A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

Árpád-kortól a késő középkorig egy olyan fö tendencia vázolható fel, hogy a több kisebb Árpád-kori települési hely (lelőhely) a késő középkorra kevesebb, de kiterjedtebb településre koncentrálódott, melyeknek nyilvánvalóan kiterjedtebb volt a határuk is. Nem egyértelmű tehát egyelőre a falu fogalmának területi, térbeli megosztottságának történeti és régészeti értelmezése, s különösen nem az az Árpád-korra vonatkozóan. A régészeti terepjárások igazolják, hogy az Árpád-kori falvak igen laza szerkezetű, valószínűleg több, kisebb-nagyobb lelőhelyen megtelepedett, s valószínűleg állandó mozgásban lévő lakóközösségekből alakulhattak ki. Ezt erősíti egyébként az a történészi megállapítás is, hogy a királyok a 11-12. században — a föld kisebb értéke folytán — nem falvakat, hanem bizonyos jogokat és szolgákat adományoztak, s a birtokadományozások csak a föld értékének növekedésével, a 13. századtól váltak jellemzővé. Ez a magyarázata tehát annak, hogy a határvonalak, határpontok jelentősége csak a 13. századtól növekedett meg, s ettől kezdve találkozunk egyre több határjárással is az oklevelekben (KARÁCSONYT 1896,1. 215-217; JUHÁSZ 1957, 20-21). Legutóbb Kristó Gyula ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy pl. I. László és Kálmán király törvényeiben vannak olyan részek, amelyekben ,,a legelőváltó-vándorló életmód megnyilvánulásait kell látnunk", s pl. az egészen korai, 11. századi említésekben felbukkanó falvak ,,nem feltétlenül azonosak a bennük uralkodó viszonyok tekintetében akár a száz vagy még inkább a 200 évvel későbbi magyarországi falvakkal (KRISTÓ 1995,47-54). Vagyis ilyen alapon az első lehetőség elvethető, mert a kora Árpád-korban aligha lehetett még állandó határa mindegyik településnek, lelőhelynek, falucsírának, különösen azoknak nem, amelyeknek lakói — életmódjukból adódóan — folyton mozgásban voltak. A második lehetőség is elvethető, mert az előbbivel együtt ez a legkevésbé valószínű. Egyrészt ugyanis a falu határa nem húzódhat a falu közepén, másrészt pedig éppen a templomos lelőhelyekből lehetett volna később az a falumag, amely körül — területének megszilárdulása után — kialakulhatott volna az immár faluvá merevedő település határa. Nem sorolhatók ide azok a példák, amelyek birtokmegosztások során megvont belső határokat említenek, mert ezek a település eredeti, külső határvonalát nem befolyásolták, azt nem módosították (SZABÓ 1969,109). A templom építésének 11. századi keltezésére nincs egyértelmű adatunk, de végső soron nem zárható ki ez a lehetőség sem. Ugyanakkor minden bizonnyal figyelembe kell vennünk Vata fennhatóságát a térségben, legalábbis all. század közepéig, s ez azt jelenti, hogy ha a templomot all. században is építették, arra valószínűleg csak Vata 1046. évi vereségét követően kerülhetett sor. Marad tehát az a három lehetőség, amely a határvonal kialakulását egyaránt a templom és település pusztulása utánra helyezi. A harmadik lehetőség mérlegelésénél a Keresztes-halom környékén elhelyezkedő középkori templomos faluhelyeket kell elsősorban figyelembe venni (4. kép 1). Közös jellemzőjük, hogy a területen sűrűn, egymástól csekély távolságban sorakoznak, arányos elhelyezkedéssel. Területi sűrűségük magyarázata mindegyiknek az Árpád-kori előzményében rejlik. A sűrű Árpád-kori településhálózat ugyanis a kereszténység egyre erőteljesebb térhódításával megkövetelte a sűrű templomhálózatot is. Emiek oka pedig nyilvánvalóan az lehetett, hogy a templomok építésének, vagyis a keresztény vallás térítési sikerének, előfeltétele volt az a nyilvánvaló uralkodói szándék, már István királytól kezdve, hogy a kialakult településhálózatba annyi templomot kell felépíteni, amennyi az egyes templomok vonzáskörzeteivel számolva elegendőnek bizonyul a meglévő településhálózat egyházi befolyásának érvényesítésére. Más szóval a kora Árpád-kori templomok bizonyítható területi sűrűsége arra utal, hogy a 11-12. században alapvető közös uralkodói és egyházi cél lehetett a spontán kialakult településhálózat fölé rendelni mielőbb egy olyan egyházi szervezetet, amely az egész településhálózatot területileg is teljesen átfogja, helyileg pedig a templomok révén minden apró közösség életében befolyását kifejtheti.

20 20 A korai templomépítkezésekfolyamatának más, nem figyelmen kívül hagyható elképzelésétfogalmazta meg Jankovich Dénes lektori véleményében. Szerinte ez általában éppen fordítva volt: a templom építése szükséglet, az „ellátatlan "lakosság érdekében történt.