A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

perem alatti bütyökkel, és az abból kiinduló, ívelt vonalkötegekkel díszített változatai (41. kép 6) (MEDOVIC 1978, Tab. XXIX. 4, XXXII. 8; MEDOVIC 1988, Abb. 314. 2, 5, 7; MEDOVIC 1989, Taf. VII. 2, 8), valamint a bekarcolt, benyomkodott pontokkal kísért vonaldíszítés az urna alakú edényeken (32. kép 2-3) (MEDOVIC 1989, Taf. n. 6,111.8). 3/ A szentes-szentlászlói leletegyüttes a Gávakultúra temetkezéscinek problémájára irányítja figyelmünket

84 A taktabáji 17 umasíron (KEMENCZEI 1984,63-64) és a Szaniszlón/Sanislau-Livada-n feltárt 8, erősen feldúlt umasíron kívül (NÉMETI 1984,51-54) biztosan a Gáva-kultúrához sorolható temetkezéseket egyelőre nem ismerünk. A kultúra szabolcs-szatmári területén, szokaüan mennyiségben előkerült ép edényekről azt feltételezik, hogy ezek sírok mellékletei lehettek (BalsaFecskepart, Nyíregyháza-Ér alatti szőlők stb.: BÓNA 1986, 34; BÓNA 1993, 85), aminek azonban ellentmondhat az, hogy az ország más területeiről (pl. KopáncsXI. dűlő, 6. kép 1) telepekről is ismerünk hasonlóan ép edényeket. A kultúrával szoros rokonságban levő — ReciMedia§, Gáva-Holihrady —területekről szintén kevés és bizonytalanul meghatározott temető került bemutatásra (Réty/Reci: SZÉKELY 1966, 8-9, 39; Szomotor/Somotor: PLEINEROVÁ-OLMEROVÁ 1958; Volovät, Sopit, Cucoràni: LÁSZLÓ 1994, 187-188). Ezek általában hamvasztásos temetkezések. A szentlászlói sírokban talált edények a Gávakultúra anyagában jól ismert típusok. A hullámos, kissé csücskös peremű fazekak (7. kép 1, 5) térségünk telepanyagaiban is gyakran előfordulnak (12. kép 12, 40. kép 1). Hasonlóan gyakoriak telepeinken az egyenes és ívelt vonalkötegckkel díszített tálak is (7. kép 3, 6; 12. kép 6, 13; 38. kép 2, 13). A fekete-sárga, enyhén kihajló peremű kis fazék és a kónikus formájú füles csésze (7. kép 7-8) szintén általánosan előforduló (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXX. 14), jellegzetes gávai típusok (22. kép 9, 21. kép 12). A sírok fémmellékletei pontos időbeli meghatározásra alkalmatlanok. A fibulatű töredékének vélhető darabról (7. kép 9) nem határozható meg, hogy milyen típushoz tartozott. A két egybeöntött, ismeretlen rendeltetésű bronzkarika (7. kép 4) térben legközelebbi párhuzamait a szentes-nagyhegyi III. depotieletből ismerjük (CSALLÁNY 1939, IV. tábla 8). Hasonló karikák általánosak a HA1-B1 időszakban

85 (MOZSOLICS 1985, t. 225. 5; KEMENCZEI 1984, Taf. CXIV 20,CCVII.d6). A sírok edényei egyértelműen a HA2-B1 időszak jellegzetességeit hordozzák, hasonló bekarcolt hullámvonalköteges díszítést nem ismerünk a tágabb térség csontvázas rítusú preszkíta temetkezéseinek mellékleteiben, mint ahogy hasonló típusok a korai szkíta formák közt sem fordulnak elő, így egyedül a rítus alapján nem sorolhatjuk őket későbbi időszakra. TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ADATOK A Gáva-kultúra települési képét és települési struktúráját igen hiányosan ismerjük a vele szomszédos dunántúli Urnamezős-kultúra (PATEK 1968, 15-24; NOVÁKI -SÁNDORFI-MIKLÓS 1979, 82-112; BANDI 1982; KŐSZEGI 1988, 19-57; ILON 1992) és az északmagyarországi Kyjatice-kultúra (NOVÁKI 1979, 86-88, KEMENCZEI 1984, 40-42; MATUZ 1992,28-32, 34-36; MATUZ 1994, 30-31; MATUZ-KÁLLAY 1994, 60-61) hasonló korú településeihez képest. Településtörténetének kutatása jóval szerényebb háttérrel rendelkezik az említett régiókénál.

86 Az alábbiakban tekintsük át 84 A szentesi csontvázas rítusú sírok dokumentációja hiányos csak az ásató megfigyelései és egyfotó (54. kép 3) alapján feltételezhetjük a 21. és 27. sírok összetartozását a bennük talált kerámiával. 85 A hasonló díszített és díszítetlen karikákról Szabó Géza feltételezi, hogy ,,pénzként" szolgálhattak a késő bronzkorban. A tiszaszentimrei karikák vizsgálata kapcsán áttekintette az e típusok funkciójáról kialakult különböző elméleteket (S7ABÔ 1995). 86 Ennek oka egyrészt a térség topográfiai munkálatainak elmaradása, és az, hogy bár a Régészeti Füzetekben a 60-as évek óta számos, a Gáva-kultúra nyomait említő ásatási jelentés látott napvilágot, anyagközlés nagyon kevés született, s ezek nagyobb része is inkább előzetes közleménynek tekinthető (MOZSOLICS-HEGEDÜS 1963; KEMENCZEI 1971; PATEK 1971; MÁTIIÉ 1972, 400, Abb. 7; PATAY 1976; KEMENCZEI 1982;

MRT 6, 32-35. t.; KEMENCZEI 1984, 58-86; ISTVÁNOVLTS-LÖRINCZY 1986,