A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

tély és a hajó csatlakozásánál, vagyis a diadalív vonalában ugyanakkor a falszélesség mindössze 70-75 cm volt (1. kép 2). A templom alapozását terméskövekből, leginkább szürke, kisebb mennyiségben pedig vörös színű homokkövekből készítették úgy, hogy a leginkább 15x30 cm-es szabálytalan alakú és a kisebb számban előkerülő, átlagosan 22x18x15 cm-es hasáb formára megfaragott köveket

4 (10. kép 3-4) végső helyükön, a kiásott alapozási árokban megoltott mésszel kötötték össze. A már említett, s a terepjáráskor a felszínen talált hengeres alakú kőtől eltekintve az ásatáson előkerült legnagyobb kő szabálytalan téglatest alakú, mérete pedig 23x1724x8-13 cm.

5 Sajnos ez is másodlagos helyen, a templom közepén talált gödör 2. sz. kutatóárkunkba eső részében hevert. Az alapozásból csak a szentély keleti ívén maradt meg eredeti állapotban egy kisebb szakasz, az is csak az alapozási árok legalján (12. kép 5). Máshol csupán a teljesen kiszedett alapozás helyét, a törmelékes betöltésű, habarcsos aljú, lekerekített sarkú alapozási árok nyomát lehetett megfigyelni, helyenként egy-egy eredeti helyén megmaradt kődarabbal (2. kép, 11. kép 2-5, 12. kép 1-3, 5). Az alapozásba rakott kövek szinte teljes mértékű kibányászása és széthordása lehet annak is a magyarázata, hogy a halom felszínén legalább annyi kődarab hever, mint amennyi tégladarab. Az alapozási árok bontásakor azt is meg lehetett figyelni, hogy az alapozás köveinek kiszedésekor hegyes ásót használtak, mert azzal igen gyakran megsértették az alapozási árok szürkésbarna színű alját is. Ezeken a helyeken igen jól látszottak az ásó hegyének háromszög alakú nyomai, s mivel e háromszögeknek a csúcsa mindig azonos irányba, vagyis az alapozás hosszának irányába mutatott — az északi hajófalnál kelet felé, a nyugati zárófalnál észak felé, a déli hajófalnál pedig nyugat felé —, az is egyértelmű volt hogy az alapozást egyetlen alkalommal, egyszerre bányászták ki, mégpedig először az északi falnál kezdve, s innen haladtak tovább a nyugati, majd a déli fal vonalában. Az alapozási árok mélysége nagyjából mindenütt egyforma, tehát közel vízszintes volt, s nem követte a halom felszínének vonalát. A templom használata idején a halom központi részét nyilván elegyengették, s az is biztos, hogy a halom magassága abban az időben a mainál jelentősebb lehetett. Az ásatás idején az alapozási árok alját — a halom lejtős felszínét is figyelembe véve — a szántás aljától átlagosan 30-40 cm-re értük el. A szentély területén, a háromszögelési pont közvetlen környékén a felszínt nem szántották, ezért itt az alapozási árok kb. 60 cm mélységben maradt meg (2. kép). A megfigyelések bizonyossá teszik, hogy a templom szentélye és hajója egyszerre, azonos alapozástechnikával készült. A korabeli járószint sajnos sehol sem maradt meg, az egykori bejárat helyét sem lehetett már megállapítani. Bizonytalan az alapozás eredeti mélysége is, de a felszínen előforduló, szétszántott tégladarabok arra utalnak, hogy a templom felmenő falai lapos, pelyvával soványított, erősen meszes anyagú habarcsba ágyazott téglákból épültek. A falsíkok tagolásának díszítésére utal egy olyan, az 1. árokba eső gödörből szórványként előkerült téglatöredék, amelynek egyik sarkát félkörívesre faragták meg

6 (10. kép 2). Egész téglát nem találtunk, a tégladarabok pedig változatos méretűek voltak, de mindegyiknek a szélessége 13-16 cm, vastagsága pedig 3,5-5,5 cm között mozgott. Az előkerült darabok között a leggyakoribbaknak a 15x4,5 cm-esek bizonyultak. Egy-egy töredéken ujjbenyomást, illetve ujj simítást lehetett megfigyelni. A legtöbb téglát és követ az 1. és 2. árokban kibontott, több mint 3 méter mély gödörből szedtük ki. Ezek mindegyike már másodlagos helyzetben került napvilágra. Az ásatáson ugyancsak szórványként talált habarcsdarabok között van olyan is, amely bizonyosan a falakat borító vakolatból szaunázik,

7 s rajta kékesszürke meszelés nyoma maradt meg (9. kép 13). A templom külső és belső oldalán az épület pusztulása után keletkezett, de különböző korú beásásokat találtunk. Egy kisebb, ovális alakú gödör került elő pl. a szentély alapozási árkának külső ol4 EFMltsz: 93.1.11, 93.1.14. 5 EFM ltsz: 93.1.13. 6 EFM ltsz: 93.1.12. 7 EFM ltsz.: 93.1.2.