A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez
Gyója faluról összesen két adat áll rendelkezésünkre ebből az időszakból. Az első a váci egyházmegye dézsmaj egy zeke 1593-ból. Itt a falu összesen 30 Ft-ot fizetett, 73 ami arra utal, hogy a háború első éveiben még érintetlenek azok az állapotok, amelyet az 1590-es török adóösszeírás tükrözött 74 A másik adatunk, melynek az előzőével azonos a forrása, az 1584-1596 közti dézsmák összesítéséről készült jegyzékben szerepel. Ebben a három közeli szomszéd (Gyója, Elles és Máma) együtt szerepelnek ,, quanti potent" megjegyzéssel 75 Ez a feljegyzés még valószínűleg a nagy szultáni hadjárat előtt készült. A nyár folyamán — harminc év után először — ismét a szultán, III. Mehmed személyesen vezeti a birodalmi csapatokat Magyarországra. A török ellenállás nélkül jut el Egerig, amit a vártnál lényegesen könnyebben sikerül is bevennie (SINKOVICS 1985b, 669-670). A vár ostroma után megvívott és megnyert mezőkercsztesi csata után Szolnokon és Szegeden át, tehát a Tisza mellett vonult a szultáni sereg Pétervárad felé (SUGÁR 1981, 37). Ezen az úton érinteniük kellett Csongrád környékét is. Azt, hogy útközben mekkora pusztítást végeztek, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az őket kísérő tatár hadak az Alföldön maradtak és 1599-ig gyakorlatilag mindent elpusztítottak a Tisza-vidéken (CSALLÁNY 1928,76). 76 1596 után alapvetően megváltozik a helyzet. Egerben új vilajet jön létre, melyhez három szandzsákot — hatvani, szolnoki és szegedi — csatolnak (VASS 1980,51). A háborús események a magyar adózás történetében is fordulópontot jelentenek. 1598-ban megváltozik az adóalap is, mmthogy a porta helyére a ház — domus — vagy füst — fümus — lép (ACSÁDY 1896,6). Az adózás feltételei elvben adottak, a magyar katonák továbbra is bejárnak a hódoltságba, de a pusztulás mértéke olyan nagy, hogy lehetetlen a megszavazott adók behajtása, így rendszeres adószcdésről sem beszélhetünk (SZAKÁLY 1981,156). 1600-tól Pest, Csongrád, Heves, Külső-Szolnok vármegyék ismét kezdenek feltűnni az összeírásokban, évenként 200-300 házzal, ami az óriási területen jelentéktelenül kis szám (SZAKÁLY 1981, 146). 1601ben és 1604-ben ugyancsak volt adószedés Csongrád megyében, de részleteit nem ismerjük (ACSÁDY 1906, 77 5 144) 77 A 17. századtól kezdve az adó beszedése a végvárak helyett a vármegyék feladatává vált, így a végvárak még az addiginál is kevesebb pénzhez jutottak. Ugyanakkor az egyházmegyék tizedeitől is elestek. A tizenötéves háború alatt is túlsúlyra törekedett, de a háború után csaknem kizárólagossá vált a summás adózás (SZAKÁLY 1981, 188-189). A háború legsúlyosabb következménye a termelőerők további pusztulása volt. Az alföldi megyék jelentős része a középkori településszerkezettel együtt, amely addig többé-kevésbé fennmaradt, most megsemmisült. Addig virágzó falvak tűntek el örökre, lakosságuk szétszóródott, elpusztult, rabságra jutott, vagy menekült a biztonságosnak tűnő országrészek felé. E hatalmas tömegeknek csak töredékei tértek vissza később, hogy ott folytassák, ahol ők maguk vagy elődeik abbahagyták (SZAKÁLY 1981,150; SZAKÁLY 1983,664). A 17. század a háborús pusztulásokon túl még egy újdonságot hozott magával, ez pedig a történelmi források jelentős beszűkülése volt. Mind magyar, mind török oldalról érezhetően csökken az adminisztráció aktivitása, működésének hatásfoka, az iratok adatainak megbízhatósága pedig a korábbinak csak töredéke lesz 78 Különösen igaz ez a hódoltság területén, ahol a magyar adminisztráció egyre ritkábban szánta rá magát, hogy felmérje a valós helyzetet. Részben ennek is tulajdonítható, hogy Gyójával 1596 után csak 34 év73 PmL Vác 3, Dec. 1593. 74 Ugyanakkor Elles 6 forintjával lényegesen kisebbnek tűnik, míg Máma nem is szerepel a listán. 75 PmL Vác 3, Dec. 1584-1596. 76 A Szentes környéki falvak: Dónáttornya, Bökény Tőke ekkor pusztulnak el végleg (CSALLÁNY 1928, 39, 41, 56, 76). Szeremlei S. az 1241-42. évi tatárjárással egyenértékűnek nevezi a pusztulást (SZEREMLEI 1900-1911, III. 86). 77 1604-ben Heves, Pest, Solt, Szolnok és Csongrád megye összesen 54 Ft adót fizetett be a kincstárba (OL-E 263 Szepesi kamara. Zárszámadások 1604). 78 A török összeírások forrásértékének csökkenése a társadalom belső zavaraiból következő hiányosság, míg ugyanez a magyar dicális összeírások esetében a nemesség adózásellenes magatartásának következménye (HEGYI 1985,1023; ZMÁNYI 1985a, 938).
