik sem köthető, legfeljebb a kistokaji és az egri temető esetében feltételezhető, hogy a rangos család szolgáltató népe körében temetkezett (RÉVÉSZ 1996a, 386-387). A tárgyalt hajfonatkorongokat tartalmazó sírok közül alig néhány akad csak, amelynek mellékletei hiánytalanul múzeumba kerültek. 13 Ezek számbavétele után megállapíthatjuk, hogy csupán a Kistokajban feltárt sodrott, hurkos-kampós végű karperecek és a gálospetri pödrött végű pántkarperec sorolható azon tárgyak közé, amelyek nagyobb számban a 10. század második felében használatosak, alkalmazásuk azonban kimutatható a század első harmadának a végétől (RÉVÉSZ 1996,91-92). Mindezek alapján a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy az életfa előtt álló mitikus állatalakot ábrázoló hajfonatkorongok használatát a 10. század első kétharmadára keltezhetjük, bár néhány darab még a század utolsó évtizedeiben is feltűnhetett. Az egyes példányok megmunkálásában, kidolgozásában mutatkozó különbségek semmiképpen nem jelentenek valamiféle kronológiai vagy fejlődési sort, hiszen a különböző változatok egy időben, egymás mellett voltak forgalomban. E jelenségek inkább az eltérő hagyományok — vagy megrendelői ízlés — alapján dolgozó műhelyekre hívják fel a figyelmet. A békéscsabai sírban talált két karperec (2. kép 2-3) közül az egyik teljesen szokványos formájú, a kissé kiszélesedő és lekerekített végű pántkarperecek közé tartozik. E karperecek a 10. századi magyarság módosabb rétegeinek körében általánosan használt, kedvelt darabok voltak, de ritkábban feltűnnek a köznép hagyatékában is. Ezzel szemben teljesen ismeretlen, párhuzam nélküli leletnek számít a másik, félkör átmetszetű, szűk nyakból kiinduló lándzsás végű karperec. A korszak régiségei között mindössze egyetlen, hozzá némileg hasonló példányt (5. kép 4) ismerek, amely Nagylók-Erdőmajorban egy lovas, veretes övvel felszerelt férfi Sírjából látott napvilágot 14 (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, No. 719; RÉVÉSZ 1996, 126, 567. j.). Valószínűleg nem magyar munka, de analógiáit mindeddig nem sikerült felfedeznem, így keltezéséről sem tudok közelebbit mondani. 15 12 E tárgyak hasonlóságára felfigyelt korábban DIENES 1970,18. kép. 13 A zempléni vezéri síron kívül Kistokaj 24. sír:préselt kerek rozetták a süvegről és a kaftánról, gyöngyök gömbsorcsüngős fülbevaló, kauricsigák fülesgombok két sodrott, hurkos-kampós végű karperec (K. VÉGH1993, 55-56,11. kép); TiszaeszlárBashalom II. temető 12. sír: a korongok függesztőszíjának veretei, rombusz alakú ingnyakdíszek bizánci pántkarperec, edény, lócsontok és lószerszám (DIENES 1972, 83, 31. kép); Nagyszentmiklós-Bukovapuszta 2. sír: kerek középen áttört veretek rozettás lószerszámveretek gyöngyök füles gomb, vasár (HAMPEL 1907,129-134); Gálospetri-Malomdomb: edény, pödrött végű pántkarperec, 4 db füles gomb (CHIDIOSAN1965). 14 A közöletlen leletet Hatházi Gábor szívességéből ismerem. 15 A békéscsabai sír a maga egyedi karperecével nem tekinthető kivételnek ugyanis a szintén rozettás véreteket tartalmazó bordányi sírban másodlagosan felhasznált bronzkori karperec (DIENES 1956a ), a jászfény szarui leletek között pedig sodrott, kígyófejes karperecek kerültek elő (FETTICH 1931, 72-77).
