A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

azt, amit ma a Gáva-kultúra Körös-Maros közi települési viszonyairól tudunk.

87 A Körösöktől délre, a Tisza mentén,

88 az általam ismert Gáva-kultúrához tartozó telepek közül méreteivel és anyaggazdagságával kiemelkedik a baks-temctőparti. A Tisza jobb partján, az ártér szélén elhelyezkedő, hatalmas kiterjedésű, gazdag felszíni leletanyagú lelőhely valószínűleg a régió egyik központi jelentőségű települése lehetett. A baksi telep környezetében, egy tőle kb. 3 km-es félkörben nyugatra Farkas Csilla három kisebb lelőhelyet talált terepbejárásai során. Mindhárom lelőhely kerámiaanyaga igen gyér, s kiterjedésük sem volt több 20-50 m-nél; vagyis kisebb, egy-két objektumos telephelyre utalnak.

89 Valószínűleg a nagy temetőparti telep vonzáskörzetéhez tartozó, ideiglenes települések, tanyák lehettek.

90 Jelenleg ez a Gáva-kultúra legnyugatibb települése. Tőle néhány km-re nyugatra, a Tisza árterületén túl már teljesen más földrajzi környezetet találunk, ahonnét nem ismerünk gávai településekre utaló lelctanyagot. Természetesen nem zárható ki teljes bizonyossággal az sem, hogy itt is előfordulhattak telepei a kultúrának.

91 Az, hogy a kultúra telcpülésterülete átlépi a Tiszát, nem meglepő, erre az ország más területeiről is adódnak példák (KEMENCZEI 1975, 56). Nyilvánvaló, hogy nem a folyó, hanem bizonyos földrajzi környezet szabta meg elterjedésének határát —jelen esetben a Tisza árterülete. Az általunk ismertetett temetőparti telep elhelyezkedésében és betelepültségének intenzitásában is közeli rokona a — szintén a Tisza jobb partján található — poroszló-aponháti többrétegű településnek (PATAY 1976,194-198). Mindkét település erődítetien, és hasonlóképpen a Tisza keríti mocsaraival minden oldalukat

92 A hódmezővásárhelyi határban nem ismerünk olyan nagyméretű telepet, mint a baks-temetőparti, ami közvetetten megerősíti ennek környezetében képviselt kiemelkedő szerepét. Az itteniek közül a szakáiháti — Solt-Palé-Térehát-Szakálhát — telep egyike a legintenzívebbeknek, felszínén még ma is gyűjthető késő bronzkori anyag. A település az egykori Tére-ér mentén húzódik. Ez az ér a szabályozások előtt a Hód-tavát kötötte össze a Tiszával. Bő vizű, kanyargós medrű, hajózható vízként a város legfontosabb vízi útjaként említik a múlt században is (BODNÁR 1983, 192-193). A késő bronzkori telep az ér egyik kanyarulatában helyezkedett el úgy, hogy minden oldalát víz vette körül. A torkolatig — láthatóan — ez a legnagyobb kiterjedésű 181-183, XXII-XXIII; ISTVÁNOVLTS-KURUCZ1988, 44^15, XIV. 1, 14, XX, II, XXI. 6; MRT 8, 24-25. t.; KEMENCZEI-GENITO 1990; PÁVA1 1992; MATUZ 1994a). 87 Segítséget jelentenek ebben a JATE régészhallgatóinak a megye területéről készített topográfiai munkái. 88 A Körös-híaros köze morfológiailag két elkülönülő egységre oszlik Csongrádtól a Maros torkolatáig terjedő Tisza-szakaszra és az azt övező 85 m tszf. magasságnál alacsonyabb egykori ártéri területekre valamint az ettől kelette levő, Békés-Csanádi-löszhátságra melynek tszf. magassága 85-100 m között mozog. A löszhátsági részek tetmészeti és földrajzi viszonyai meglehetősen eltértek az ártériekétől; lényegében ez állandó vízfolyásokban szegény, meglehetősen száraz vidék volt. Jelentősebb vize csak néhány érnek lehetett, ám ezek vízszintje is jóként a Tisza és Maros vízjárásától függött. 89 Farkas Cs. : Bäks község régészeti topográfiája és településtörténete. Szakdolgozat. JATE BTK, Szeged 1995. 90 A továbbiakban érdekes lenne a telep tágabb környezetének a megismerése is, mivel azt csak így tudnánk egy teljesebb települési rendszerbe illeszteni. A Tisza másik oldalán, Mártély környékén jelenleg mindössze egy kisebb bronz depotlelet (BANNER 1945, 29) és két edény töredék ismert ebből a korszakból, Szalontai Csaba Mindszent határában végzett terepbejárásai alkalmával nem talált a Gáva-kultúrához tartozó településnyomokat (Kíindszent régészeti topográfiája és településtörténete. Szakdolgozat. JATE BTK, Szeged 1992.). 91 Bizonytalanul, de talán a Gáva-kultúra anyagához kapcsolhatjuk a Pusztamérgesről ismert jékete-sárga urnát és a vele talált két felhúzottfülű gömbszelet alakú csészét (50. kép 6-7). A Duna-Tisza közének déli részén élő közösségek HA2A31 időszakba tartozó emlékanyagától egyelőre még keveset tudunk 92 A Gáva-kultúra telepei az Alföldön nem voltak sánccal megerősítve, amire csak tészleges magyarázat lehet az, hogy a mocsarak és vizek védelmére támaszkodtak. E jelenség hátterében talán a korábbinál nagyobb biztonságérzet, erősebb, nagyobb térségekre kiterjedő társadalmi struktúra léte állhat. Kivételként erősíti a szabályt az orosháza-nagytatársánci, feltételezhetően a késő bronzkorba keltezhető sáncrendszer (BANNER 1939, 105), amely ilyen alapon a tág környék egy nagyobb társadalmi egységének refugiuma lehetett volna. A Nagy tatár sánc kisebb méretű, síkvidékipátimzamát a BD-HA1 periódusra keltezett újszentannai/Síntana sánccal övezett telepben láthatjuk (HOREDT 1974, 224; VASILIEV 1991, 5). A Szabolcs megyéből a Gáva-kultúrához sorolt földvárak (BÓNA 1986, 34) hovatartozása szórvány leletekalapján egyelőre eldönthetetlen.