A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Nagy Gy. 20%-ra becsüli a szököttek és 10%-ra a felmentést kapottak arányát (KÁLDY-NAGY 1970, 100-101). Vass E. ezt a számot már 40%-nak veszi.

48 Mint láttuk, 1546-ban Gyóján 27 önálló családot írtak össze. Ezt megszorozva 5-tel és 20+10%-kal korrigálva 176 föt kapunk. A két számítási mód viszonylag közel eső (10%-os eltérésű) végeredményt ad. Ez korántsem tekinthető pontos számnak, de a nagyságrendet meghatározza. Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha ezek alapján Gyója falu lakosságát a 16. század közepén 180-200 fö körül feltételezzük. 27 adófizető portájával Gyója a közepes falvak közé tartozott.

49 A portánkénti 6,6 fős átlag azonosnak mondható a környék településein kalkulált népesség számával (VASS 1979,16-17). Több szempontból is megváltozott a helyzet a faluban 1559-re, a következő török összeírás idejére. A 27 családfő helyett most már 40-ct írnak össze, akik 36 különféle háztartásban laktak. A listán 87 férfi neve szerepel, akik közül 38 nős (összesen 125 fö). Ennyi a közvetlenül kimutatható személyek száma. Ha mindehhez az előbbi módszerrel hozzáadjuk a nőtlen férfiak (36 fö), az ebből kalkulált kiskorú fiúk és lányok (72 fó) és a felmentettek, illetve megszököttek (70 fö) számát, akkor 303 lakost kapunk. Ez a portaszámok emelkedésének (27-ről 40-re) megfelelő arányszám. Ha az előbb alkalmazott módszerrel a kapuszám felől közelítünk és számolunk, és a 40 portára jutó 200 főhöz hozzáadjuk a kalkulált 30%-os hibaarányt, mindössze 260-at kapunk.

50 Az 1559-es török összeírás legfigyelemreméltóbb adata az a bejegyzés, miszerint az 1546-ban összeírt 57 ember közül 30-nak a neve mellé a „meghalt" formulát jegyezték be (52%). Ha figyelembe is vesszük, hogy a török adójegyzékek hasonló bejegyzéseit kritikával kell kezelnünk (KÁLDY-NAGY 1977,17), nem hagyhatjuk azt teljesen figyelmen kívül sem. A történeti források ugyanis 1554-55 évben az egész országot sújtó pestisjárványról tesznek említést (MAGYARI-KOSSA 1929-1940, III. 184; LÖW 1605, 137). Ennek részleteit és pontos kiterjedését nem ismerjük ugyan, de a feljegyzett adatokból valamelyes képet kaphatunk az általa okozott pusztulás mértékéről.

51 Ugyanakkor feltűnő az újonnan érkezettek (61 fő) igen magas száma és aránya. Ez utóbbi adat, amely egy jelentős méretű, országon belüli vándorlásra utal,

52 lehetővé tesz bizonyos korrekciót a halálozás arányait illetően. Ennek értelmében fel kell tennünk, hogy a „meghalt"-ak egy része inkább megszökött vagy elköltözött, talán éppen a járványtól való félelmében, s helyükre új lakosok érkeztek.

53 A demográfiai adatok puszta számai különös fényben jelennek meg előttünk, ha figyelembe vesszük hozzájuk a lakossági névjegyzékekből kiolvasható fluktuációt. Az állandó vándorlásra a politikai viszonyok bizonytalansága mellett az az ésszerűségi 1983, 548). 48 Ez az arány egyedi esetekben igaz lehetett, de ahhoz, hogy általános érvényűként is elfogadjuk, már kicsit magasnak tűnik (VASS 1979. 16). 49 A falutól délre kezdődő csongrádi náhijében többségében ennél nagyobb lélekszámú falvakkal találkozunk, a távolabbi szegediben azonban ez a szám (17portaAiane) az átlagosnakfelelt meg (VASS 1979, 15). 50 Ezzel teljesen azonos növekedést tapasztalt Pálóczi Horváth András a Pest megyei Szentkirály esetében, ahol 1546-1562 között a falu lélekszáma az adóösszeírások alapján 216-ról 312-re, demográfiai módszerrel számítva pedig 227-ről 366-ra növekedett. A jelentős növekedést Pálóczi a korcsoportok közti arány eltolódásában látta (PÁLÓCZI 1976, 280). Magunk részéről a népességszám ilyen mértékű emelkedésének okát inkább az összeírás elveinek megváltozásában látjuk. A kánunnáme szabályai be nem tartásának feltételezéséről és ennek,, demográfiai ' ' következményeiről ld. MÉSZÁROS 1979, 182! 51 A környező településeken a következő módon alakult az 1546-ban összeírtak és 1559-re meghaltak aránya: Alsó-Alpár 13:9, T'elgyő 40:19, Csanytelek 55:27 (KÁLDY-NAGY 1977, 196 skk.). Kecskeméten is hasonló értékekkel találkozunk. Itt ugyanebben az időszakban 296 családfőből 142, 180 nőtlen emberből 60, összesen 42,35%-uk halt meg a defter szerint. Mészáros L. táblázatban közölte a budai vilajet hász\>árosainak halálozási statisztikáit, s ebben még ezeket is meghaladó számok is szer-epeinek (MÉSZÁROS 1979, 185). 52 A budai szandzsák többi településén is hasonlóan magas az újonnan érkezők aránya. Ld. az egyes települések adatainak részletezését: KÁLDY-NAGY 1977, 35. 53 Ezt Gyója esetében már csak azért isfelkeli tételeznünk, mert míg más településeken a,, hiányzó ' -k neve mellett gyakran szerepelt az „elköltözött" vagy a „megszökött" megjelölés, itt mindenkit halotmak nyilvánítottak. Hasonlóan szkeptikus véleményt fogalmazott meg a kecskeméti halálozási statisztikákkal kapcsolatban MÉSZÁROS 1979,185.