A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

tokviták, határvillongások, határperek is (KRISTÓ 1981, 45^46, 55, 59-66). Ilyen háttérrel köszöntött be a 16. század, amely a Délkelet-Alföldön két nagy elnéptelenedési hullámot hozott magával: az 1550-es években és a század végén kezdődő tizenötéves háború idején. A megmaradt települések azonban még a török időkben is továbbéltek, s ezek fennmaradása a török berendezkedésnek is alapja volt. A török államszervezet tehát a meghódított területen a már kialakult s fennálló településhálózattal gazdálkodhatott, vagyis a törökök a megmaradt falvak közt voltak kénytelenek megszabni a szolgáltatásokat. A szolgáltatásra kötelezett, meghódított területet szintén csak ilyen alapon oszthatták szét, s e felosztást csakis a helyben talált lakosok határleírásai alapján tehették meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a török közigazgatás a fennálló faluhatárokat nem változtathatta meg, s a nagyobb közigazgatási egységekbe (szandzsák, náhije) is csak a meglévő településeket oszthatta azok kialakult határaival együtt. Új határvonalak török kori létrejöttére nincs adatunk, hacsak nem számítjuk ennek az idő közben megszűnt települések területének a szomszédos falvak által történő elfoglalását. A török uralomnak tehát nem volt érdeke a falvak elpusztítása, mégis igen sok, korábban virágzó település vált végleg lakatlanná a 17. században. A településhálózat — egy-két későbbi telepítéstől eltekintve — lényegében ekkor kapta mai sűrűségét, mai arculatát. Békés megye mai településeinek ugyanis minden esetben megvolt a késő középkori előzménye, s ezeknek pedig megvolt az Árpád-kori előzményük is. Ugyancsak volt Árpád-kori periódusa a megye területén az utóbbi tíz évben feltárt, s a késő középkort megért templom mindegyikének is. A határvonal kialakulásának felvetett ötödik lehetősége, annak ellenére, hogy az az adott területen egy új, 18. századi, Gyula központú Harruckern uradalom megszervezésének körülményeit veti fel, alapvetően mégsem teremtett új határbeosztást. Ennek oka egyrészt az, hogy a Harruckern uradalom sok tekintetben (pl. a térségben betöltött politikai, gazdasági és társadalmi szerepe alapján) a középkon gyulai uradalom folytatásának felel meg, másrészt pedig az, hogy a törökhöz hasonlóan a 18. század elején, a törököt felváltó Harruckern berendezkedés is idegen (német) volt e vidéken, tehát ennek is a meglévő, már kialakult településhatárokhoz kellett igazodnia, s azt kellett átvennie. Ez egyrészt szükségszerű is volt, hiszen az adománylevelekben településeket, birtokrészeket soroltak föl s nem határpontokat. Másrészt a határbeosztás változtatását sem indokolhatta semmi. A határpontok egyértelművé tétele érdekében kerülhetett sor azután részletes fölmérésre is, vagyis a Harnickem-birtok föltérképezésére. Ennek első fennmaradt példánya az 1770-es évek elejéről való, amelyen először találkozunk a határvonalra eső Keresztes-halom ábrázolásával is. Összességében elmondhatjuk, hogy a Kereszteshalmon az Árpád-korban felépített templom egy olyan lelőhelyhez tartozhatott, amely már falumagnak számított, vagy amelyből egy később kifejlődő, önálló egyházi vonzáskörzettel rendelkező falu magja vált vagy válhatott volna, a környező lelőhelyeken élő magyarság megtérítése, illetve keresztényi nevelése érdekében. A történelem azonban — a falupusztásodás folyamata, vagy a tatár támadás utáni elnéptelenedés, esetleg egyéb, ismeretlen ok vagy okok miatt — a település pusztulását hozta még az Árpád-korban. Területét a közben s az ezt követően jobban megerősödő szomszédos települések osztották fel egymás közt, valószínűleg már a 13. vagy a 14. század folyamán. A határmegosztásban kihasználták a környező — évszázadokkal korábbi keletkezésű — halmokat, így a felosztásra kerülő falu vagy falukezdeménytemplomahelyéül szolgáló halmot is, amelynek a későbbi időben, valószínűleg éppen a templomról és a temetőről, a Keresztes-halom neve maradt fenn. IRODALOM BALOGH 1859 Balogh D.: Békés megyében ... Gyula városának térképe, mely magában foglalja ... minden uradalmi földeket... Balogh Dienes mérnök 1859. Másolta: Ujfalussy Gyula mérnök 1869. Eredetije a BML-ban: BmU2. BÁLINT 1938 Bálint A.: A kaszaperi középkori templom és temető. — Das Gräberfeld und die Kirvhe von Kaszaper aus dem Mittelalter. Dolg 14(1938) 139-190. CSÁNKI 1890 Csánki D. : Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest 1890. HAAN 1870 Haan L.: Békés vármegye hajdana. Pest 1870. HAAN-ZSILINSZKY 1877 Haan L.-Zsilinszky M.: Békés megyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal. Budapest 1877.