A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán
Maróthy-család közötti viszonyt. E vetélkedésnek részesévé vált többek között Fövenyes és Kígyós is. Fövenyes 1420-ig az Erdőhegyi és a Fövenyesi Siket családé volt, de 1421-től részben, 1446-tól pedig teljes egészében a Maróthy-család birtokába jutott, s ettől kezdve a faluban mindvégig a gyulai uradalom fennhatósága érvényesült. Kígyósnak ezzel szemben — elsősorban az Ajtósy-családnak köszönhetően — lényegében sikerült megőriznie különállását, de a két uradalom tulajdonosainak terjeszkedési szándékával mindig számolnia kellett. 1444-ben pl. Ábránffy Tamás, 1456-ban pedig Maróthy László szerezte meg kis időre afalu egy részét (HAAN 1870,179-181,219-221; HAAN-ZSILINSZKY 1877, 51-53; KARÁCSONYI 1896, ÏÏ. 112-114,183-187; CSÁNKI 1890,1.736; KRISTÓ 1981,50-66; JANKOVICH 1991,170-178). A Keresztes-halmon átvezető mai határvonal tehát már a 14. századtól kezdve kialakulhatott, a halom melletti település pusztulása után nem sokkal. Lehetséges, hogy az elnéptelenedett faluhelyet éppen a falu eszmei közepének tartott, legjelentősebb épületének helyét megfelezve osztották fel két szomszédos település között. 24 A felosztás után a Keresztes-halmon áthaladó határvonal észak-déli irányát tekintve az osztozkodásban leginkább a keleti és nyugati szomszéd falu, Fövenyes és Kígyós jöhet szóba. Van is egy olyan középkori oklevelünk, amely Fövenyes és Kígyós 1398. évi határjárását tartalmazza, s néhány határpontot is megemlít (Kygyoshalma, Kendernél, Azlam, Zylashath, valamint olyan földből „felhányt" határjeleket, melyekbe két vagy három téglát is elhelyeztek), de ezek egyike sem azonosítható sajnos a Keresztes-halommal (HAAN-ZSILINSZKY 1877, 52-53). A fövenyesi templom feltárása viszont arról tanúskodott, hogy Fövenyes lélekszáma éppen a 14. századtól növekedhetett, s ennek, illetve a falu gazdasági virágzásának eredményeként a templomuknak ekkor már a harmadik periódusát építették föl (SZATMÁRI s. a.). Fövenyes helyét később Gyula olvasztotta be, Kígyós pedig a 19. század legelején a 17. század végén elnéptelenedett előzménye határának területén alakult újjá. majd 1950-ben Újkígyós területéből alakult ki a mai Szabadkígyós, s így maradt meg napjainkig a Keresztes-halmon átvezető határvonal Gyula és Szabadkígyós között. E folyamattal egybevág a történész, Maksay Ferenc azon megállapítása is, miszerint a faluhatár akkor lett végleges, amikor az apró, kora Árpád-kori települések nagy tömege feloszlott, s a korai könnyű változások időszaka után, a 13-14. századtól folyamatosan szilárd településhálózat alakult ki, mégpedig úgy, hogy az elpusztult települések egész határát bekebelezve a szomszédos falvak a korábbinál nagyobb határterülethez jutottak (MAKSAY 1971, 51-53, 133-134,137). A kora Árpád-kori, többnyire mozgásban lévő vagy belső mozgékonyságra hajlamos településszerkezetben lehet tehát minden bizonnyal a választ keresni arra a kérdésre, hogy miért nem maradt semmilyen adat vagy közvetett utalás a korai határmegosztás alakulásaira vonatkozóan, s hogyha a 14. századig esetenként vissza is lehet következtetni a határvonalak megszilárdulását, akkor a 14. századot megelőző időszakra, vagyis az Árpád-korra ezt miért lehetetlen megtenni. A válaszadáshoz a Kereszteshalmon feltárt templom és az annak szűkebb régiójában föltérképezett középkori faluhelyek igen jó mintát és lehetőséget szolgáltattak, mely mindenképpen jól érzékelteti az itteni faluhatárok alakulásának folyamatát. Nincs tehát különösebben szükség arra, hogy a határvonal kialakulásának időpontjánál fentebb megemlített negyedik és ötödik lehetőséget — hogy mdniillik a határvonal a török időkben (a 17. században), vagy az újkori gyulai uradalom létrejöttével (a 18. században) jött létre —hosszasan értékeljük. A határvonalak kialakulásának idejét ugyanis meglehetősen kései a török korra tenni, hiszen a késő középkorban (a 14-16. században) e területen már olyan jelentős falvak éltek egymás mellett, amelyek nyilvánvalóan megállapított határral rendelkeztek. Ezt nemcsak a 14-16. századi határjárások bizonyítják, hanem a határok gyakori megsértéséből eredő bir24 A templomon átvezető 13-14. századi birtokmegosztó határvonal kijelölésére máshol is van példa (SZABÓ 1969, 111; TARI 1991. 390-391). E problémakörhöz tartozik annak a Szent Miklós kápolnának az 1415. dec. 6-án keltezett említése is, amelyetekkor Apáti falunak — valószínűleg — a délnyugati végén lévő határpontként soroltakfel (Dl 10405; HAAN-ZSILINSZKY 1877, 31; VERESS 1938, 8). Erre az adatra Jankovich Dénes hívta fel a figyelmemet — fogadja érte ezúton is köszönetemet. Az említett Szent Miklós kápolna pontos helye egyelőm ismeretlen.
