A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

kiszélesedő, tapasztott peremű, kiégetett bclvilágú (11. szelvény 1. gödör), illetve fabéléssel és -fedővel ellátott, szintén kör felülnézetű verem (13. szelvény 1. gödör), továbbá az utóbbinak a tartalma is ezen objektumok verem funkciója mellett szól. Mindez megfelel Ikvai N. -nak a „kerekverem" jellemzőinél, a veremkészítés és -befedés tárgyalásánál leírtaknak (IKVAI 1966, 349, 364-365, 368). Füzes E. ezt a típusú vermet körte alakú veremnek nevezi (FÜZES 1984,109), bár az általa is hivatkozott Ikvai N. a palack formától a körte alakúig kerek veremként tárgyalja a variánsokat (IKVAI I960, 360).

157 Ásatásunkon fent elemzett vermeinkben gabonamagvakat nem találtunk, sőt, kitöltésükben a megszokott telephulladék fordult elő, mégis úgy gondoljuk, hogy felsorolt jellemzőik alapján mindenképp veremként funkcionáltak. Ali. szelvény 1. objektum esetében a vennet a gabona kiszedése után ilyen célra többé nem használták, míg a 13. szelvény 1. objektumban még benne volt a hús, amikor a verem elpusztult; a lclökörülmények tűzre utalnak. Ezt követően a település további élete során töltődött fel mindkettő telephulladékkal. Ali. szelvény 1. objektum gabonásverem volta mellett szól véleményünk szennt Nováki Gy. megállapítása is, aki néprajzi megközelítés helyett az előkerülő gabonaszemek oldaláról vizsgálva a kérdést egy bizonyítási sor végén arra az eredményre jutott, hogy ha meg is állapítjuk, hogy bizonyos gödrök alján a viszonylag nagy mennyiségű gabona eredeti tárolási helyén került elő, egyáltalán nem bizonyítja a gödör igazi,, gabonásverem ' ' mivoltát, sőt, éppen az ellenkezője mellett szól" (NOVÁKI 1983, 66). Ezután a korábban idézett szerzőkkel összhangban megállapítja, hogy a gabonát csak teljesen feltöltött és levegőtől elzárt veremben lehetett tárolni, s ha azt egyszer felnyitották, rövid időn belül ki kellett üríteni, különben tönkremegy a termény (NOVÁKI 1983, 66; IKVAI 1966,353 ; FÜZES 1984,115).

158 A lókoponyát tartalmazó gödör. A 19/a szelvény ovális felülnézetű 1. gödrét sárga, kemény agyagozás fedte; alját és oldalát sárga agyaggal kitapasztották és kiégették. A gödör fenekén egy teljesen ép lókoponya feküdt, orrával DK felé. A gödör kitöltése puha, szürkés színű hamus föld volt, sok kerámiatöredékkel, kevesebb állatcsonttal és faszénnel. A kerámiára nem jellemző a kormos használati edények jelenléte. Kevés vörös színű és kicsit több szürke színű edénytöredék került itt elő; a finomkerámia túlsúlyban van. Kiemeljük egy sárga anyagú füles fazék töredékét, melynek pereme kívül ujjbenyomkodással tagolt, belső oldalát zöld máz borítja és kívül a lefolyt zöld máz díszíti (64. kép 1). Jellemző még a fehér színű, belül barna, sárga és zöld mázas cserepek megléte és a késő középkori peremek gazdag fonnavanációja (40. kép 1-14). E gödör fémleletei között vaskéseket, fúrókat és kocsivasalás-töredéket említünk meg (78. kép 10-16). A lókoponyát rejtő gödör környezetében, mint arról korábban már szó volt, néhány cölöplyukat és egy keskeny kis árkot észleltünk. Megfigyeltük, hogy a felszín a gödör jelentkezési szintjén —20-23 cm mélységben — több helyen átégett. Ebből ideiglenes tűzrakó helyek meglétére következtethetünk, vagy még inkább arra, hogy ezek az égésnyomok is a falu égésekor keletkeztek. Nézetünk szerint az utóbbi feltételezés a valószínűbb; c jelenségek semmiképp nem nyújtanak alapot ahhoz, hogy köztük és a gödörben talált lókoponya között bármilyen kapcsolatot—torozás, áldozat nyoma — keressünk. Nem lehet célunk e késő középkori lókoponyalelet ürügyén áttekinteni a magyarság lóval kapcsolatos szokás- és hiedelemvilágát, annyit azonban feltétlenül megállapíthatunk a lelőkörülmények alapján, hogy minden bizonnyal a török kor hadakozásokkal, bizonytalanságokkal teli időszakában feléledt — vagy talán csak tovább élve erőre kapott — a pogány hiedelemvilág egy, a lókoponyához kapcsolódó eleme. I. István és I. Endre után I. László törvényben tiltotta a pogány szokások gyakorlását,

159 Árpád-kori falu157 A gabonásvermek formájáról és fedési módjáról mindkét kutató ugyanazt a táblát közli (IKVAI 1966. 363, I-II. t; FÜZES 1984,110, 40, 115, 43), Ikvai N. a pontos megnevezéseket is megadja. A témát régészeti szempontból — igaz, csak az Árpád-korra vonatkozóan — elemzi Béres M. (Régészeti adatok Csongrád megye Árpád-kori településtörténetéhez. Bölcsészdoktori értekezés. Szeged 1986. Kézirat). 158 Nováki Gy. módszertani tanulmányát (NOVÁKI 1983) minden régészeti korszak vonatkozásában, többek között a gödrök funkciójának meghatározásakor, így gabonásveremként való értékelésénél figyelembe véve szükítlietjük a tévedési lehetőségeket és pontosabb adatokat szolgáltathatunk a ma már szinte megkövetelendő paleoethnobotanikai vizsgálatokhoz. Megjegyezzük azonban, hogy a korábban idézett két szerző, Ikvai N. és Füzes E. néprajzi-történeti megközelítésmódját is feltétlenül figyelembe kell venni a gabonásvermek meghatározásánál.