A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

ásatásainkon mégis gyakorinak mondható a nem véletlenül elhullott állatokhoz tartozó lókoponyák előfordulása (MÉRI 1964, 65; MÉRI 1964a; ld. hozzá: BÁLINT 1970). A ló „megbecsült" voltát igazolja egy 15. századi végrendelet, melyet Belénycsy M. elemzett. A ló nemcsak a háborúba, hanem az élet minden területén elkísérte gazdáját egészen a sírig. A szerzőnő részletesen, egy 1349-ből való németországi példát idézve tárgyalja, hogy a fejedelmeket és előkelőket a középkorban a legnagyobb pompa mellett úgy temették el, hog}

7 a templomban a ceremónia során lovaikat is elővezették és képletesen feláldozták őket az elhunyt lelkiüdvéért (BELÉNYESY1957,341). A szerzőnő megállapítása szerint ,,Azonban már korán találkozunk olyan törekvésekkel, melyek a temetésen kifejtett prompát szigorúan büntetik. 1356-ban afrankfiirti statútum hoz rendszabályokat arra vonatkozóan... " (T3ELÉNYESY 1957, 337, 2. j.). Véleményünk szerint azonban itt nem elsősorban a pompa, hanem mindenek előtt egy pogány gyökerű szokás visszaszorításáról van szó és a ló „megbecsülésének" egy különös okáról. Ezt a szokást a magyar középkor vonatkozásában is említi Belénycsy M.,ha meghal az úr, kedvenc lovát is vezetni szokták, ... ''(BELÉNYESY 1957, 341). Valószínű tehát, hogy nemcsak a társadalom felsőbb, hanem alacsonyabb rétegeiben is tovább élt egy ősi, pogány szokás megszelídült és — a végrendeletek tükrében szemlélve — elfogadott formája. A török hódoltság időszakában, amikor a katolikus egyház a hódoltsági területeken nem fejthetett ki hatásos tevékenységet, felerősödhettek a pogány hitvilág elemei, erre bizonyítékként szolgálhat lókoponyaleletünk is. Erre vonatkozóan 1612-ből ragadunk ki egy adatot, amikor a jezsuiták Babocsa, Szigetvár, Pécs, majd Kalocsa körzetében azt tapasztalták missziójuk során, hogy a katholikusok babonába süllyedtek, világiak szolgáltatják ki a szentségeket, akik félrevezetik a hit után szomjazó szegény községet ' ' (IIÓMAN-43ZEKFŰ 1935,465-466). A gyójai lelethez időben és jellegében legközelebb álló, a 15-16. századból származó régészeti párhuzam Orgondaszcntmiklóson került elö. Itt egy kemencék és árkok között feltárt gödörben, mely hamut és kerámiatöredékeket tartalmazott, feküdt egy lókoponya (SELMECZI 1976,261).

160 Ebben a sorban még egy leletet kell megemlítenünk. Füzesabonyban,, egy kúp alakú, belül vastag agyagréteggel simára kikent és talán ki is égetett falú ' ' üreget tárt fel Méri L, melynek alján eg}' lókoponya feküdt.

161 Méri I. megállapítása szennt az üreg tetejével egy szinten talált szarmata fibula nem állt összefüggésben a lókoponyával. A szerző utal ana a később a tiszalökrázomi leletek kapcsán részletesen kifejtett gondolatra (MÉRI 1964a), hogy a magyarok „még nemrég is" lókoponyát tűztek ki a rontás elhárítására. Végül a szerző nem foglal állást határozottan a lókoponya-tcmetkezés datálását illetően, hanem csak valamely lovasnépre gondol, mert a ló ezeknek a hitvilágában jutott kiemelkedő szerephez (MÉRI 1941,149). Mivel c lókoponya kísérőleletek nélkül került elő, esetleg gondolhatunk 15-16. századi, lókoponyával kapcsolatos kultuszra is, mely a gyójaival és az orgondaszentmiklósival együtt bizonyíthatná a lóhoz, lókoponyához kapcsolódó hiedelmek újraéledését a késő középkorban. Lókoponyával kapcsolatos hiedelmek a mai magyar néprajzban is élnek (BALOGH 1980, 464^165), sőt, Bökönyi S. is tett ene vonatkozó megfigyeléseket napjainkban a Közel-Keleten (BÖKÖNYI 1978). A kutyaváz. A 13. szelvény 1. gödörben talált szarvasmarhavázrészleten kívül három esetben, más jellegű objektumokban találtunk komplett állati vázakat. Az 5. szelvény 1. gödörben szarvasmarha lábszárcsontjai és egy kisemlös váza feküdtek egymás fölött. A 10. szelvényben kibontott árokban az ÉK-i szelvény falnál szintén egy kisebb emlős csontvázát és a 18. szelvény 1. gödrében teljes kutyavázat találtunk. Hogy az utóbbi esetekben milyen okból kerültek az állatok a jelzett objektumokba, nem tudjuk. Való159 , ,A ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának ésforrásnak és kőnek ajándékot ajánl, akárki legyen, egy ökörrel bűnhődjék érte. "(CORPUSJURISI, 57). 160 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy két másik közleményében a szerző ugyanerről a lókoponyáról azt írja, hogy ülőkének alakították ki (SELMECZI 1974a, 51; SELMECZI 1986, 201). Érdekes megemlítenünk, hogy Jászdózsa-Négyszálláson a jász temető- és telepfeltárás során a 13-14. századi kerámiával datált házak betöltésében szintén elökeridt egy ülőkének használt lókoponya fliégFüz 37(1984) 114). 161 Erre az adatra LI. Vaday Andrea hívta fel figyelmünket, amelyet ezúton is köszönünk.