A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán
A környéken meghatározott Árpád-kon templomok területi sűrűsége azt is bizonyítja, hogy talán már all. században, de még inkább a 12. században igen nagyszabású templomépítési hullám söpört végig az országnak ezen a részén: a Keresztes-halom körül, kb. 8-10 kilométer sugarú körzetben legalább tizenkét — Gyula, Csaba és Kétegyháza templomával együtt tizenöt — Árpád-kori templom volt. Ebben az időben tehát e területen természetszerűleg legalább ugyanennyi településsel kell számolnunk. Ez pedig azt jelenti, hogy e települések esetében a sokat emlegetett legelőváltó-vándorló életmód megnyilvánulásait csakis úgy képzelhetjük el, hogy a templomépítések előtt egyes kisebb-nagyobb közösségek, csoportok (pontos meghatározást adni lehetetlen, de mindenképpen valamilyen egységet alkotók) legfeljebb addig mozoghattak egy adott területen (úgymond saját határaikon belül), amíg a másik hasonló, ugyanúgy behatárolt területen mozgó egységekbe nem ütköztek. A régészeti topográfia adatai alapján valószínűnek látszik, hogy esetenként éppen e behatárolt területekből alakultak azután ki a későbbi falvak — határaikkal együtt. Ezt a folyamatot tükrözhetik ugyanis — a velük kapcsolatban fölvetődő komoly, még tisztázatlan problémák ellenére — azok az egymástól kisebb-nagyobb távolságokban elhelyezkedő Árpád-kori lelőhelycsoportok, amelyekre az jellemző, hogy egy központi lelőhelyet kisebb szállásjellegű lelőhelyek vesznek körül, jelezve a településszerkezet lazaságát 21 (1. kép 1). A későbbiekben ez a laza településszerkezet egyértelműen a központi, legtöbbször templommal rendelkező hely felé koncentrálódott, egyre határozottabb formáját adva egy település, egy falu területileg körülhatárolhatóbb belsőségének (JANKOVICH 1991, 168; SZATMÁRI s. a.a). A templomok fölépítése ebben a folyamatban kétségtelenül jelentős lépést jelenthetett a helyüket változtató közösségek megkötésében. Ilyen módon az Árpád-kori falu és templom bizonyos mértékig ugyanúgy átalakítója és egyben hordozója is a korábbi településszerkezetnek, mint ahogy a késő középkori falu a saját, szinte minden esetben bizonyítható Árpád-kori előzményének. A Keresztes-halom környékén létezett Árpádkori templomok közül azonban nem mindegyik érte meg a késő középkort. A tizenkettő közül három, vagyis az oklevelekben Rotyma néven emlegetett faluval azonosítható lelőhely, valamint az ismeretlen nevű Újkígyós 238. számú topográfiai lelőhely és az ugyancsak ismeretlen nevű Keresztes-halom melletti faluhely — a lelőhelyeken előforduló leletanyag összetételének tanúsága alapján — még a 14. század előtt elnéptelenedett. Tovább élt viszont a környéken kilenc másik település: Eperjes, Kerekegyháza, Kígyós, Apáti, Boldogfalva, Fövenyes, Alabián, Györké és Szentbenedek. Ezek mindegyike a késő középkor végén, a 16. század második felében, illetve a 17. században vált lakatlanná. Az Árpád-korban elpusztult Rotyma területén keresztül később szintén határvonal húzódott, sőt ma is itt halad a Békéscsabát Újkígyóstól elválasztó határvonal (JANKOVICH 1991, 166,199). A kialakult helyzet tehát igen hasonló Rotyma és a Keresztes-halom melletti település esetében. Azonkívül, hogy mindkettő az Árpád-korban vált lakatlanná, s mindegyiknek a területét későbbi határvonalak szelték ketté, esetükben talán az sem lehet véletlen, hogy e mai napig fennálló határvonalak éppen a megszűnt falvak egykon templomainak helyén haladnak keresztül. A határvonal kialakításában ugyanis figyelemre méltó, hogy a falu elnéptelenedését követően még nyilván sokáig álló templomfalak és az építésük helyét jelentő halmok egyformán szerepet játszottak, hiszen e helyek az alföldi sík vidéken igen jó tájékozódási pontként szolgáltak. 22 Másrészt azonban az is mérlegelendő, hogy a mai határbeosztás mennyiben vetíthető vissza esetünkben több száz évvel korábbi állapotokra. Ez utóbbival kapcsolatban ugyanis nyilvánvaló a hiatus a középkor és a 18. századi térképek ábrázolásai között, ráadásul a középkorból sincs olyan pontos határleírásunk — eseti részletességük ellenére sem —, amelyet a későbbi térképekre vetíthetnénk. 23 így csak abból indulhatunk ki. 21 Ilyen a Keresztes-halom környéke is. 22 Rotyma templomának helyét pl. még 1525-ben is irány-meghatározóként említettéka Csaba és Kerekegyháza határjárását rögzítő oklevélben (JANKOVICH 1991. 199). 23 Elsősorban a Murony 1295. évi határjárása, azAbránjjyak 1383. évi birtokmegosztása, illetve a Fövenyes és Vadad 1394. évi, a
